Donald Trump alig több mint kéthetes elnöki tevékenysége után világossá vált, hogy a hatalom megosztásán alapuló, az egymást ellenőrző intézmények együttműködési kényszerére épülő amerikai demokrácia megszűnt létezni.
Az elnöknek a hivatali ideje alatt hozott döntéseiért semmilyen jogi következménnyel nem kell számolnia, akár büntetlenül népirtást is elrendelhet. Az amerikai törvényhozás mindkét házában a Trump befolyása alatt állók vannak fölényben, a legfelsőbb bíróság tagjainak többsége Trump kezéből eszik.
A szövetségi közhivatalok és az erőszakszervezetek élén Trump által kinevezett hozzá nem értő, ám Trumphoz feltétel nélkül hű emberek garázdálkodnak. A hatalmi gépezet teljes átépítését és az elnök kénye-kedvének alárendelését Elon Musk, a világ leggazdagabb embere végzi korlátlan felhatalmazással, minden ellenőrzés nélkül. Az amerikai nagytőke képviselőinek többsége látványosan Trump mellé állt, a tőle várt, gazdálkodásukat megkönnyítő, állami ellenőrzésüket leépítő politikája miatt.
Akár azt is mondhatnánk, hogy két hét elnöksége után a sajtó jelentős részének kivételével minden Trump kezében van, amit Orbán Viktornak hosszú évekbe tellett megszereznie, hogy kiépíthesse egyszemélyes hatalmát, létrehozhassa az általa illiberálisnak nevezett rendszerét, a NER-t.
Ahogyan a magyar kormányfő, úgy az amerikai elnök is gyakorlatilag már most rendeletileg kormányoz, és minden egyéb demokratikus intézményt megkerülve vagy azok feltétel nélküli támogatásával mint egy feudalista király, vagy, mondjuk, Vlagyimir Putyin Oroszországban, azt tesz, amit akar.
Ebben a helyzetben hatalmas felelősség hárul az Európai Unióra, amely nem olyan állapotban van, ami azzal a reménnyel kecsegtetne, hogy ellensúlyt volna képes alkotni az amerikai folyamatokkal szemben. Európa keleti határán, Ukrajnában az egész Európa biztonságát veszélyeztető háború folyik, az öreg kontinens gazdasága gyengélkedik, nehezére esik felvenni a lépést az agresszíven terjeszkedő Kínával, és végzetes következményei lehetnek egy az USA-val kirobbanó vámháborúnak olyan körülmények között, amikor a hagyományos polgári demokratikus néppártok defenzívába kényszerültek a feltörekvő szélsőjobboldallal szemben.
Ebben a helyzetben Orbán Viktor történelmi esélyt lát arra, hogy országa gazdasági és stratégiai jelentőségénél jóval nagyobb szerephez juthasson a nemzetközi politikai színpadon, ahol az Európai Unió megreformálásának hazug jelszavával az EU és az európai nagyhatalmak ellen politizál, amihez bírja Moszkva és Peking támogatását, továbbá abban reménykedik, hogy Donald Trump hatalomra kerülésével, a vele fenntartott személyes, jó kapcsolata biztosítani fogja számára az USA támogatását is brüsszeli aknamunkájához.
A magyar kormányfő saját erejét és befolyását úgy próbálja multiplikálni, hogy a polgári demokratikus európai néppártok meggyengült pozícióira törő európai szélsőjobb pártjait kormányzati pozíciójából elérhető állami források felhasználásával, magyarul, a magyar adófizetők pénzén eurómilliókkal támogatva vásárol szövetségeseket és lekötelezetteket Európában, még világosabban: neonáci és neofasiszta pártokat támogat anyagilag és a magyar kormány infrastruktúrájával.
Egyelőre puha diktatúrájának fenntartásához a vele ellenséges európai demokratikus pártok irányította államokkal és az azok vezetése alatt álló Európa Unióval szemben az EU felszámolására törekvő európai szélsőjobbra, Oroszországra, Kínára és az USA új autoriter vezetőjére, Donald Trumpra próbál támaszkodni, hogy hatalmát megtarthassa a folyamatosan romló magyar gazdasági helyzetben, amikor elsősorban emiatt váratlanul erőre kapott a magyar ellenzék, és a Tisza Párt személyében Orbánnak potens kihívója akadt.
Érzékelve betonerősnek vélt pozíciójának megingását, a romló politikai és a gazdasági helyzetet, a megjavításukra rendelkezésre álló eszközök drámai beszűkülését, mindenekelőtt az uniós pénzek elmaradását és a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági folyamatokat, más lehetőséget nem látva Orbán egyre radikálisabb és egyre szélsőségesebb politikai pályára áll.
Szélsőjobboldali nemzetközi elkötelezettségének hazai leképezéseként a magyar belpolitikát is egy szigorúbban kézben tartott és a nyilvánosságot az eddiginél is jobban kontrolláló, az ellenzékkel és a civil szervezetekkel szemben a korábbinál is keményebb, hatalmi eszközökkel fellépő politikát látszik beindítani, amihez elkezdődött a határokon túli és a hazai ellenségek kreálása és az ezekkel szembeni harc meghirdetése a szuverenitás védelmének és a magyarság érdekei előtérbe állításának és az ellenzék hazaárulással vádolásának mantrájával.
Magyarország a 2026-os országgyűlési választásokra soha nem látott mocskos állami propagandaoffenzíva kíséretében fog ráfordulni, és az ellenzéknek minden kétséget kizárólag eddig még nem tapasztalt eszközök bevetésével kell számolnia a hatalom részéről, hogy a választás eredménye Orbán és emberei elvárásának megfelelően alakuljon.
Orbán ellenfeleinek olyan harcra kell készülniük, amiben akár a fizikai erőszakra és az igazságszolgáltatás politikai célú felhasználására, a politikai szabadságjogok további durva korlátozására is sor kerülhet, ha ez látszik a hatalom megőrzése érdekében szükségesnek. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 