A miniszterelnökséget vezető miniszter fordulatot vár a német-magyar viszonyban is attól, hogy két keleti, a volt NDK területén található tartományban, Szászországban és Türingiában az Alternative für Deutschland (AfD) nevű neonáci párt látványos sikert ért el. Türingiában az AFD 32,8 százalékkal a legerősebb, míg Türingiában (30,6 százalék) a második legerősebb párt lett.
Gulyás Gergely szerint a Németországban szélsőjobboldalinak besorolt párt (mintha nem az volna, csak oda sorolták) sikere azt bizonyítja, hogy a német társadalom egyre nagyobb hányada utasítja el a jelenlegi német kormány migrációs politikáját, Ukrajna támogatása helyett a fegyverszállítások leállítása, a fegyverszünet és a béketárgyalások megkezdése mellett van.
Gulyás szerint a másik váratlanul sikeres párt a Linke pártból (az egykori NDK baloldali utódpártjából) kivált Bündnis Sahra Wagenknecht (BSW) 10 százalékos eredménye miatt a két tartományban csak az AfD-vel és/vagy a szélsőjobboldali BSW-vel közösen lehet kormányzati többséget létrehozni.
A miniszter úr mellébeszél, mert – maradva a német besorolásnál – a BSW szélsőbal- és szélsőjobboldali egyszerre. Mégpedig a magyar kormánynak is tetsző keményen oroszbarát politikai irányzattal, ami abszolút fedi az AfD minden követelését, amit Wagenknecht azzal told meg, hogy minden vele kötendő együttműködés feltételének szabta meg az amerikai nagy hatótávolságú rakéták németországi telepítésének azonnali leállítását, amit Berlin és Washington az oroszok Kalinyingrádban hadrendbe állított közép hatótávolságú rakétáinak ellensúlyozására szán.
Vagyis nem annyira az egyenes beszédéről, mint a profi mellébeszéléséről híres Gulyás bátran elhallgatja, hogy a BSW-t és az AfD-t a szélsőjobboldali, de inkább neonáci politikai programjuk mellett az is szorosan összeköti, hogy bizonyítottan és erősen orosz kötődésűek, mindkettejük működése és tündöklése mögött orosz pénz és orosz titkosszolgálati támogatás áll. Mondhatjuk, hogy az Orbán-kormány EU-ellenes és oroszbarát politikájának németországi kiadásáról van szó a két párt esetében.
Gulyás rajongása mögött az AfD nyomulása iránt nem csak az áll, hogy a miniszter úr 1981-es születésű, és így túl fiatal volna ahhoz, hogy történelmileg is megértse, mit jelent valójában az, hogy Németország két keleti, egykori NDK, előtte poroszországi tartományában a neonácik a választók egyharmadának támogatását szerezték meg.
Mert nem az, hogy új és reményt keltő politikai változás várható Berlinben is, hanem azt, hogy immár – Olaszország után – Németországban is reális veszéllyé vált az ottani fasiszta irányzat után a náci eszmék újjáéledése, amin nem változtat semmit, hogy akármilyen jogos, reális társadalmi igényre építenek ezek a pártok.
A weimari köztársaság bukását is széles társadalmi támogatással tudta véghez vinni Adolf Hitler és náci pártja. Nem két tartományban elért 30 százalék kellett ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon, és náci állammá alakuljon Németország, mint ahogy ahhoz egyelőre kevés lesz a feltörekvő náci pártok sikere a két tartományban. Erre építeni a magyar külpolitikát, ettől német támogatást remélni Magyarország EU- és nyugat-, valamint NATO-ellenes politikájához elmeháborodott gondolat.
A két tartomány mintegy 6 milliós összlakossága a 85 milliós német lakosság alig 7 százalékát jelenti. Gazdasági teljesítményüket nézve súlyuk ennél is kisebb. Országos szinten egy évvel a választások előtt a helyzet az, hogy a szocdem-zöld-szabad demokrata koalíció pártjainak együttes támogatása jelenleg 31 százalék, és pontosan megegyezik a kormányváltó ellenzék, a CDU-CSU támogatottságával, vagyis a nem szélsőséges pártok, köztük a két nagy néppárti blokk a CDU-SPD a német választók közel kétharmadának támogatását élvezi, szemben az AfD 17 és a BSW 7 százalékos, együtt 24 százalékos országos támogatottságával.
Akárhogyan is alakulnak a jövő évi parlamenti választásokig esedékes tartományi választások Németországban, a soron következő parlamenti választások után is azzal kell számolni, hogy Németországot a keresztény uniópártok más demokratikus pártokkal alakítandó koalíciója fogja vezetni, ami nem fogja azt jelenteni, hogy a német politika az EU-val és az ország NATO-beli elkötelezettségével kapcsolatban lényegesen megváltozna, még ha elképzelhető is némi finomhangolás a társadalmi hangulatváltozást leképezve.
Magyarország felelős kormányának a realitások talaján kellene maradnia, ami elég komoly kihívást jelent Orbán Viktor csapatának, mivel attól már jó régen elrugaszkodtak, és nem győznek lelkendezni minden európai vagy akár tengerentúli szélsőjobb előretörésen, arról nem beszélve, hogy Orbán a saját pártját látványosan egy szélsőjobboldali pártcsaládba pozicionálta az EU-ban, miután az ottani hagyományos szélsőjobb középre nyitása miatt már azok számára sem volt a Fidesz szalonképes.
A kormány a magyar gazdasági, politikai, biztonságpolitikai érdekeket súlyosan sértő külpolitikája mára odáig süllyedt, hogy a magyar kormány és prémium szintű képviselői már nyilvánosan neonáci politikai pártok sikereinek örvendeznek, és Európa, de a világ szélsőjobb irányba fordulásával, fasizálódásával, a demokratikus nyugat politikai, gazdasági és katonai vereségével, Kína, Oroszország stratégiai térnyerésével kötik össze a magyarság jövőjét. Zsákutca. Kemény landolás lesz a vége a realitások talaján, amit természetesen nem a jelenlegi kurzus emberei, hanem a magyarok tömegei fognak megszenvedni, de nagyon keményen. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 