Orbán Viktor egyik legszorosabb barátja és elvtársa, Recep Tayyip Erdoğan lépéseit érdemes kiemelt figyelemmel kísérni. A magyar kormányfő számára a török elnök nem egyszerűen egy hozzá hasonló diktátor-barát, hanem amolyan kísérleti nyúl is. Erdoğan autoriter, az ottani demokráciát leépítő és hatalmát bebetonozni készülő lépései például szolgálhatnak Orbánnak, aki barátjához hasonlóan nehéz időszakát éli a hatalomban, mert – ahogy a töröknek – neki is megrendült a társadalmi bázisa, és a törökhöz hasonlóan a magyar gazdaság is komoly nehézségekkel küszködik.
Az alábbiakban a német hírportál, az n-tv.de politikai kommentátorának írását olvashatják a török helyzetről és az Erdogan által a napokban végrehajtott politikai puccsról, amellyel megpróbál megszabadulni veszélyessé vált politikai riválisától, egyfajta választások előtti rendkívüli állapot megteremtésével előkészítve a szükséges légkört egy alkotmánymódosításhoz, amely lehetővé tenné, hogy harmadik alkalommal is indulhasson az elnöki posztért.
Érdemes odafigyelni a hasonlóságokra, amik Orbán és Erdoğan lépéseiben fedezhetők fel. A két politikus, hatalmához görcsösen ragaszkodva, veszélyesen hasonló stratégiát követ annak érdekében, hogy politikai ellenfeleit ellehetetlenítse, és hatalmát korlátlan időre megtarthassa.
Az írás címe: „A török államfő végleg eldobja a demokrácia álarcát”.
Majd így folytatódik: „Népszerű ellenfele és több száz ellenzéki letartóztatása olyan, mint egy civil puccskísérlet. Ám Erdogan alábecsüli a két vele szemben álló erőt. Az ellenzéki vezető, Ekrem İmamoğlu bebörtönzésével Recep Tayyip Erdoğan lángba borítja a török köztársaságot. A tömeges tüntetéseket letartóztatási hullám követi, már több mint ezer ellenzékit tartóztattak le, sokan rendőri erőszak és gumilövedékek miatt sérültek meg.
Törökök milliói érzik úgy, hogy Erdoğan valójában egy államcsínyt kísérel meg. İmamoğlu ügyvédein keresztül azt üzeni: Erdoğan “politikai puccsot” indított.” Azt üzenem a népnek: támogatásotokkal először ezt a puccsot fogjuk meghiúsítani, majd eltávolítjuk azokat, akik ezt megkísérelték.”
A tüntetők “diplomavadásznak” nevezik Erdoğant, mivel İmamoğlutól megvonták az egyetemi diplomáját – diploma nélkül pedig nem indulhat elnökjelöltként.
Valójában Erdoğan az eszkalációra épít. Szándékosan terjeszt félelmet és próbálja megfélemlíteni az ellenzékieket. Ha Isztambul regnáló polgármestere puszta önkényből börtönbe kerülhet, akkor bárkivel megtörténhet ugyanez Erdoğan parancsára. Erdoğan despotákhoz méltó módon a rendőri erőszakkal és igazságszolgáltatási önkénnyel akar félelmet kelteni. A nagyrészt békés tüntetéseket “erőszakos mozgalomnak” bélyegzi. A tüntetőket “utcai terroristáknak” nevezi, akiket “felelősségre fognak vonni”. Ezzel előkészíti az elnyomás következő szintjét.
Az a minta, hogy a legnagyobb politikai ellenfél letartóztatásával erősítik meg a zsarnokságot, történelmileg ismert. Amikor Antonius elfogatta és megölette Cicerót, a római demokrácia véget ért. Amikor Robespierre elfogatta ellenfelét, Dantont, elszabadult a francia forradalom terroruralma. Amikor Sztálin száműzte Lev Trockijt, megkezdődött a szovjet diktatúra brutalitásának kiteljesedése.
A szultán a hatalomba kapaszkodik
Erdoğan az elmúlt években lépésről lépésre autokráciává alakította Törökországot. A prezidenciális rendszerben szisztematikusan növelte hatalmát, a média és az igazságszolgáltatás egyre inkább a befolyása alá került. A hatalmi ágak szétválasztása komolyan sérült. Most Erdoğan nyilvánvalóan alkotmánymódosítást tervez, hogy 2028-ban újraválaszthassák.
Még 2024 tavaszán, az önkormányzati választásokon az utolsó választásáról, “fináléjáról” beszélt, és egyszer még utolsó támogatást kért pártja, az AKP számára. Ám 2025 elején hirtelen bejelentette, hogy 2028-ban mégis indulni akar. Ehhez módosítania kell az alkotmányt, amihez szüksége van a kurd kisebbség támogatására. Ez az egyik fő oka annak, hogy Erdoğan hirtelen nagy politikai kompromisszumokra törekszik a kurd párttal, sőt még a PKK vezetője, Öcalan kegyelemben részesítését is kilátásba helyezi. Az is árulkodó jel, hogy İmamoğlut éppen a kurd újév napján tartóztatták le, ami Erdoğan nagyszabású államcsínyének előkészítésére utal.
Nyilvánvalóan Erdoğan politikai barátjához, a Kreml vezetőjéhez, Putyinhoz hasonlóan most két évtizednyi hatalom után élete végéig hivatalban akar maradni. Ahogy Putyin a cári-birodalmi hagyomány követőjének, Erdoğan neo-oszmán szultánnak képzeli magát, aki visszavezeti országát a történelmi nagysághoz.
Félelem a hatalom elvesztésétől
Yaşar Aydın, a Stiftung Wissenschaft und Politik törökországi szakértője a ZDF német televíziónak elmondta, hogy a korrupcióval és terrorizmus támogatásával kapcsolatos vádak İmamoğlu ellen az “alaprepertoárhoz tartoznak, amelyet azok ellen hoznak fel, akik Erdoğanra és hatalmára veszélyt jelentenek vagy jelentettek.” Osman Kavala és Selahattin Demirtaş, a pro-kurd DEM párt politikusai több mint tíz éve vannak börtönben Törökországban.
Mégis, az a tény, hogy Erdoğan szükségesnek tartotta kihívója korai letartóztatását, azt mutatja, hogy fél a hatalma elvesztésétől. Erdoğan népszerűsége egyre csökken a török lakosság körében. A tavalyi önkormányzati választások diadalmenet volt az ellenzéki CHP számára, amely jelentős nyereséggel szinte minden nagyvárost megszerzett, és meglepő győzelmet aratott sok vidéki területen is. Országosan Erdoğan AKP-ja először nem végzett az első helyen. Erdoğan tehát attól tart, hogy a következő választásokon vereséget szenved İmamoğlu ellen.
A gazdasági összeomlás felgyorsul
Erdoğan azonban alábecsülte, milyen következményekkel jár majd a puccskísérlete. Egyrészt nem látta előre a tömegek ellenállását, másrészt a pénzpiacok reakcióját. A puccskísérlet és a zavargások tőzsdekrachot váltottak ki, amely láncreakciót indíthat el. Nemcsak a részvényárfolyamok zuhannak, hanem az államkötvények hozamai is emelkednek, ami tovább növeli az egyébként is magas kamatszintet. A hitelezés megrekedt. Csak a jegybank és a tőzsdefelügyelet sürgősségi beavatkozásai stabilizálták némileg a piacokat.
A török gazdaság helyzete drámaian romlik, a magánbefektetők, diákok és kisbefektetők elutasítják Erdoğant. Az infláció februárban éves szinten 39 százalékos volt. Ez Erdoğan népszerűségi mutatójaként is felfogható szám.” x
Wolfram Weimer/n-tv.de/AI/Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 