Kormányprogram lett az Orbán-család vagyonának külföldre menekítése

A magyar kormányfő tele szájjal propagálja új programját arról, hogy a magyar nemzeti nagytőke államilag felduzzasztott „bajnokai” hódítsák meg a külföldi piacokat, fektessék be a Magyarországon megtermelt profitjukat az ország határain túl. Ez nagyrészt azt jelenti, hogy az ezekbe a lenyúlási bajnokokban parkoló, közpénzjellegüket elveszített forintmilliárdokat így lehet nyilvánosan, nemzeti érdeknek álcázva külföldre pumpálni.

Ezeknek a cégeknek az átütő külföldi sikerre akkora esélye van, mint annak, hogy Orbán elfoglalja Brüsszelt, maga alá gyűri először az Európai Uniót, majd az egész nyugatot. A külföldi befektetések szorgalmazásának célja ugyanaz, mint a fenti handabandának: elkendőzni a valódi szándékot, a magyar nemzeti vagyon átjátszását egy család és holdudvara számára, majd azt külföldön biztonságba helyezni. Ott parkoltatni, ahol egy esetleges kormányváltás (ami egyben rendszerváltást jelentene) viharától védve volnának.

Eddig a narratíva az volt, hogy többségében magyar kézbe kell legyenek a meghatározó gazdasági szektorok vállalatai, mert csak így lehet biztosítani, hogy ne kerüljön külföldre a Magyarországon megtermelt profit, vagy ahogyan a kormányfő fogalmazott, nem mi dolgozzunk a külföldi tulajdonos számára, hanem külföldiek munkája dagassza a magyar nemzeti nagytőke képviselőinek zsebeit.

Amikor azonban megnézzük, hogy milyen doppingtól nőtt nagyra a magyar nemzeti nagytőke, akkor azt látjuk, hogy felemelkedésüket nagyrészt a magyar állami megrendeléseknek, azok túlárazásának, a mesterségesen létrehozott monopolhelyzetüknek, a beléjük pumpált kedvezményes, államilag támogatott hiteleknek és vissza nem térítendő állami támogatásoknak köszönhetik. A legkevésbé a saját teljesítményüknek. Tegyük hozzá: az állami milliárdok ellenére sem tudnak ezek a vállalatok kilátszani a Kárpát-medencéből.

Orbán most azzal eteti a magyar közvéleményt, hogy ezek a magyar nemzeti nagytőkés „bajnokok”, akiket – ahogy magát Orbánt is – a nekik lejtő hazai pálya növelte a magyar átlag fölé, versenyképesek lesznek a világ nagy multinacionális cégei, nagybankjai, gyógyszeripari cégei, a digitális iparban működő óriások mellett méretben és eredményességben, és majd ők fognak benyomulni az állítólagos piaci résekbe, amelyeket a rothadó nyugaton és a feltörekvő keleten hagytak nyitva pont az számukra.

Ez olyan ámítás, mint a keleti nyitás és az annak részeként állami forintmilliárdokból felépített kereskedőházlánc, aminek mára még emléke sem, nemhogy eredménye maradt volna, már azon kívül, hogy néhányan, akik a tűz közelében voltak, degeszre keresték magukat az állami pénzekből. A keleti piacok letarolása helyett most azt látjuk, hogy a keletiek tarolják le a magyar piacot.

Ez EU és a magyar adófizetők pénzéből kikövezett kisvárosi főterek és utcák után Orbán most azt a menekülő utat kövezi ki nagyhangú gazdasági programjával, amin a nemzeti nagytőke, magyarul az Orbán-család és a hozzá közel állók fényes nappal, az egész ország szeme láttára külföldre menekíthetik a vagyonukat. x

Zsebesi Zsolgt