A Magyar Péter lejáratásában és politikai ellehetetlenítésében főszerepet vállaló volt felesége akarata ellenére tárta a nagy nyilvánosság elé a Fidesz-káder krédóját, mit várnak el a Karmelita kolostorban azoktól, akik a hatalmi gépezet csavarjai lettek, és a hatalomtól veszik fel a több milliós fizetésüket.
Varga Judit szerint, idézem: „Magyar Péterben nincsenek meg azok a tulajdonságok – lojalitás, fegyelmezettség, csapatjáték, amely szükséges a köz szolgálatához.” Már legalábbis a volt igazságügyi miniszter szerint ezek adják a közszolgálat alapját. Hát nem. Ezekkel a tulajdonságokkal a maffiák példás katonái rendelkeznek, amíg meg nem halnak.
Varga Judit pontról pontra mint tökéletes Fidesz-káder tartja be az általa döntőnek tartott elvárásokat, ami a maffiatagság alapja. Lojális Orbánhoz. Fegyelmezettség, a megaláztatás eltűrése a közösség érdekében, amelynek a tagja vagy. Ezzel – vigyázat – csak a saját választott közösségét, a Fideszt, a magyar politikai maffiát és nem az ország egészét, a széles közösséget szolgálja.
A csapatjáték pedig azt jelenti, hogy ott teljesít és ott tesz meg mindent, amit elvárnak tőle, ahová a csapat érdekében a capo di tutti i capi, vagyis Orbán Viktor küldi. Ha családügyekben kell a csapatjátéka, akkor ott, ha igazságügyi miniszterként kell hazudnia a csapat érdekében, akkor ott, ha Európai Parlamenti választásokon kell vezetni a listát, akkor ott, ha a családját és a saját tisztességét feláldozva a volt férjét kell a csapat érdekében bekenni sárral, akkor azt teszi.
Varga Judit képzett, ámde erkölcsi skrupulusokkal nem terhelt fejében mindenki, aki „a közszolgálatban” nem a Fidesz-maffia és feje, Orbán érdekében cselekszik, az áruló. Egészen pontosan úgy gondolja férje kapcsán, hogy „Az árulás lehet izgalmas, de semmiképpen nem lehet alapja valami jónak és nemesnek.” Varga Juditnak, amikor ezeket a gondolatokat a férje alázása érdekében közzétette, nagyon rossz napja lehetett, mert önmaga silány erkölcsi elveit leplezte le.
Hogy egy elég erős példát hozzak: a maffia belső szigorához és fegyelmezettségéhez hasonló normák szerint működő hadseregekben is – mint a Fideszben – a lojalitás, a fegyelmezettség és a csapatjáték a működés alapja. A parancsnok utasításának vak végrehajtása, az alaki kiképzésben megtanult fegyelmezettség, a sapkát is csak megszabott koreográfia szerint lehet felvenni vagy levenni, és természetesen a bajtársakkal együtt kell működni, vagyis ott is szigorú csapatjáték van.
Csakhogy: a II. Világháborúban az említett szigorú elvek alapján szervezett és működtetett náci hadseregben is voltak, akik – felismerve, hová vezet Adolf Hitler, a Führer őrült politikája, milyen kolosszális károkat és veszteséget okoz a német népnek – nemcsak megsértették az alapvető lojalitás elvét, a parancsok fegyelmezett követésének normáját és szembementek a csapattal, hanem elárulták a német hadsereget, amikor megpróbálták, nem is egyszer, likvidálni a Führert.
Hogy ez a kolosszális katonai árulás mennyire „alapja lehet valami jónak és nemesnek”, szemben az ezt tagadó Varga Judit véleményével, álljon itt a száraz tény! A Führer elleni sikertelen és véres megtorlást kiváltó 1944. július 20-i merényletnek az évfordulója nemzeti ünnep a Német Szövetségi Köztársaságban. Ezen a napon teszik le minden évben a fiatal német tisztek a katonai esküjüket, ünnepélyesen megemlékezve a kivégzett „árulókról”.
Ez az, amiről Varga Juditnak – úgy látszik – fogalma sincs. Arról, hogy egy katonatiszttől, aki a hazáját szolgálja, egy értelmiségitől, aki a politikai poszton, politikai vezetői megbízatásban közszolgálatot teljesít, nem a vezérhez fűződő vak lojalitást várja a népe, hanem a megbízásának valódi forrásával, az egész társadalommal vállalt teljes lojalitást. Akár annak árán is, hogy a vezérrel szembeni lojalitást ehhez fel kell adnia, ha az akadályává válik a szélesebben értelmezett lojalitása teljesítésének.
A náci Németország katonatisztjei egyenesen a Führerre, Adolf Hitler szolgálatára tettek esküt. (Ein Volk, ein Führer! – Egy nép, egy vezető!) Varga Judit ezzel szemben formálisan is a magyar nép szolgálatára, és nem Orbán Viktor szolgálatára esküdött bármelyik közszolgálati megbízatása alkalmával. Neki nem kellene árulóvá válnia ahhoz, hogy azt tegye, amit azok várnak tőle, akiknek a szolgálatára felesküdött, akiknek a nevében politizál. Hozzájuk kellett volna és kellene lojálisnak maradnia, és nem Orbán Viktorhoz.
Nem Magyar Péter az áruló, amikor a Führer, a Fidesz, a maffiaállam elvárta lojalitást megszegi, hanem Varga Judit az áruló, aki Orbán Viktorral és maffiatársaival érzi kötelességének a lojalitást, nem pedig a magyar választókkal. Ez vonatkozik arra is, hogy Varga a capo di tutti i capitól kapott utasítást, a gyerekei apjának ellehetetlenítését is vakon teljesíti, ezzel a maffia kiszolgálását a saját családja érdekei, a gyerekei lelki egészsége elé helyezi. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 