Az eddigi öt halott és több mint kétszáz sebesült önmagában egy kérdőjel és felkiáltójel egyszerre. Mi foroghat az ilyen és ehhez hasonlók fejében, mert eddig azt hittük a képlet egyszerű: véreskezű, lelketlen és embertelen iszlamista terroristák ölnek válogatás nélkül ártatlan embereket.
Csakhogy a magdeburgi merénylő igaz szaúdi gyökerű, Németországban menedékre lelt orvos, de muzulmán gyökereit megtagadó, migrációellenes, az arab világ politikáját és társadalmi gyakorlatát elítélő, a német szélsőjobb, a neonáci AfD eszméit elfogadó ember. (Meg nem erősített sajtóinformáció szerint a tettes kábítószer hatása alatt állt.)
Pont olyan, mint az Egyesült Államok leendő elnökének közvetlen tanácsadója és választási kampányának legnagyobb anyagi támogatója, Elon Musk a Tesla milliárdos tulajdonosa, a világ leggazdagabb embere, aki ugyancsak migránsként került már felnőttként Dél-Afrikából az Egyesült államokba, és szerinte is a neonáci AfD fogja megmenteni Németországot.
Igaz, hogy Elon Musk eddig még nem hajtott Teslájával semmilyen ünneplő tömegbe, viszont a milliárdos szerint a jövő első számú feladata a polgárid demokráciák pazarló és rossz hatékonyságú államainak felszámolása, amiben nagy reményeket fűz protezsáltja, Donald Trump leendő elnökségéhez, mivel a börtön helyett a Fehér házba beköltözni készülő politikus hasonló terveket szövöget. Ő is egy emberre, jelesen saját magára bízná az USA, de rajta keresztül a világ ügyeinek intézését, vagy legalábbis meg akarja ezt próbálni.
A magdaburgi őrült vagy megátalkodott autós merénylettől el lehet-e logikailag jutni Vlagyimir Putyinig, aki több százezer autósmerényletnyi ember haláláért felelős, és nem igazán tudni, milyen magasabb rendű cél vezényli az ő ámokfutását, mert számos konzervatív és hagyományos értékek mentén gondolkodó és még vagy 6-7 milliárd ember leragadt annál, hogy az emberéletet a legnagyobb védendő és tiszteletben tartandó dolog a földnek nevezett bolygón. Fontosabb minden birodalmi álomnál.
Jó lenne abban hinni, hogy a muzulmán vallás szélsőséges tolmácsolói és politikai, hatalmi célokra felhasználó erői legyőzésével béke és szeretet köszöntene a világra. Sokan hisznek ebben, éppen az emlegetett AfD politikusai és hívei, de például a magyar kormányzó párt a Fidesznek elkötelezett választók, a magyar társadalom egy jelentős hányada is. És – sajnos – nincs igazuk.
A világ problémái, a politikai és egyéb tömeges erőszak, elnyomás és jogfosztottság nem kötődik a muzulmán vallás híveihez, sőt nem lehet véres múltú egyéb vallásokra sem korlátozni. Az ember ellen emberek által elkövetett ősi bűn itt él velünk. A világpolitika és a kis környezetünk mindennapjainak szerves tartozéka. Ha a Földre mint egészre pillantunk, akkor – ha nem is mindjárt a holdról – de kellő távolságot tartva jól látszanak a bajok.
A föld egy csekély szegletére, Magyarország 90 ezer négyzetkilométeres területére pillantva sem az öröm, hanem a bánat könnyei homályosítják el a tekintetünket. Szegénység, megaláztatás, kilátástalanság az egyik és mérhetetlen, érthetetlen és erkölcstelen gazdagság a másik oldalon, mindez a világ megkérdőjelezhetetlen rendjének eladva.
Ahol fény van, ott árnyéknak is kell lennie szerű közhelyekbe, vagy kifinomultabban nemzeti érdekbe, nemzeti nagytőke létrehozásának szükségességébe, versenyképességbe és hasonló hazugságok sztanioljába csomagolva és karácsonyi fenyőfára akasztva adják el a gazdasági hatalom birtokosai a szerintük egyetlen istennek tetsző világképet.
Ilyenkor karácsonykor különösen szörnyű válogatás nélküli, eszetlen és lelketlen gyilkosságokat tapasztalni. Még kegyetlenebb és igazságtalan ezeket egy-egy társadalmi, vallási csoporthoz, etnikumhoz kötni. Az aljasnál is aljasabb dolog emberek százezreit nemzeti, állami, hatalmi érdekből háborús vágóhídra hajtani, ahogyan az is, ha valaki a szomszéd elpusztítására törőt támogatja, céljait és eszközeit legitimnek nevezni, ahogyan azt a magyar kormány teszi, még ha kígyó nyelvével békét is is sziszeg.
A magdeburgi tragédia áldozatainak hozzátartozói és a német állam vezetői a szolidaritás és az együttérzés üzeneteit kapták azonnal Európai és a világ minden országától. Nem sok olyan akadt, mint Magyarország, amelynek külügyminisztere ezt az alkalmat is jónak találta a migráció elleni heccelésre, vagy olyan ember is kevés szólalt meg, mint Elon Musk, aki úgy vélte, hogy nem eléggé szigorú migrációs politikája miatt a német kancellárnak azonnal le kellene mondania.
Muskot nem zavarta, hogy ez gyakorlatilag már megtörtént a merénylettől függetlenül, jóval az előtt, és februárban parlamenti választások lesznek Németországban. Muskot egy dolog zavarja: a magas adó és a munkabérekre telepedő magas járulék, amelyek a szociális piacgazdaság és a társadalmi béke pillérei, de mérséklik a szent profitot. Az elérhető profit akadályait akarja a világ leggazdagabb embere lebontani, ahogyan ezt Trump meg is ígérte neki és a kampányát támogató egyéb milliárdosoknak.
Hogy ez mennyire sürgős nekik, mi sem bizonyítja jobban, mint a napokban a szenátus elé került törvénytervezet, amely azt szerette volna lehetővé tenni, hogy az Egyesült Államok törvényben rögzített adósságplafonját Trump elnöksége első két évére függesszék fel, ugyanis az így lehetővé váló hitelfelvételre lenne szükség ahhoz, hogy a leggazdagabbaknak ígért adócsökkentések végrehajthatók legyenek.
A javaslat – nagy megdöbbenésre – republikánusok egy csoportjának ellenszavazatai miatt megbukott. Vagyis akadtak olyanok Trump pártjában is, akiknek nem tetszett, hogy az ország felső tízezrének még gazdagabbá tételének árát az amerikai adózók állják. Talán mégis működik a demokrácia? Ne fűzzünk ehhez nagy reményeket!
Nem kell ahhoz az amerikai belpolitikát nyomon követni, hogy az ember világosan lássa, milyen premisszák szerint működik a létező politikai rendszerek legjobbika, a polgári demokrácia. Magyarországon is jól látszik, hogy a 2025-re ígért csodálatos év árát is ugyanazok fogják megfizetni, akik eddig is finanszírozták a magyar „nemzeti nagytőke” lufijának a magyar adófizetők pénzéből történő felfújását állami héliummal.
A különbség az USA és Magyarország között csak az, hogy ott a hatalom csúcsán álló elnök (legalábbis eddig) kétszer 4 évet maradhat a hivatalában, akármilyen jól is végzi a dolgát. Szemben Magyarországgal, vagy éppen Oroszországgal, Kínával, ahol ameddig akar.
Magyarország egyszemélyes vezetője Orbán Viktor immár több mint 14 év óta vezeti az országot az egyik zsákutcából a másikba. Úgy, hogy meg sem fordul hívei és az ő fejében sem, hogy átadja a hatalmát, vagy legalább ne teremtsen olyan politikai, jogi környezetet, – nevezzük nevén – olyan diktatúrát, amelyben vezető szerepe örök lehet, választások útján szinte megdönthetetlen.
Karácsonykor a hatalom és a szinte korlátlan anyagi jólétet élvezők rendre adományokkal próbálják meg elkábítani az őket bírálókat, és megnyerni a tömegeket a polgári demokrácia nagytőkének kedvező működése támogatására. A magyar politikai vezetés e téren is egyedi és formabontó megoldást választott.
A helyett, hogy a magyar elit a zsebébe nyúlt volna, vagy legalább morzsákat söpört volna le gazdagon terített asztaláról a rászorulóknak, gazdasági vezérürüje révén közölte a polgárokkal, idézem: „A magyar emberek nem is tudják, milyen jól élnek.” Addig azonban nem ment el – és ezt írjuk a javára – hogy hozzá tegye: mindezt a jólétet a magyar emberek Orbán Viktornak és szent családjának, vazallusainak és talpnyalóinak köszönhetik. Pedig ezzel nem hazudott volna.
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 