A kétségtelenül tisztességes, becsületes szándékú Fidesz-dezertőr Hadházy Ákos abban különbözik sorstársától, az ugyancsak a Fideszből télakolt Magyar Pétertől, hogy vele szemben ő nem ért a politikához. Ezt nemcsak az évek óta folytatott szélmalomharca és tömegbázist elérni képtelen politizálása igazolja, de az is, amit az időközi választások kapcsán Magyar szemére hány.

A Tisza vezetője az egyetlen elvi alapon álló és a saját eszmei, emberi és politikai identitását igazoló döntést hozta azzal, hogy nem száll versenybe 2024-ben egy parlamenti mandátumért a jelenlegi parlamenti erőviszonyokat, továbbá az ott elérhető eredményt, vagyis a mandátum nulla értékét figyelembe véve. Nem beszélve arról, hogy a Tisza egy képviselőjének jelenléte az országházban kizárólag a nem létező magyar parlamenti demokrácia legitimálására lenne elég, vagyis egyedül a Fidesz érdeke volna.

Már a dilemma felmerülésekor világos volt, hogy az egyetlen elvszerű, helyes döntés a Tisza részére a távolmaradás az időközi választástól. Én személy szerint – aki nem vagyok „tiszás”, de drukkolok nekik – azért szorítottam, hogy ez a döntés szülessen. És nem is csalódtam. Megint beigazolódott, hogy Magyarnak van politikai érzéke, vagy – ami legalább ilyen fontos – tudja a saját politikai krédóját következetesen betartani, ami ugyancsak ritka érték a magyar politikában.

Hadházy érve arról, hogy választásokon nem lehet a Fidesz-rendszertől megszabadulni, nem hangzik idegenül a számomra sem, hiszen majd egy évtizede ezt hirdetem én is. Hogy most mégis támogatom Magyar törekvését a választási versengésre, az csak látszólag mond ennek ellent.

Egy megnyert választás ugyanis változatlanul kevés lesz Orbán és bandája kisöpréséhez a politikai és a gazdasági élet kulcspozícióiból, de nem megnehezíteni, ellehetetleníteni, hanem megkönnyíteni fogja azt. Nem garantálja, de esélyt adhat, így támogatásra érdemes.

A politikában szép dolog, ha valaki egyenes úton jár. Nem kell ezen változtatnia Hadházy Ákosnak. Lépést váltani azonban szabad és lehet is. Ehhez valami olyasmire volna szükség, ami, úgy látszik, benne nincs meg. Politikai érzékre.

Talán érthetőbb lehet a komolyzene kedvelői számára, ha egy példával szolgálok erről a területről a Magyar Péter és Hadházy Ákos közti különbség megértéséhez. Kettejük között – a politika terén – annyi a különbség, mint Mága Zoltán és a már elhunyt zseni, Yehudi Menuhin között hegedülésben.

A foci kedvelői számára pedig: a Tisza Párt vezetője a fociban az elhunyt Göröcs Titi volna, míg Hadházy egy Koplárovics Béla. x

Zsebesi Zsolt

Hozzászólás