Már mindenki elmondta a véleményét Magyar Péter és Rónai Egon csörtéjéről az ATV-ben. Eddig csak vallástudós nem, de most már ő is leszedte a szenteltvizet a Tisza Párt elnökhelyetteséről. Gábor György filozófus is elmondta végre, hogy Magyar Péter rossz interjúalany, nem így kellett volna reagálnia stb., ami pont fordítottja az én véleményemnek.
Gábor György szerint egy politikusnak mindent el kell viselnie, amit csak rá mér a sors, a média, az összes piszokságot és provokációt, mert ebből látszik meg, hogy jó politikus-e vagy nem. Hát, kedves Gábor György, ezzel sem értek egyet, mégpedig mint újságíró, aki negyven éve űzi a szakmát. Az én ortodox véleményem szerint: mindenkit megillet az általános társadalmi normák és az újságírói etika szerint elvárható tisztességes bánásmód, a kazánkovácstól az ékszerészen keresztül a politikusig bezárólag.
Az, hogy a világ egy jelentős részében, nálunk különösen, a politizálás része lett az övön aluli támadás, a közszereplők, köztük a politikusok magánéletében való vájkálás, a karaktergyilkosság, és – nemcsak Gábor György szerint, de a társadalom jelentős része, még a bírósági gyakorlat szerint is – ezt a közszereplőnek, a politikusnak tűrnie kell, olyannyira, hogy ez a határtalan tűrőképesség és a legmocskosabb támadásra adott „frappáns” reakció – ahogyan Gábor György fogalmaz – egyenesen a politikusi rátermettség fokmérője.
Mintha egymás gyalázása, a parlamentben, a televízióban, a nagygyűléseken, a sajtóban nem a társadalom által elvetendő abnormalitás volna, a normák megsértése, hanem pont fordítva, sőt ez volna maga a politizálás. A jó politikus az, aki erkölcsi és etikai skrupulusok nélkül gyalázza és pocskondiázza a politikai vetélytársát. Maga pedig állja a sarat, és mosolyogva, teflonarccal tűri, amint szemen köpik, maximum lassú, kimért mozdulattal letörli embertársa testnedvét a saját arcáról. Én nem ezt tartom politizálásnak, főleg a politikusi képesség mércéjének nem.
Gábor György – akit a Nyugati Fény vallástudósnak nevez -, miután egy felsorolásban kimerítette a szerinte jó politikusi tulajdonságok teljes tárházát, amelyekkel Magyar Péter nem rendelkezik, fontosabbnak nevezte a Tisza Párt vezetőjének az interjú utáni megnyilatkozását az ATV munkatársainak vallási hovatartozásáról mint magasan szenzibilis adatokkal való bűnös visszaélés minősített esetét.
Gábor György az alaptörvény 7. cikkelyére hivatkozik, azért, hogy kimondhassa: mindenkinek joga van arra, hogy vallási hovatartozását kinyilvánítsa vagy visszatartsa. Ez számomra nem sokat mond, mert ezen kívül megszámlálhatatlan dolog van, aminek kinyilvánítására vagy visszatartására joga van a magyar állampolgároknak. Hogy a legegyszerűbbet mondjam: jogom van kinyilvánítani, hogy nem értek egyet Gábor Györggyel, de arra is, hogy ezt visszatartsam, és senkinek ne áruljam el. Most el fogom árulni azt is, hogy miért.
A fentieknek így az alaptörvényből idézve önmagában semmi köze nincs ahhoz, hogy másról elmondhatom-e, hogy milyen vallású, ha arról tudomásom van. Egy európai világi államban a vallási hovatartozás megvallásának vagy visszatartásának semmilyen politikai, anyagi, jogi, az égadta világon semmilyen következménye nincs, és alaptörvényileg nem is lehet. Voltak történelmünkben vérzivataros időszakok, amikor ez nem így volt, de tegyük hozzá, még akkor sem a Hit Gyülekezetéhez hasonló keresztény embereket érte hátrány a vallásuk, származásuk okán.
Tehát ha Magyar Péter azt mondja, hogy az ATV számos munkatársa az adó tulajdonosa által vezetett történelmi egyház tagja, akkor senkire az égvilágon semmi dehonesztálót nem közölt senkivel, és hozzáteszem, ennek közzétételét nem is tiltja konkrétan egyetlen törvény sem, de ha volna ilyen azon kívül, hogy szabad megvallani és szabad nem a vallási hovatartozást, akkor teljesen értelmetlen volna. A Magyar Péter ellen adatkezelési ügyben kreálni próbált besározási kísérlet nevetséges.
Persze Gábor György is tudja, hogy a konkrét esetben Magyar Péter azt mondta – nevek említése nélkül –, hogy az adó munkatársainak van kapcsolata azzal a Németh Sándorral, aki a Hit Gyülekezet vezetője és a TV-tulajdonosa, mert maguk a munkatársak közül is sokan tagjai a gyülekezetnek. Rónai Egon határozottan cáfolta, hogy a gyülekezet vezetője, az ATV tulajdonosa beleavatkozik a szerkesztőségek munkájába. Azzal érvelve, hogy van olyan munkatárs, aki évek óta nem is látta Németh Sándort, legfeljebb a fiát, Szilárdot. Szóval itt az állítás nem más, mint az, hogy van kapcsolat a munkatársak és a Hit Gyülekezet között, ami fedi a valóságot, és nem szenzibilis adat.
Szerintem Gábor György is tudja, hogy az egyházi hovatartozás szenzibilitásának kinyilatkoztatása mögött Magyarországon a legkevésbé a személyi jogok védelme és a törvényes adatkezelés betartatásának igénye húzódik meg, hanem az államtól szoros anyagi függőségben tartott magyar egyházak azon törekvése és érdeke, hogy lehetőleg soha, senki ne tudja meg, hány tagja van az egyházuknak valójában, nehogy az látványos kontrasztot mutasson a magyar államtól kapott egyházi támogatások horribilisen magas összegével.
Hogy értsük: Németországban a munkavállaló felvételekor a HR-es megkérdezi, hogy milyen vallási felekezethez tartozik. Ezen a munkavállaló nem sértődik meg, mert tudja, hogy ettől függően vonja le a munkaadó tőle az egyházi adót, amit az ottani adóhivatal gyűjt be és továbbít a megfelelő egyházhoz. Az egyházi adó mértéke egyházanként eltérő, de nagyjából a dolgozó személyi jövedelemadójának egy számjegyű százaléka szokott lenni.
Hogy ne kelljen – mert nem kötelező – egyházi adót fizetni, ki kell lépni a felekezetből, ami százezres nagyságrendben meg is történik Németországban évente, amit ugyancsak deklarálnia kell a polgárnak az egyházánál, majd a munkahelyén, ahol aztán attól kezdve nem vonják tőle az egyházi adót. Mondom ezt csak azért, hogy lássuk, mennyire nem számít szenzibilis adatnak egy demokratikus, liberális, az állam és az egyház elválasztását betartó társadalomban a vallási hovatartozás.
Ehhez csak annyit tennék még hozzá, hogy az egyházi adót a német adóhatóság szedi be az adott egyház javára, de ezért a szolgáltatásért számlát állít ki az egyház részére, mégpedig azért, mert az állam és az egyház szét van választva, és az állam költségén nem végezhető egyházak számára szolgáltatás. Tessék ezt, kedves Gábor György, összevetni a magyar gyakorlattal, és nemcsak a vallási hovatartozás kényes vagy nem kényes volta szempontjából, hanem főleg abból a szempontból, hogy mi folyik Magyarországon évtizedek óta az egyház és az állam között, továbbá kinek az érdeke, hogy a vallási hovatartozás szenzibilis adat legyen.
A magyar állam igazi mecénásként szórja az adófizetők pénzét, tömi az egyházak zsebét, teljesen függetlenül attól, hogy mennyi hívük van, egészen pontosan mindenki aránytalanul sok pénzt kap ahhoz képest, amennyi tagja van az egyházának. Hogy a vallási hovatartozást szenzibilis adatnak lehet nevezni, miközben semmi okunk arra, hogy annak tartsuk, egyetlen oka, hogy a magyar történelmi egyházak kézzel-lábbal védekeznek azért, hogy pontos adatokat gyűjtsön erről az állam, de akár csak a statisztikai hivatal is.
Korrekt adatok nyilvánosságra hozatala esetén kiderülne – ami a jelenlegi hatalomnak sem érdeke –, hogy az a bizonyos keresztény Magyarország egyáltalán nem olyan keresztény, nem annyira hívő, nem annyira templomba járó, mint amennyi templomot építünk és újítunk fel neki, és egyházaink egyáltalán nem végeznek olyan össztársadalmilag hasznos munkát, aminek alapján a hozzájuk vágott forintmilliárdokat valós statisztikák alapján legitimálni volna lehetséges.
Összefoglalva: természetesen mindenki azt árul el magáról, amit akar, és azt tart vissza, amit akar, mégpedig nem csak a vallás területén. Azontúl: mindenki azon sértődik meg, amit sértőnek talál, és abból a TV-stúdióból vonul ki, ha bántva érzi magát, amelyikből akar. Ez egyformán vonatkozik minden magyar emberre, származásától, világnézetétől, vallási hovatartozásától függetlenül, legyen kazánkovács vagy ékszerész, utcai zenész vagy politikus.
Ne fogadjuk már el olyan simán, hogy azokat az embereket, a politikusokat, akik a felhatalmazásunkkal az érdekeinket, de az egész ország érdekeit hivatottak védeni, bárki fizetett firkász vagy kocsmatöltelék számára a kapcarongyai lehetnek, csak azért, mert politikusok, és azért, mert vannak olyanok közöttük – mint minden egyéb szakmában –, akik akár ilyen bánásmódra is rászolgálhatnak.
Nem vagyunk kíváncsiak az olyan politikusra, mert eleget láttunk már olyat, akinek a teflonarcáról minden lepereg, és a fél ország azért tartja kivételes politikusnak, sőt államférfina k, mert az okkal reá zúdított csúfságtól a szeme sem rebben, sőt példásan frappáns módon – ahogyan azt Gábor György elvárja a jó politikustól – kérdőre vonása alkalmával és súlyos vádakkal szembesítésekor boldog karácsonyt kíván. Ő nem vonul ki sehonnan. Oda se megy, ahol bármilyen szenzibilis kérdést tehetnének fel neki, mégpedig legkevésbé a vallási hovatartozásáról. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 