Akárki akárhogyan ügyeskedik, és akármilyen jópofákat mond és ígér, akárkinek, akár a magyar népnek, akár az EU vezetőinek, semmi mással nem lehet a magyar gazdaságot normális növekedési pályára állítani, mint az EU-val jelenleg fennálló fatális viszonyunk azonnali rendezésével és helyette egy konstruktív Brüsszel-Budapest viszony villámgyors kiépítésével. Ehhez le kellene térni a polgári demokrácia leépítésének putyini útjáról, és száznyolcvan fokos fordulatot kellene végrehajtani Magyarországnak az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos politikájában.
A fentiek hiányában politikai, gazdasági – ezen belül energetikai – és külkereskedelmi, finanszírozási problémáink további eszkalációjával kell számolni, mégpedig nem pusztán a háborús helyzet, a világgazdasági turbulenciák miatt, hanem mert Magyarország szövetségeseinek elege lett – jó, nem a magyar népből – az ország kormányfőjéből, és az eddigi halovány retorikától, magyarul, a szócsépléstől átvonulni készülnek a tettek mezejére, azaz most már oda fognak ütni, ahol az Magyarországnak a legjobban fáj. Az első az orosz olaj és gázszállítások kényes kérdése lesz, amelyek terén Orbán kivételeket zsarolt ki Magyarországnak.
A magyar kormány észretérítéséhez használt eddigi eszközök helyett a nehézfegyverek bevetését jelzi az ukrán döntés a Barátság olajvezeték leállításáról, amivel Magyarországot lekapcsolták az eddig kényelmesen, csövön érkeztetett és nem drága orosz olajról, aminek nyomán nyugati elemzők már a 80 napra elegendő magyar készletekről elmélkednek, és arról, hogy vajon az alternatív útvonalak Szerbián, Horvátországon és Szlovákián, bárki máson keresztül mennyire lesznek elégségesek.
Csak az biztos, hogy természetesen lényegesen drágábbak lesznek, mint Ukrajnán keresztül, ami drágább benzint fog jelenteni a magyar töltőállomásokon is. Ez „szerencsés esetben” a felhasználás visszaesését hozza magával, ami talán elég lesz arra, hogy ne legyenek tumultuózus jelenetek a magyar benzinkutakon.
Ukrajna, nem alaptalanul, a korábbi uniós és ukrán döntésekre hivatkozva tart be az orosz olajnak, és nem felejt emlékeztetni arra, hogy az ő ízlése szerint az EU szankciós politikája ellenére Moszkvának és Budapestnek még mindig túl sok közös üzlete van. Tavaly Oroszország 3,6 millió tonna olajat és 130 milliárd köbméter földgázt szállított Magyarországnak. Az előző 2022-es évben a Transneft által szállított orosz olaj mennyisége még 5,4 millió tonnát tett ki.
Az orosz Lukoil a háború harmadik évében még mindig a MOL legnagyobb olajszállítója. A Bloomberg adatai szerint Budapest csak 2024 januárjában 343 millió dollárt fizetett az orosz olajért. Ami Ukrajna szerint az ellenük folyó háború közvetett finanszírozásával egyenlő, miközben Budapest nem hajlandó egy vasat sem adni Ukrajna katonai támogatására a NATO-nak.
Magyarország hosszú ideig élvezte a csővezetéken keresztül történő orosz olajimport szankciói alóli mentességet (ami Lengyelországra és Németországra nem vonatkozott). Annak ellenére, hogy – mondjuk úgy finoman – nem diverzifikálta elég határozottan olajbeszerzési politikáját. Ma a 95-ös oktánszámú E10-es benzin ára az Európai Bizottság adatai szerint 10 százalékkal alacsonyabb Magyarországon az EU-átlagnál (bár még mindig 3 százalékkal drágább, mint Lengyelországban).
A túl sok politikus szemét szúró és Ukrajna érdekeivel homlokegyenest ellentétes magyar-orosz viszony aranykorszakának szomorú vége felé közeledünk, ami Orbán Viktoron és Szijjártó Péteren kívül senkit nem zavar, már ha nem számolunk a magyar lakossággal, amelyik a végén mindennek az árát megfizeti. Az Orbán-Szijjártó tandemmel szemben máris túl sokan dolgoznak azon, hogy az eddigi kivételezés helyett a dolgok folyása inkább a köznyelven szívatásnak nevezhető irányba mozduljon el.
Első ránézésre nem tűnik tisztességesnek, hogy az EU és szövetségesei egy tagország, jelen esetben Magyarország gazdasága és energetikai szektora számára kedvezőtlen irányba fordítják a dolgok folyását, de ennek megértéséhez nem kell nagy lumennek lenni, mert az akár bosszúnak is nevezhető eljárást kiváltó okot nem rejtette véka alá a magyar kormány, az ki volt az ország városainak utcáin plakátozva. Orbán ott tartott be a szövetségeseinek az elmúlt három évben (is), ahol csak tudott, és ott rúgott bele az EU vezetőibe, mégpedig fényes nappal a nyílt utcán, ahol és ahogy éppen kedve volt.
A jövőben várhatóan sorjázó válaszintézkedések jelentős részében Brüsszel cáfolni fogja, hogy azok a magyar politikára adott retorziók volnának. Ebből lehet majd tudni, hogy azok. Sokat fogjuk majd hallani, hogy nem a magyar népet kellene a politikusai viselkedése miatt büntetni, és ezt mondja a Tisza Párt vezetője is, de a valóság az, hogy az olajat és a gázt sem lehet úgy lekapcsolni, hogy az csak Orbán Viktor és családja, barátai és vazallusai birtokain ne jöjjön a vezetékből, és csak náluk legyenek hidegek a fűtőtestek, vagy csak az ő kocsijaikba kelljen drágán tankolni.
Az EU és mindenki, akinek már hányingere van az Orbán Viktor által bemutatott pávatáncoktól, a maga módján fogja ezt Magyarország tudtára adni, miután erről már tájékoztatták a kormányfőt, aki nem törődött a figyelmeztetésekkel. Orbán megy a maga útján, hogy minden szembejövőt magyarellenességgel, háborúpártisággal vádoljon meg, ami egyrészt hazugság, másrészt semmivel nem hozza közelebb az alapprobléma megoldását. Annak, hogy tudniillik az EU nélkül egy kalap bélsarat sem ér Magyarország, miközben egyszerre könyörög az EU pénzéért, torpedózza meg a szövetséget, és köszörüli a nyelvét a vezetőin.
„Küllők közé dobott botot” meg a „fogaskerekek közé szórt homokot” játszik a magyar kormányfő, azt szajkózva, hogy csak az általa elképzelt EU az igazi, és csak az általa hirdetett „békepolitika” vezet a háború akármilyen végéhez, amikor majd kiderül, kell-e egyáltalán nekünk egy független Ukrajna, ha az az oroszoknak látszólag sokkal jobban kell Oroszország részeként.
Amíg a magyar külpolitika nem pont a fordítottját fogja képviselni, amit ma, amíg az ország legerősebb ellenzéki pártja sem tud szakítani a nekünk „járó” uniós pénzek mindenáron történő hazahozatalának szlogenjétől, semmi reményünk egy átfogó, a problémáink összességét és forrásait rendező megoldásra. Sem most, sem 2026 után. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 