Vajon a magyar kormányfő az eszénél van-e?

Mielőtt ma Moszkvába érkezett, a magyar kormányfő az alábbi mondattal lepte meg a világot: „A soros elnökség (az EU-ban – a szerk.) nem jogosít fel arra, hogy bárkinek a nevében tárgyaljunk (Putyin orosz elnökkel – a szerk., bárki nevében nem is, de az EU nevében feljogosíthatnák, csak az EU kizár minden tárgyalást Putyinnal Ukrajna részvétele nélkül – a szerk.). Nekem ezért nem is kell mandátum (értsd: ha nem kaptam, akkor nem is kell – a szerk.), én csak azt teszem, hogy elmegyek olyan helyekre, ahol olyan háború van, amely Magyarországra hatással lehet, és kérdéseket teszek fel.”

Nos, a helyzet az, hogy egy: minek elmenni és miről lehet tárgyalni, ha arra senki nem hatalmazta fel Orbánt? Sőt: az EU hivatalosan elítéli Orbán moszkvai látogatását, Josep Borrell, az EU külügyi megbízottja fontosnak tartotta leszögezni, a magyar kormányfőnek semmilyen felhatalmazása nincs az EU-tól, hogy Moszkvában tárgyaljon, ami különösen fontos annak fényében, hogy Vlagyimir Putyin elnök az orosz tevében külön felhívta a figyelmet arra, hogy Orbán ezúttal nem Magyarország, hanem az EU nevében érkezett tárgyalni Moszkvába.

Kettő: kormányfőnk eddigi nyilatkozatai szerint az orosz-ukrán háború nem a mi háborúnk, az két szláv ország háborúja, amihez Magyarországnak semmi köze, mert békét majd úgyis az oroszok és az amerikaiak tárgyalása hozhat. Ott még az ukránokra sincs igazából szükség, mert Ukrajna nem szuverén ország, hiszen csak az USA támogatásának köszönhető, hogy Oroszország még nem törölte a térképről.

Lehet, hogy az amerikaiaktól van Orbánnak felhatalmazása? Azoktól, akik – osztva az ukrán álláspontot – bármiről csak akkor tartanák érdemesnek tárgyalni, ha az ukrán feltételeknek megfelelően Putyin kivonná haderejét a megszállt ukrán területekről? Persze hogy nem.

Akkor az egymillió forintos kérdés: ha a kormányfő állításai igazak, vagyis semmi közünk az orosz-ukrán háborúhoz, akkor mégis mi a bánatos francot keres Moszkvában? Mit akar megtudni Magyarország érintettségéről, amit itthon nem tudott eddig kifürkészni? Csak nem arra kíváncsi, milyen sorsot szán hazánknak Vlagyimir Putyin? Esetleg azt, hogy milyen feladatot ad neki, akit a fél világ Oroszország bábjának tart, az orosz elnök?

És ami ugyancsak érthetetlen: kormányfőnk elment Kijevbe, hogy kérdést tegyen fel. Feltette. Választ is kapott rá. Az negatív volt. Most mivel megy Oroszországba? Ugyanazzal, amire Putyin már érkezése előtt nemet mondott? Az orosz elnök szerint nem azonnali tűzszünetre van szükség egy béketárgyalás megkezdéséhez, ahogy Orbán azt Zelenszkijnek javasolta, és amit az el is utasított, hanem előbb egy béke feltételeinek közös elfogadására, hogy tűzszünetet lehessen annak alapján hirdetni.

Végezetül, általánosságban, mégis mi a bánatos francot akar kezdeni a magyar kormányfő az EU Magyarországnak adott féléves elnökségi mandátumával, ha nem az EU véleményét viszi Kijevbe és Moszkvába, amikor még nem is egyeztetett, hogy az utóbbi városba elmenjen-e, és tárgyaljon-e a háborús bűnös Putyinnal, aki ellen elfogató parancs van érvényben az EU területén, hanem csak úgy elmegy az orosz elnökhöz kérdezősködni, mégpedig kizárólag a háború magyar vonatkozásairól, azt a gyanút erősítve, hogy azok mások, mint ami az EU 26 tagországa esetében.

Amit Orbán az utóbbi hetekben a nemzetközi politikai színpadon művelt, az egy lecsúszott, szövetségesek és barátok nélkül maradt, teljesen irányt és mértéket tévesztett, a józan belátását elveszített ember fejetlen kapkodásával és rögtönzésével egyenlő. Nagyobb a baj, mint amit bárki eddig el tudott képzelni. Magyarországot egy olyan ember vezeti teljhatalommal, minden kontroll nélkül, aki nem ura a saját elméjének, és láthatóan nem tudja, mit és miért csinál.

Orbán egy elszabadult hajóágyú Európa viharos tengeren hánykolódó hajóján, amelyről éppen most akar elkötni egy mentőcsónakot, amelybe a magyar embereket igyekszik betuszkolni, anélkül hogy világosan elmondaná, miért és hová akar velük a valóság elől menekülni.

Talán itt volna az ideje, hogy azok is észbe kapjanak, akik eddig vele tartottak az ámokfutásában, és végre kivennék a kezüket a zsebükből, amit Orbán kegyelméből tömtek eddig degeszre, és ha másra nem, legalább arra legyenek képesek, hogy kitűzzék a fehér zászlót, és Orbánra ráhúzzák a neki járó kényszerzubbonyt.

Az ellenzék pedig – térden állva könyörgök – ne gyurcsányozással, Magyar Péterezéssel, sajtóvitákkal a sajtóról töltse az idejét, hanem minden erejével próbálja meg mozgósítani a magyar közvéleményt, hogy az hallassa tiltakozó hangját az ellen, ami itt és most a szemünk előtt történik, és ami nemzeti tragédiával fenyeget. x

Zsebesi Zsolt