Miután a német alkotmányvédelmi hivatal „szélsőjobboldali” pártnak minősítette az Alternative für Deutschland (AfD) pártot, megnyílt az út annak betiltása előtt, amit Németországban legalább annyian helyeselnének, mint ahányan elleneznek.
A párt betiltását követelők azzal érvelnek, hogy az AfD halálos veszélyt jelent a német demokráciára neonáci elveket valló tagsága és a programjában jelen lévő neonáci alapvetések és a párt által használt agresszív retorika miatt, amely a politikai ellenfeleit ellenségként kezeli, és igyekszik szisztematikusan aláásni a német demokratikus intézményekbe vetett bizalmat. Mások úgy vélik, a betiltás csak tovább növelné a párt népszerűségét.
Akik a párt népszerűségének növekedésétől tartanak, azok erősen megkéstek ezzel, ugyanis az AfD, megelőzve a jobbközép német uniópártokat a CDU/CSU-t (a Kereszténydemokrata Unió és a bajor Keresztényszocialista Unió választási szövetségét), ezen a héten kedden Németország legerősebb pártja lett a maga 26 százalékos támogatottságával a CDU/CSU 24 százalékával szemben. A többi pártnak ennél lényesen kisebb a támogatottsága. Péntekre ugyan a CDU/CSU visszavette az elsőségét, és az AfD 23 százalékra esett vissza, de ez is éppen elég ahhoz, hogy Németország demokratikus erői megkongassák a vészharangokat.
A párt évek óta folyamatosan radikalizálódik, és vezetősége, mindenekelőtt Alice Weidel, nemcsak eltűrte a saját soraiban lévő szélsőjobboldaliakat – hanem védelmezte és támogatta is őket. Végső soron ők maguk is a részévé váltak ennek a csoportnak. Teljesen egyértelmű: az AfD szélsőjobboldali. Már évek óta. Hogy mostanra az Alkotmányvédelmi Hivatal hivatalosan is „biztosan szélsőjobboldalinak” minősítette a pártot, régóta esedékes volt.
Most tehát hivatalos, hogy az AfD-t joggal lehet szélsőjobboldalinak nevezni. Ugyanakkor figyelembe véve az AfD hatalmas választási sikereit Kelet-, de Nyugat-Németországban is, még sürgetőbbé válik a kérdés, hogyan kell helyesen bánni a párttal. Logikus, hogy az AfD betiltásának követelése futótűzként terjed Németországban. Ugyanakkor már hallani az ellenérveket is: egy betiltás csak megerősítené a párt áldozatszerepét, és még inkább felbőszítené a híveit. Ráadásul egy tilalom csak a tünetekkel foglalkozik – nem változtatja meg az emberek gondolkodását, különösen nem a német keleten.
Tekintettel a párt népszerűségére, nem lehet a megoldás a semmittevés – vélik a betiltás mellett érvelők, akik szerint az AfD évek óta, már a tilalomról szóló vita előtt is, előszeretettel lubickolt a saját maga által gyűlölt állam által üldözött áldozat szerepében. Ugyanakkor teljes mértékben kihasználja az igazságszolgáltatás rendszerét, hogy minden neki nem tetsző döntést megtámadjon és bíróságra vigyen. Az Alkotmányvédelmi Hivatal döntését úgy támadja, hogy azt a „kartellpártok” állami összeesküvésének állítja be.
A betiltáspártiak szerint aki demokrataként megengedi, hogy antidemokratikus eszközökkel aláássák az alkotmányt, az saját maga ellen cselekszik. Aki – mint Jens Spahn a CDU/CSU-frakció kijelölt vezetője – azt követeli, hogy az AfD-vel úgy bánjanak, „mint bármely más ellenzéki párttal”, az látszólag államférfiként viselkedik, de valójában az államiságot rombolja. Vagyis: a hamarosan kormányt alakító uniópártok és a szociáldemokraták is egyelőre nem elkötelezettek a betiltás mellett, bár komolyan fontolgatják azt.
Az AfD-t irányító Alice Weidel az a politikus, aki mellett lándzsát tört az Egyesült Államok alelnöke, JD Vance, amikor azt követelte a német demokratikus pártoktól, hogy hagyjanak fel az AfD politikai karanténba zárásával, ami – szerinte – a demokrácia megcsúfolása. Marco Rubio amerikai külügyminiszter most péntekent azt mindta, hogy ami Németországban van, az álcázott zsarnokság, és nem a szélsőjobbos AfD a szélsőséges, hanem a többiek.
Természetesen a magyar kormányfő, Orbán Viktor is letette a garast a német szélsőjobb mellett, amikor idén februárban még a német parlamenti választások előtt Budapesten tüntetőleg fogadta Weidelt. Orbán és Alice Weidel, aki Orbán szerint nála kevésbé radikális nézeteket képvisel, Budapesten látványosan egymás karjába omlott.
Az aktusnál a magyar kormányfőnek eszébe nem jutott mérsékletet tanúsítani, amikor szélsőjobboldali politikai krédóját Európa elé tárta. Ezek után nem maradhat kétség afelől, milyenre akarja átgyúrni Európát és Magyarországot Orbán a történelem megfakult lapjairól lemászott bajtársaival a józan ész, a kisemberek akaratának megvalósítását és érdekeik képviseletét hazudva.
Orbán Magyarország leggazdagabb maffiacsaládjának milliárdos keresztapjaként mint az egyszerű kisemberek „józan és természetes” világképének védelmezője a barna uralom európai visszatérésének kíván megágyazni. Ez a célja, semmi más. Ezt szolgája az Európai Parlamentben osztrák elvbarátaival megalapított és már komoly támogatással büszkélkedő pártcsaládja, a „Patrióták Európáért”, amely teljes egészében az AfD vonalát követő programot hirdet Európa számára.
Az ellenzék – pragmatizmusból, de inkább megalkuvásból, konszenzuskeresésből vagy mert kontraproduktívnak tartja – óvakodik Orbán elveit nácinak vagy fasisztának nevezni. A magyar politika viszonyulása Orbán nyílt vagy rejtett nácizmusához elkeserítő és életveszélyes. Eddig egyetlen embernek volt bátorsága magyarok milliói és a politikát csinálók nevében kimondani az igazságot. Hadházy Ákos példát mutatott mindenkinek, amikor egyszemélyes tüntetéssel hívta fel a vakok és gyengénlátók, valamint a hallássérültek figyelmét a magyar valóságra.
Facebook oldalán Hadházy a következőket írta februárban: „Az Orbánhoz és szerdai vendégéhez, Frau Weidelhez hasonló politikusok egyik legnagyobb bűne, hogy »patriótának«, »hazafinak« meg »nemzetinek« merik nevezni magukat, ezzel rögtön ki is zárják a közösségből mindazokat, akik nem értenek velük egyet. Az európai politizáló közönség nagy hibája pedig az, hogy finomkodva »populistáknak« nevezi őket. Pedig van erre egy pontos kifejezés: fasiszták.”
A fentiek fényében nem volna-e időszerű, hogy a németekhez hasonlóan megfontolás tárgyává tegyük, hogy az első alkalmas pillanatban ugyanúgy lépjünk fel a Fidesszel szemben, ahogyan azt a németek tervezik az AfD esetében. Mert azt, hogy a betiltásra érett AfD és a Fidesz között lényegi különbség nincs, azt maga Orbán Viktor igazolta és erősítette meg, amikor nyilvánosan megvallotta eszmei és politikai egyetértését az AfD-vel és annak vezetőjével.
Orbán Fidesze és a német AfD elvtársi kapcsolatát csak megerősítette Gulyás Gergely, aki Orbán miniszterelnökségét vezető miniszterként „fasiszta házmesternek” nevezte Magyar Pétert, a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét. Maga a kormányfő pedig hetek óta a Tisza és vezetője kizárását lebegteti a 2026-os országgyűlési választásokból, mivel pártja vereségétől tart.
Sokat mond az AfD-ről, de a Fideszről és Orbánról is, hogy valamennyien az USA új elnökétől várják az „aranykort”. Az AfD egyik tartományi vezetője konkrétan az amerikai alelnöktől kért segítséget és védelmet a betiltás ellen. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 