A magyar kormányfő pénteken saját rádiójában „egy csomó új programot és segítséget ígért. Amint ezt elfogadja a parlament, részleteket is elárulunk erről a költségvetésről”– húzta el a mézesmadzagot a magyarok orra előtt Orbán Viktor.” Magyarul: majd megtudjátok, hogy mit kaptok, amint a döntésemre rányomja a pecsétet a parlamentem, de addig semmi közötök hozzá, utána pedig azért nincs dolgotok vele, mert már törvényi erőre emelkedett a döntésem.
Hol van itt a „nemzeti konzultáció”, hol van itt a demokráciának még a látszata is? Itt rendeleti kormányzás van, amire időnként az országgyűlésben működő orbáni szavazógépet üzemeltető bólogató Jancsik becsukott szemmel rányomják a pecsétet. Ja, és persze választások közelegnek, 2025-öt már úgy kell beharangozni, hogy ott aztán kap mindenki, amit csak akar, mert a Magyar Péter, ezt tagadjuk ugyan, de megelőzte támogatottságban a verhetetlennek hitt Orbánt.
Orbán már beindította a választási kampányt, amikor egymillió forintos átlagbért ígért a népnek, meg új adókedvezményeket a családoknak, támogatást és adócsökkentést a kisvállalkozóknak. Egyszóval a Kánaánt, amit majd az új, a semleges gazdaságpolitika fog megalapozni, aminek lényege, hogy mindenkivel üzletelünk, legyen is az a szövetségi rendszereknek, amelyeknek Magyarország is a tagja, ádáz ellensége, álljon is az egész nyugattal háborúban, az minket nem érdekel.
A semlegesnek nevezett, de valójában a nyugati szövetségesek törekvéseivel szembemenő magyar gazdaság- és külpolitika Oroszország és Kína malmára hajtja a vizet. Magyarország e két, a nyugattal konfrontáló ország érdekében álló politikájával teljesen elszigeteli magát az Európai Unióban és a NATO tagországai között. Ennek és a voluntarista magyar gazdaságpolitika következménye a 410 forint fölötti euró, a stagnáló gazdaság, a fogyasztás visszaesése, az ipari termelés bedőlése, a közszolgáltatások siralmas állapota, a szomorú tény, hogy az EU legszegényebb és legkorruptabb országa lettünk.
Egyetlen Orbánnal tartó ország, Szlovákia maradt az EU-ban, amely ugyan magyarellenes politikát folytat, de ez nem számít, mert az oroszok mellett áll, vagyis Orbán Fico szlovák kormányfőben szövetségest lát, még ha az korlátozza is a magyarok nyelvhasználatát, ami csak akkor fáj a magyar kormányfőnek, ha azt Ukrajna teszi, mert azt ürügyként használhatja arra, hogy megtagadja a megtámadott nép honvédő háborújának támogatását.
Mindeközben Orbán tologatja a bábjait a sakktáblán, és kormánya szája ízét a legjobban kielégítő elnököt nevez ki a Magyar Nemzeti Bank élére a következetesen szolgalelkű Varga Mihály személyében, akinek máris tapsikol Konnektivitás Nagy Márton, Orbán gazdasági éceszgébere, aki tervei hűséges támogatóját reméli Vargában.
Orbán azt is sejtette, hogy egész, eddig totális csődhöz vezető gazdaságpolitikai irányítását át fogja szervezni, de arra utalást sem tett, hogy ezt kivel fogja megvitatni, kikkel fog erről véleményt cserélni, mert hiszen erre a világon semmi szüksége nincs, elvégre tudja ő mások meghallgatása nélkül, főleg a választók vagy a lakosság véleményének valódi kikérése nélkül is, mi a legjobb, ha nem is a magyaroknak, de az Orbán-családnak egészen biztosan. A magyar kormányfő bármikor, bármibe nyúlt is szerencsétlenül bele, ebben az egyben tényleg tévedhetetlennek bizonyult. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 