A politikai elemzők és a sajtó kedvenc témája, hogy van-e az ország vezetésére alkalmas személy az ellenzéki oldalon vagy bárhol arra az esetre, ha Orbán Viktor letenné a lantot. Képes lenne-e valaki Orbán – állítólagos – politikusi és vezetői zsenijét még csak meg is közelíteni?
A dilemma margójára jegyezzük meg! Nem egy embert kell keresni, hanem olyan magyar embereket, akik nem arra szövetkeznek, hogy a saját zsebüket degeszre tömjék, és a családjukat gazdaggá tegyék, hanem az ország, a társadalom egészének érdekében akarnak dolgozni, a népet szolgálni, kellő szakmai felkészültséggel és feddhetetlen erkölcsi tartással.
Anélkül hogy azonnal a tárgyra térnénk, egy egészen elméleti megállapítás: axiómának lehet tekinteni, hogy nem igaz, miszerint egy tízmillió lakosú, több száz éves kultúrával rendelkező európai ország, mint Magyarország, nem tudna bármikor legalább száz olyan polgárt kiállítani, aki képes volna az ország politikai és gazdasági irányítását sikeresen ellátni.
Senki nem mondja, hogy ezeknek a mai demokratikus ellenzék bármely pártjának a tagjai közül kell kikerülniük. Senki nem gondolja, hogy egy országot a politikusok irányítanának az élet minden terültéhez értve, a mögöttük álló, jól kiválogatott szakemberek tanácsai nélkül. Magyarország ma lesajnált és passzivitásba menekült vagy a háttérbe szorított értelmisége képes volna ezt a tízmilliós országot sikerekhez vezetni, ha engednék neki.
Ehelyett hova juttatta az országot a „helyettesíthetetlen zseni”?
A Magyar Állami Operaház anyagi nehézségeit a büfében kiárult bevétellel kell enyhíteni, akár az előadások rovására is. A magyar kultúra a dogmatikus kézi irányítás miatt a padlón van. Évszázados hagyománnyal és nemzetközi tekintéllyel bíró intézményei kártyavárként omlanak össze. Az egészségügy és az oktatás folyamatos alulfinanszírozással küszködve nem képes teljesíteni a társadalom jogos elvárásait.
Mindeközben a magyar kormány ezermilliárdokért repülőteret és spanyol vagongyárat akar vásárolni a nemzeti nagytőke helyzetbe hozása érdekében. Elszállt agyú kormányfőnk stadionokat és kisvasutat épít közpénzből a földijeinek. A kormány és a külügyminisztérium giga gazdasági projektekkel van elfoglalva, se energiája, de szándéka sincs, hogy ellása alkotmányban megszabott közszolgálati feladatait.
A magyar állam jelenlegi irányítóit a totális szereptévesztés jellemzi. A külügyminiszter mint egy nagyvállalati vigéc repked a világban, hogy üzleteket hozzon össze, amelyeket a kormány finanszíroz, majd átenged az ismert magyar „nemzeti nagytőkéseknek”, értsd Orbán családjának és strómanjainak. Maradék idejében a világ nagyhatalmainak, szövetségeseinknek és szomszédainknak a vezetőit gyalázza alpári módon, amit diplomáciának nevez.
Miközben a politika működésének, az oktatás, az egészségügy, a művészeti élet vezérlésének központosított kézi irányítása az egykori szocialista rendszerben működő szisztémát is elhomályosítja, az állam egyre inkább egy nagybefektető szerepében lép fel a hazai és a külföldi piacokon. Mindenütt, ahol a nemzeti nagytőke ereje elégtelen volna, hogy tőkeigényes vállalkozásokba vágjon.
Orbán Viktor úgynevezett józan esze a mérvadó, amely szerint a magyar gazdaságban működő külföldi tőke profit kimentésével azonos nagyságú profitot kellene a magyar nagytőkének külföldi befektetéseiből hazahozni, mert csak így kerülhető el, hogy a magyarok másoknak dolgozzanak.
Lehet, hogy Orbánnak, az ugyancsak paraszti ésszel megáldott Mészáros Lőrincnek és stróman társainak hibátlanul sikerült a politikai hatalmat vállalati profittá transzformálni, de ehhez tízmillió magyar asszisztálására és a polgári demokrácia felszámolására és a piacgazdaság megerőszakolására volt szükség, melyhez a határainkon kívül már nem adottak feltételek a magyar nemzeti nagytőke számára.
A kedves nemzetvezető – aki nem szereti a nagy adathalmazokat, a bonyolult gazdasági elemzéseket, táblázatokat és grafikonokat – egy vidéki kocsmáros szellemi és szakmai szintjére egyszerűsítette le a magyar gazdaságpolitikát, majd szakemberekre bízta pálinka befolyása alatt született fantazmagóriáinak megvalósítását. Nem lennék a helyükben.
Orbán szerint a nyugati országok, mint például a G7-ek, a világ legfejlettebb gazdaságait üzemeltető országok: az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország vezetői az ideológiának rendelik alá a gazdaságaikat, amikor csökkenteni akarják azok függőségét a kínai importtól és az orosz energiabehozataltól, ahelyett hogy versenyre kelnének velük termelékenységben és hatékonyságban.
Hogy a vidéki kocsmáros ismeretszintjén mozgó okfejtés színvonalát a helyén értékelhessük, felhívnám a figyelmet arra, hogy termelékenységben és hatékonyságban sem Oroszország, sem Kína nem említhető egy napon az említett rosszul irányított gazdaságokkal.
Oroszország nem fér be a világ 7 legfejlettebb országa közé, az egy főre jutó GDP-jével a világranglistán a 69., Kína ugyanott a 72. Mindketten jóval Magyarország mögött, amely az 59. helyet foglalta el 2023-ban.
Amikor egy országot egy paraszti ésszel megáldott ember irányít, amikor egy „zseni” dönt mindenről, a köztársasági elnök személyétől és a Magyar Nemzeti Bank elnökének a kilétén át le egészen a mátraderecskei iskolaigazgatóig és a kecskeméti kórházigazgatóig, akkor ott nagy bajok vannak.
Orbán már nemcsak az egyébként az utasításának megfelelően szavazó parlamenti többségét kerüli meg rendeleti kormányzásával, de a saját kormányát, minisztériumait is, amikor sorozatban nevez ki tanácsadó testületeket önmaga számára saját maga által választott, hozzá hű és a véleményét minden területen elfogadó, politikáját feltétlen támogató emberekből. Ez a legrosszabb, amit egy országgal tenni lehet.
Nem az a kérdés, hogy van-e alkalmas ember az ország irányítására, hanem az, hogy miért irányítja még mindig egy alkalmatlanságát már többször bebizonyító sarlatán. Hazánk mai helyzete feketén-fehéren igazolja, hogy Orbán egy évtized alatt csak ártott a magyar gazdaságnak, a magyar társadalomnak.
Orbán tönkretette az államot, felszámolta a polgári demokráciát, ellenőrizetlen, egyszemélyes vezetést, diktatúrát hozott létre, nemzetközi megítélésünket nullára redukálta, magyarul olyan zsákutcába vezette az országot, ahonnan nem lesz egyszerű majd kihátrálni nélküle sem.
Hazánk szinte teljesen szövetségesek nélkül, egyedül maradt a saját problémáival, amelyek akkor is számosak volnának, ha azokat nem szaporítaná percről percre egy alkalmatlan vezetés és diktatórikus politikai rendszer. Nem jobbat találni nehéz nála, hanem szinte lehetetlen rosszabbat. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 