Európa semmit nem tanult a leckéből, amit Putyin adott fel neki. Azt ugyanis láthatóan nem értették meg az egykoron joggal, ma már kevésbé okkal nagynak nevezett európai hatalmak, sem London, sem Párizs, sem Berlin, de Brüsszel sem, hogy erővel szemben csak erővel lehet érvényt szerezni a saját érdekeinek, hogy az nem megoldás, ha a kocsmában a berendezést aprító és fegyverrel hadonászó banditát vagy a bankban a kassza előtt csőre töltött pisztollyal pénzt követelő bankrablót úgy próbáljuk semlegesíteni, hogy feltesszük a kezünket, lassan térdre ereszkedünk a felzaklatott briganti megnyugtatása érdekében, nehogy még nagyobb baj legyen.
Európa ma megint azon agyal, miként lehetne úgy visszavágni a kontinens országainak komoly kárt okozó amerikai vámintézkedésekre, hogy „az ne eszkalálódjon”, mert ha kemény választ adunk a provokációra, akkor esetleg még nagyobb lesz a keletkező kár a saját oldalunkon is. Ez az orosz-ukrán háború esetében úgy hangzott, és még mindig úgy hangzik, hogy nem szabad a szomszédját a földig romboló és annak lakosságát gyilkoló, az egész Európára életveszélyes Putyint Ukrajna közvetlen katonai támogatásával felhergelni, mert az esetleg a konfliktus eszkalációjához, ne adj isten, egy világháborúhoz vezethet.
Európának végre tudomásul kell vennie, hogy Trump politikája nem egyszerűen az „America first”, hanem kifejtve: a mindenki más elmehet a bánatos francba jelszó szerint alakul, vagyis egészen pontosan arra épül, hogy – miért legyünk bárkire tekintettel, ha miénk a világ legnagyobb nemzetgazdasága és magasan a legerősebb hadserege? Miért nem használjuk ki az erőfölényünket ahhoz, hogy minden téren olyan megoldások szülessenek, ami csak és kizárólag, de mindenekelőtt nekünk, Amerikának jó, ha egyszer ezt meg tudjuk csinálni. Trump csak azt teszi, amit egy üzletember tesz a piacgazdaságnak nevezett kapitalizmusban, ha megteheti: visszaél az erőfölényével, egyeduralmi helyzetet akar a piacon magának, hogy extraprofitot kaszálhasson.
Egy betörővel, aki el akarja vinni a széf teljes tartalmát, és ehhez megvan a fegyvertelen háziúrral szemben a lehetősége, mert a banditánál van a pisztoly, míg az áldozat egy légycsapót szorongat a kezében, hogyan lehet „dealt”, egyezséget kötni úgy, hogy az mindkét fél számára fair legyen. Természetesen sehogy. Az amerikai zsarolással szemben csak az vezethet eredményre – már amennyiben eredményt akarsz, és nem időhúzásra játszol –, ha visszazsarolod a latort, és te is csőre töltesz, elhiteted vele, hogy kész vagy használni ellene ugyanazt a fegyvert, ami az ő kezében van. Nem félsz a saját érdeked védelmében harcba szállni.
Putyin több mint három év alatt nem volt képes elfoglalni egy alig több mint 40 milliós, alapjában véve szegény és kellően fel nem felfegyverzett országot, csak mert a nyugati szövetségesek elegendő lőszert és fegyverzetet adtak Ukrajna védőinak a kezébe. Mégis mitől tart a nyugat, miért nem mert végre igazán a sarkára állni, és bevonulni szárazföldi erőkkel Ukrajnába? Attól, hogy az Ukrajnával eddig végezni képtelen Putyin azonnal nekimegy a nála sokszor nagyobb és gazdaságilag, anyagilag, de a fegyverzet korszerűségét nézve is erősebb ellenfelének, a NATO-nak, még ha abba esetleg nem lehetne az Egyesült Államokat is beszámítani? Azonnal atombombával felszerelt rakétákat indít, öngyilkos szándékkal?
A most megfontoltságot és visszafogottságot, az eszkaláció elkerülését és tárgyalásos megoldást javasoló politikai erők nyugaton akár Putyinnal, akár Trumppal szemben nem mást tesznek, mint a saját gyengeségükről állítanak ki bizonyítványt az ellenfelük számára. Azt üzenik neki, hogy te akármit is csinálhatsz, bármilyen messzire is elmehetsz, mi nem megyünk veled, mi nem fogunk ugyanahhoz a fegyverhez nyúlni, nem fogunk ellened teljes erővel fellépni, mert megfontoltak, óvatosak, józanul és felelősséggel gondolkodók vagyunk.
Az európai megfontolt és józan politikára Trump 20 százalékos Európát sújtó vámmal, Putyin bomba- és rakétaesővel válaszol Ukrajnában. És még Kína be sem mutatta, hogy mire képes, mert eddig igazán még nem élt az erejével, ahogyan azt most Trumptól látja, és nagy figyelemmel kíséri, vajon meddig lehet ezen az úton Európa, majd később az USA ellen elmenni. A mantra szerint Trump azért szakított hagyományos szövetségeseivel, a szomszédos Kanadával, Mexikóval vagy egész Európával, hogy a velük szemben fennálló kötelezettségei helyett a Kínával szembeni fellépésre koncentrálhasson.
Ha ez igaz volna, akkor vajon mekkora hülyének kell lennie az Egyesült Államok elnökének, ha a Kínával szembeni konfrontációra úgy kíván felkészülni, hogy rátámad valamennyi szövetségesére, és jövőjét a katonailag eddig legpotensebb ellenfelére, a Putyin Oroszországával megvalósuló együttműködésre kívánja alapozni? Egy olyan országra, amely gazdaságilag, de az orosz-ukrán háború nyomán katonailag is legalábbis féltérdre ereszkedett. Ahelyett hogy az USA bevinné a végső döfést örök ellenfelébe, és évtizedekre helyre tenné Oroszországot, mindent elkövet annak talpra állítása és újból tényezővé tétele érdekében.
Trump akkora amatőr a világpolitikában, hogy még azt sem veszi észre, mekkora ellentmondás rejlik abban, hogy egyszerre kíván nagy erőkkel és konzekvensen, akár fegyverrel is fellépni Irán ellen, miközben Irán első számú szövetségesével, Oroszországgal virágzó gazdasági és politikai kapcsolatokra törekszik. Azzal az Oroszországgal, amely iráni drónokkal támadja Ukrajnát, és észak-koreai katonákkal erősít, de onnan származó nehézfegyvereket is bevet az orosz-ukrán fronton. A józannak álcázott „beszari” európai politika vereségre van ítélve, mégpedig Trumppal és Putyinnal szemben is.
Európa most tárgyalást javasol Trumpnak, valami kompromisszumot a vámok helyett. Ebből fényes amerikai győzelem lesz, és Európa megint elsomfordálhat a kezében néhány ócska engedménnyel, hogy türelmesen megvárja, a következő héten mivel fog Trump ismét belekötni, esetleg az Európa szemmel látható gyengeségén felbátorodott Kína mivel fogja a kialakult válsághelyzetet a saját javára fordítani.
Ébresztő, Európa! Itt nem egy 78 éves balfácán ökörködéséről van szó, hanem a kontinens és félmilliárdnyi lakójának jövőjéről. Európát egyszerre éri kihívás Oroszország és az USA részéről. Vagy beleállunk végre mindkét konfliktusba, vagy be lehet zárni a boltot.
Utóirat: Még az időhúzáshoz: senki ne reménykedjen abban, hogy Trump el fog menni négy év múlva, mert maradni akar. Az igazi célja az amerikai demokrácia felszámolása és egy másik, Trump és Orbán szerint is hatékonyabb autokrata rendszer felépítése. Aki mást gondol, az vagy naiv, vagy az impotenciáját próbálja kendőzni. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 