Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke szerint mi, Magyarország vagy Budapest százszor jobb olimpiát tudnánk rendezni, mint amilyet Párizs rendez éppen. A szokásos mondás szerint: a kevés több lenne. Nem ártana, mondjuk, egy nullát levenni, és azt mondani, hogy tízszer jobbat, vagy akár az sem volna szerénytelenség, ha ugyanolyan jók lennénk, mint Párizs.
Mivel az utóbbi években megszoktuk a tahó magyar megnyilatkozásokat az ország vezetői, a kormányfő és a külügyminiszter szájából a szomszédokkal, a szövetségeseinkkel, más – hozzánk hasonlítható – kultúrnépekkel kapcsolatban, nem tűnik annyira kirívónak Gyulay ömlengése a zseniális magyar MOB-ról, legfeljebb udvariatlanok, neveletlenek, nagyképűek és kivagyiságtól bűzlők a szavai.
Az ötvenezer milliárd forintnyi magyar államadósság, ami a GDP 75 százaléka, az évente kifizetendő ezermilliárdos törlesztések, az imbolygó magyar költségvetési egyensúly, a kormány által csontig leszegényített Budapest, a számláikat fizetni képtelen kórházak és közhivatalok, köztük a rendőrség üres bugyellárisa, a romokban heverő magyar vasutak mind azt bizonyítják, hogy nekünk olimpia kell, mert minimum százszor jobbak lennénk Párizsnál vagy bárki másnál is. Mi mást?
Most, hogy kormányunk és pártunk nemzeti érdektől forráspontra fűtve ezermilliárdokért milliárdos adóssággal terhelt repülőteret vett magának vagy a nemzeti nagytőkének – majd kiderül –, mert nyilván tele a párnaciha dugipénzzel, amit akár olimpiára is el lehet költeni, mert másra minek is. A budai centrumkórház már kihúzva, az IC vonatok az ország egyik feléből a másikban IC vagonok és légkondicionálás nélkül csoszognak, bezárt, mert működőképtelen WC-vel, és csak helyenként működő WIFI-vel.
Gyulay teljesen biztos benne, és előre elnézést kér azoktól, akik szerint talán túlzásba esett, mert – idézem: “Százszor jobb olimpiát tudunk csinálni. Szervezésben, transzportban, szállásban, megközelítésben és a helyszínekben is. Ebben teljesen magabiztos vagyok.” Én nem annyira.
Gyulay azonban pont annyira biztos, amennyire félve tisztelt kormányfőnk, aki ugyancsak biztos volt abban, hogy idén nyárra már elfoglalja szélsőjobboldali csapataival az Európai Uniót, vagy ökonómiai vátesze, aki csodát ígért, de magasnyomású gazdaságpolitikája egyelőre csak az euró magas árában és a csúcsra járatott magyar adósságban realizálódott, mert az ipari termelés visszaesésében, a forint mélyrepülésben van.
Nekünk változatlanul nem olimpiát kellene rendeznünk, hanem csak rendbe szedni az országunkat, nem azért, hogy százszor jobb olimpiát tudjunk rendezni, hanem azért, hogy az országban 365 napon keresztül jól érezzék magukat a magyar emberek, nem a sportolók, nem a sportvezetők, a turisták, a politikusok, hanem a falvak, a kisvárosok, a nagyvárosok, a székesfőváros lakosai, a fiatalok, a középkorúak, az idősek, mind-mind legyenek itthon otthon.
Aztán amikor a jövőjüket, a gyerekeik jövőjét, az ország biztonságát és prosperitását megalapoztuk, akkor, akkor, ha nem lesz jobb dolgunk, rendezhetünk akár olimpiát is, a párizsinál is jobbat. Akár százszor is jobbat.
Amíg kilóg az ülepünk a nadrágból, és az EU 27 tagországa között hátulról vagyunk az elsők vagy a másodikok munkabérekben, fogyasztásban, egészségi mutatókban, életminőségben, addig ne a MOB elnökének lázálmai, hanem tízmillió magyar jogos civilizációs igényei kerüljenek a feladatok között az első helyre. Ha szabad kérni. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 