Lipcsey Emőke az évtized legocsmányabb írásával

Lipcsey Emőke az évtized legmocskosabb, legaljasabb írásával rukkolt elő az indexen. Nem érdemes e zagyvaságot mondatról mondatra elemezni, mert maga az írás túl hosszú és annyi belső ellentmondástól terhes, hogy valódi üzenetét is nehéz kihámozni, bár nem lehetetlen.

A Svédországban élő Lipcsey újságíró és író is, aki a Magyar Nemzetben és a Heti Válaszban publikál idehaza, ami sok mindent elmond a nézeteiről és értékrendszeréről, arról, hogy mit tart újságírásnak, és hogyan képzeli el a jövő Európáját. Írásának üzenete mindent elmond a megrendelő személyéről is.

Tehát: Lipcsey szerint a pedofil botrányért nem Varga Judit miniszter és nem Novák Katalin köztársasági elnök a felelős, legkevésbé Orbán Viktor kormányfő vagy a Fidesz, hanem az 1968-as diáklázadások alkalmából „palackjából kiszabadult szellem”, amely minden korábbi értéket, hagyományt, bevált intézményrendszert, szexuális korlátot és társadalmi normát, de magát a nemzetállamok létét is megkérdőjelezte, amivel – a szerző szerint – létrejött a baloldal és a liberalizmus történelmi találkozása. Ennek hatása a mai napig érezhető, és ennek esett áldozatul a két tehetséges női politikus.

Vagyis: a pedofilbotrány kapcsán nem az államirányítás álszentsége, az Orbán-család kötődése került napvilágra a farizeus református egyházhoz. Nem a NER-féle hatalomgyakorlás, a benne lévő személyes összefonódások, valamint a legalapvetőbb erkölcsi normákat lábbal tipró és az ezekről terjesztett Fidesz-narratíva tarthatatlan álszent hazugságai, hanem a liberális baloldal lepleződött le.

Hogy még világosabb legyen a cikk küldetése: Emőke a szánkba rágja, miszerint „bár van két ember, aki felelősséget vállal, lemond, a Hősök terét mégis ellepik a tüntetők”. A svédországi szerző nem képes felfogni, hogy a Kossuth tér azért telt meg, mert több millió ember felismerte, közülük 150 ezren kifejezésre is juttatták ott, hogy nem a két lemondott nőről, de a gazdájuk elvtelen, hazug politikájáról, sőt – mindenekelőtt – a magyarországi gyermekintézményekben élőkkel szembeni állami felelőtlenségről és nemtörődömségről van szó.

Arról, hogy együttérzést és segítséget nem a női miniszter és köztársasági elnök érdemel, hanem az intézeti gyerekek. Amiért példátlan gyorsasággal gyűlt össze a támogatásukra mintegy 200 millió forint. Nem a munkahelyét elveszítő hölgyeknek kalapoztak az influencer szervezők, mert a volt miniszter és elnök asszony álla nem fog felkopni, hanem a valódi áldozatok, az igazán rászorulók részére, akik mellett nem szólaltak meg, akikkel együttérző szavukat nem hallatták a nagy tehetségű nők, de a svédországi Emőke sem.

Megdöbbentő, hogy Lipcsey úgy tudja, hogy „a keresztény gyökerű kultúrkörben és az erre épülő konzervatív értékrendben nem elfogadott (ide kellene egy de), szégyellni való a gyermekek szexualitásával való visszaélés”. És rosszul tudja. Először is itt nem a „gyermekek szexualitásával” élnek vissza, hanem szexuális bűncselekményt követnek el gyermekek ellen.

Másodszor: az említett kultúrkörben nemhogy nem elfogadott, de szégyellni való a gyermekek szexualitásával való visszaélés (értsd: a gyermekek elleni szexuális bűncselekmény), hanem azt a törvény bünteti. Mint a szexuális bűncselekmények egy bizonyos csoportját, a gyermekek ellen elkövetetteket kiemelt szigorral.

Éspedig attól függetlenül, hogy az elkövető felnőtt heteroszexuális, homoszexuális vagy pedofil. Ha egy idős lelkipásztor leánygyermeket vagy kisfiúkat molesztál, lehet hetero, meleg, pedofil, egyformán súlyos bűnt követ el, amiért börtön jár. A gyermekeiket vagy a kiskorú rokonaikat megerőszakoló felnőtt heteroszexuális férfiak nem pedofilok, hanem szexuális bűnözők.

A cikkben sikerült a megrendelésnek megfelelően összemosni a szexuális bűnözőkkel a melegeket, a pedofilokat, akik ab ovo nem bűnözők, hanem sajátságos nemi irányultságúak. Eltérően a szexuális irányultságuktól független szexuális bűnözőktől. Ez a csúsztatás és indokolatlan általánosítás ronda és gusztustalan cselekedet egy írástudó részéről.

Miután kiderült Lipcsey Emőke jeles írásából, hogy a bicskei gyermekotthon szerencsétlen lakója a 68-as balliberális mozgalmak miatt lett öngyilkos, szeretnénk megtudni, hogy a bűncselekményt elkendőzőt miért zárták börtönbe, a bűncselekményt eltitkolni akaró igazgatónak miért a börtönből kellett kegyelmet kérnie, ha nem ők, hanem a balliberálisok a felelősök.

Várhatjuk-e, hogy törvény születik a baloldali liberálisok összeírására, róluk nyilvántartás vezetésére, az erőszakosabbak befóliázására, mivel országunkban minden rosszért ezeket az elemeket terheli a kizárólagos felelősség?

Gondolom, a kormányzat el akarja kerülni, hogy megismétlődjön a szörnyű eset, tehetséges nőknek, esetleg férfiaknak kelljen „elvinni a balhét”, csak mert köztünk grasszál 68 szelleme, midőn 55 évvel ezelőtt a baloldali eszmék randiztak a liberális nézetekkel. x

Zsebesi Zsolt