Európa esze dubajozik – a többiek Párizsban világpolitikát csinálnak

Párizsban hétfőn az európai politikát meghatározni találkoznak Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Hollandia és Dánia vezetői, valamint az Európai Bizottság elnöke és a NATO főtitkára. Céljuk, hogy a kontinens nevében pozíciót foglaljanak az orosz-ukrán konfliktus rendezése terén, amiben az Egyesült Államok elnöke ragadta a kezébe a kezdeményezést, és nem biztos, hogy az európai és az ukrán érdekeknek megfelelő alapállásból készül az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal tárgyalni.

Míg a magyar kormány szerint jogállami problémákkal küszködő Lengyelország ott lesz az asztalnál, ahol Európa vezetői irányt szabnak a kontinensnek, a világ esze, Orbán Viktor nyugodtan elmehet focimeccsre, amint látom, a jövő héten van választék, lehet felkészíteni a különgépet. Szerdán Real Madrid-Manchester a Bajnokok Ligájában, csütörtökön Plzen-Fradi az Európa-ligában. Mondanám, hogy mellékesen akár rövid megbeszélésre is alkalom nyílhatna az ottani kormányok vezetőivel, de ehhez ma Orbán nem szalonképes.

Nem helytálló a megjegyzés, hogy miért is hívnának meg ilyen helyre magyar kormányfőt, 90 ezer négyzetkilométeres 9 milliós lakossággal, mert akkor megkérdezem, mit keres Párizsban Dánia 6 millió lakosával és 42 ezer négyzetkilométeres országával, persze Grönland nélkül, de ott meg 50 ezren laknak. A Visegrádi Négyekből miért van ott Lengyelország, amely az egy főre jutó GDP-jével a világranglista 49-50. helyén áll holtversenyben Magyarországgal, persze erősen Dánia mögött, mert az ugyanott a 9.

A gazdaságok erejét és helyzetét tekintve a meghívott országok közül messze kimagaslik az USA és Kína után a világ harmadik legnagyobb gazdaságával rendelkező Németország, de Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia is benne van az első tízben, Spanyolország a 15. Mivel az EU is képviselteti magát, az összgazdasági teljesítmény ennél is impozánsabb, és ebből kiindulva azt is mondhatnánk, hogy Párizsban közvetve mi is ott vagyunk, hiszen Magyarország az EU tagországa, de nem mondhatjuk, mert a mi országunk az egyetlen, amely semmiben, de tényleg semmiben nem ért egyet azzal, amiben – talán még Szlovákia hezitálásával – a maradék 26 ország igen.

Tehát annak, hogy ennyire nem vagyunk ott Párizsban, de az égvilágon sehol, de még kjözvetetten sem, az elég komoly teljesítmény 15 évnyi Fidesz-dúlás után is, ami nemcsak a magyar gazdaság és a közszolgáltatások siralmas állapotában, az ország szegénységében, lezüllesztésében, az egetverő korrupcióban érhető tetten, de abban is, hogy bár de jure mindenütt ott vagyunk, ahol az érdekeinket érvényesíthetnénk, de facto sehol semmit nem tehetünk, mert Orbán Viktort az európai politika a szégyenpadra ültette, kizárta soraiból, és vele gyakorlatilag Magyarországot is karanténbe zárta, példátlan módon a szövetségesei gazdasági szankcióit nyögi.

Persze lehet ezt semleges gazdaságpolitikának nevezni, és örömködni, hogy milyen jó viszonyban vagyunk Oroszországgal, Kínával, Törökországgal, vagy éppen a kormányfőnk személyes barátjának tarthatja az amerikai elnököt, aki második nekifutásra meg is jegyezte, hogy Orbán nem Törökország, hanem Magyarország kormányfője. Amonnan nézve egyelőre senki nem adta jelét, hogy olyan nagyra értékelné Magyarországot a gazdasága vagy a hadserege, a politikai befolyása, esetleg kimagasló egyéb teljesítménye vagy a zseniális vezetője miatt.

Azért pedig pláne nem fogják tisztelni Magyarországot, mert Orbán együtt bandázik Európa valamennyi szélsőjobboldali pártjával és azok hatalomra ácsingózó vezetőivel, ugyanis a hatalomra kerültek vagy annak közelében állók, ahogy az olasz Meloni vagy a francia Le Pen úrasszony, nem dicsekednek a barátságával. Kivétel a német neonáci AfD, amelynek most a német választási hajrában még egy Orbán-dicséret is megért egy budapesti vizitet, bár Weidel asszonynak egyelőre a győzelemre esélye sincs.

Végül is akár örülhetünk, hogy Orbán nem lesz ott Párizsban, mert legalább biztos, hogy senki nem fog vétózni, és a közös álláspont elfogadásához nem kell kiküldeni senkit kávézni. Nyilván lesz vita, és a nézetek akár jelentősen is eltérhetnek, hiszen nem akármiről, mint arról lesz szó, hogyan és mikor, milyen feltételekkel lépne be Európa néhány országa békefenntartóként vagy bárhogyan másképpen haderejével Ukrajnába a front befagyasztása, Ukrajna biztonságának garantálása érdekében, hogy Putyin – néhol már szovjet zászlók alatt – előretörő vörös hadseregét Lengyelország, Magyarország, Szlovákia határaitól, vagyis a NATO határaitól kellő távolságban lehessen megállítani.

Magyarország, pontosabban Orbán Viktor szerint Európa összefogása Ukrajna megvédése érdekében történelmi tévedés, mert Ukrajna így is, úgy is el fog esni, és egyébként is: Oroszország nem kirobbantotta az orosz-ukrán háborút, hanem csak saját biztonsága érdekében arra reagált, hogy a NATO az orosz határhoz közelebb tolta a területét. Az erre vonatkozó és Ukrajna lerohanása előtt a nyugati országoknak küldött ultimátumban Moszkva azt követelte, hogy vonják vissza az 1997-ben a NATO-ba meghívott országok tagságát. Orbánnak tudnia kell, hogy a három ország Lengyelország, Csehország és Magyarország volt.

A német parlamenti választások előestéjén az egymással versengő legnagyobb négy párt kancellárjelöltjei televíziós vitán vettek részt, amelyen a keresztény uniópártok, a Kereszténydemokrata Unió és a bajor Keresztényszociális Unió (CDU/CSU), a Német Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek (Grüne) és a szélsőjobboldali AfD kancellárjelöltjei vitatkoztak egymással. A jelen lévő négy párt közül az AfD kivételével mind a három a következő koalíciós kormány tagja lehet, a CDU fogja adni a kancellárt.

A műsorvezető a találkozó végén megjegyezte: ha az új kormány az SPD, a Szabad Demokrata FPD és a Zöldek leköszönő koalíciója teljesítményét megismétli, ezzel az utolsónak látszó demokratikus esélyt is elbaltázza, akkor a 2029-es választások után Németország kancellárját az AfD fogja adni, és a neve Alice Weidel lesz.

Magyarország számára ez azt jelenti, hogy – amennyiben a 2026-os választásokon nem sikerül Orbánt a hatalomból elküldeni és egy stabil kormányzás feltételeit megteremteni, egy második rendszerváltás végrehajtani, akkor egy esetleges AfD győzelem után ismét Magyarország lesz Orbán Viktor vezetésével az újnáci Németország legszorosabb szövetségese Európa ellen Oroszország zsoldjában. Orbán már ezt készítette elő Weidel Budapestre hívásával, és azzal a kijelentésével, hogy Németország jövője a náci AfD kezében van. És a mi jövőnk? x

Zsebesi Zsolt