Szabad-e Hunniában gondolkodni?

Természetesen szabad Magyarországon gondolkodni, de tegye ezt mindenki otthon, négy fal között. Ne sértse meg senki a magyarok hagyományait, erkölcseit, amelyekről nem gondolkodni kell, hanem tisztelni kötelező. Van nekünk egy zseniális emberünk a Karmelita kolostorban, aki a magyar emberek helyett gondolkodik.

Nyilvánosan is lehet persze gondolkodni. Viszont ebben az esetben az ember először tájékozódjon, hogy mit gondolnak az adott kérdésben a magyar emberek. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet megtudni, hogy meghallgatjuk a 21. század váteszét, Orbán Viktort, aki mindig napra készen tudja és el is mondja nagy nyilvánosság előtt, hogy a magyar embereknek mi jár a fejükben.

Általában nem szokott tévedni, mert személyesen ismeri azt a hárommilliónyi magyart, aki rá szokott szavazni. Ők viszont mindig türelmesen megvárják, mit gondol a Führer, és rögtön ők is azt gondolják. Áll is a vita, hogy vajon Orbán fejti meg a magyarok gondolatait, vagy azok másolják az övéit. Mindegy is, lényeg, hogy az ország kilencmillió lakosából hárommillió Orbán-magyar van.

A nem Orbán-magyarok, akik – a NER-nyelv szerint nem is magyarok – másképpen gondolkodnak, mint a hárommilliónyi, de ez nem érdekel senkit, mert a kétharmados korlátlan hatalomhoz hárommillió szavazat pont elég is. A többi meg le van …… szavazva.

Orbán imádja a kétharmados többséget idehaza, de Brüsszelben oroszlánként harcol a kötelező egyhangú határozat gyakorlatáért, ott kész a barikádra hágni azért, hogy a kisebbség véleményével ellentétes döntés ne születhessen. Hazai pályán viszont a többségre hivatkozva magasan tesz azokra a milliókra, akik nem rá szavaztak. Képviselőiket bűnözőknek és a haza ellenségének nevezi.

Orbán szerint a magyar alaptörvény azért jobb, mint a nyugati alkotmányok, mert nem az egyén, hanem a közösség jogait garantálja. Magyarul: a társadalom vagy egyes csoportjainak érdekei az egyes ember jogai elé vannak helyezve. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a hatalmat gyakorlók a társadalom nevében azt csinálnak bárkivel, amit akarnak.

Így lehet az Operaház vagy a Zeneakadémia vezetője olyan ember, akit a két intézmény tagsága ellenez, mivel ők kevesebben vannak, mint az illetékes miniszter, aki az összes magyar ember nevében tesz a véleményükre. Így ölt testet egy személyben a kollektív akarat, így érvényesül a közösségi jog és szabadság.

A mi királyunk egy személyben hozza és hajtja végre a törvényt, rendelettel kormányoz, vigyáz rá, hogy a végrehajtó hatalom, ami ugyancsak ő, be is tartsa az ő törvényeit. Így a jogállamisággal nálunk van a legkevesebb gond Európában. Az esetleges panaszokat maguk a panaszok címzettjei villámgyorsan kivizsgálják, és mindig mindent rendben találnak.

Az meg kit érdekel, hogy az EU szerint az ilyen nem jogállam. Nekik is meg van engedve, hogy gondolkodjanak, mint ahogy a magyar embereknek a négy fal között. A brüsszeli bürokraták is azt gondolnak, amit akarnak Brüsszelben, az nem befolyásolja Magyarország vezetőit, mert számukra az eszme, a saját igazukba vetett hit a legfontosabb, a pénz nem számít.

Főleg a nem érkező uniós pénzek nem számítanak, mert legfeljebb nem lesz fizetésemelés a pedagógusoknak, legfeljebb nem lesznek pedagógusok, legfeljebb nem lesz oktatás, legfeljebb nem lesznek értelmes, művelt polgárai az országnak.

Focira, templomra és a képviselőknek, minisztereknek, államtitkároknak, helyettes államtitkároknak, kormányfői megbízottaknak és társaiknak, a nemzeti nagytőke feltörekvő tagjainak, a kormányfő rokonainak és barátainak így is lesz elég pénz.

Amit a hatalmat gyakorolókról milliók otthon négy fal között gondolnak, azt viszont nem lehet elmondani a Karmelita kolostor előtt, mert ott építési terület van. Egészen pontosan leépítési terület. Ott működik az az ember, aki leépítette Magyarországon a polgári demokráciát. A kordonok azonban még állnak, mert a mű még befejezetlen.

Az alkotó majd akkor pihenhet meg, ha nem azért nem gondolkodik senki a tejjel-mézzel folyóban, mert nem szabad, hanem mert nem lesz rá képes. Hogy ez meg ne essen, csak úgy kerülhetjük el, hogy a Karmelitában most a magyarok helyett gondolkodó embert zárjuk minél gyorsabban szoros felügyelet alatt álló négy fal közé, hogy ott gondolkodhasson arról, mit tett az országával.

Akkor majd végre szabadon lehet nyilvánosan is gondolkodni a többi magyar embernek is. Szükség is lesz minden magyar ember szabad, alkotó gondolatára, hogy egy emberöltő alatt helyrehozzuk azt, amit a karmelitás ember tíz-egynéhány év alatt bűnös módon, aljas indokból tönkretett. A probléma nagyságáról csak annyit, hogy a magyar emberek fejtörése Brüsszelben is hallatszani fog. x

Zsebesi Zsolt