Orbán a mi Trumpunk, még szintén szabadlábon

Orbán Viktor Magyarország Trumpja, azzal a nem kis különbséggel, hogy ellene még nem emeltek vádat, bár az ujjlenyomata nem kevés bűnelkövetési eszközön megtalálható, és – ha Magyarország az USA volna – talán még ügyész is akadna, aki a vádakat megfogalmazni merné ellene is.

Szóval a magyar kormánypárt és feje, Orbán Viktor talán túl korán és nem egészen megalapozottan fűz nagy reményeket a soron következő amerikai választásokhoz abból a szempontból, hogy ott egy republikánus, egy Trump-győzelem gyökesen megváltoztatná a Fidesz-kormány és az Egyesült Államok viszonyát.

Orbán és stábja abban bízik, hogy Trump és republikánusai visszatérnek a hatalomba, és akkor Washington egészen más hangnemet fog megütni, mégpedig nemcsak az Orbán-rezsimmel, de főleg Oroszországgal szemben, hiszen Trump már többször jelezte, ha újra beülhet az elnöki fotelbe, egy-két nap alatt véget vet az orosz-ukrán háborúnak, amelyben fölöslegesnek tartja Ukrajna támogatását Oroszországgal szemben.

Persze az amerikai igazságszolgáltatás útvesztőiben még minden és annak az ellenkezője is megtörténhet, de Trump ellen a prostituált szájának dollárszázezres betömése mellett még idén legalább négy ennél sokkal súlyosabb váddal is szembe kell néznie, amelyek sokkal keményebbek és – szemben a választási adományokon vásárolt kellemes percekkel – oda vezethetnek, hogy Trumpot akár el is tilthatják minden politikai szerepvállalástól.

Az sem kizárt viszont, hogy mire ítélet születik, és az elmarasztaló lesz, akkor Trump már az Egyesült Államok elnöke, és azzal a döntés személyéről ismét visszakerül a képviselőházi politikusok kezébe, ami nagy valószínűséggel oda vezetne, hogy a világ kétségtelenül legerősebb nagyhatalmát a republikánusok voksaival egy olyan ember vezetné, akit jogerősen legalább négy-öt év börtönre ítéltek.

De ne szaladjunk annyira előre, van itt nekünk is néhány börtönérett politikusunk Magyarországon, bár ők még Trumpnál is biztosabbak abban, hogy soha nem kerülnek rács mögé. Legalábbis addig egészen biztosan nem, ameddig a vádiratot egy bizonyos Polt Péternek kellene megírnia.

Örökos legfőbb ügyészünk – szemben az igazság istennőjével – nem vak, de nem is hülye, hogy kenyéradó gazdája ellen lépjen fel. Az már csaknem járja – mondaná Orbán Viktor népiesen –, hogy a kutya a neki ételt adó kezébe marjon. Van az ellenzéki oldalon és bárhol máshol elég balfék, akire példa statuálásaként rá lehet húzni a vizes lepedőt.

Szóval az Orbán Viktor által barátainak tekintett politikusok vagy a börtönben ülnek, vagy még nem, de az eljárás már folyik ellenük. Olyan is akad Olaszországban, és Berlusconinak hívják, aki ülhetne ugyan, de állja a sarat, és minden slamasztikából kimászik.

De ott van például Orbán nagy barátja, az osztrák Strache, aki ott egészen az alkancellárságig vitte, és Orbánt a sajtószabadság felszámolásában példaképének tartotta, de vele együtt az egykori csodagyerek, Orbán kedvenc osztrák kancellárja, Sebastian Kurz is bukása után a bíróságon koptatja a nadrágját.

Ha ide vesszük, hogy a magyar kormányfő legnagyobb kaliberű kebelbarátja, Vlagyimir Putyin ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, akkor talán nem túlzás azt mondani, hogy Orbánnak érdemes volna odafigyelni, mi is történik az olyan politikusnak öltözött csavargó, tolvaj hazudozókkal, mint amilyen ő is.

Orbán bűnözőnek, de legalábbis börtönre érettnek bizonyult politikusbarátai teljes felsorolása túl sokáig tartana, de azért mindenképpen meg kell említeni kedvencei közöl a korábbi cseh kormányfőt, aki ugyancsak évekig harcolt az ottani igazságszolgáltatással cége uniós támogatásának jogszerűsége kapcsán, majd elvesztette a választásokat, és köztársasági elnöki ambiciói is füstbe mentek.

Hasonló volt a szlovén Janez Jansa sorsa is, aki Orbán személyes kampánytámogatása és nem kis magyar pénzek bevetése ellenére is elbukta a választásokat Szlovéniában, pedig Orbán Lőrince még sajtóportfóliót is vett neki.

Az izraeliek kormányfői benjáminja, Benjamin Netanyahu nem kis háborút folytat az izraeli igazsgászolgáltatással, amely végig a nyomában van, de a bizonyított korrupció ellenére sem sikerült a rács mögé juttatni a keljfeljancsi politikust.

Bár látványosan megbukott, nem sokkal azután újra kormányra került, és immár nem akarta a véletlenre bízni a sorsát, ezért olyan “igazságügyi reformba” vágott bele, aminek végrehajtása után már nem is lehetett volna a bíróságra citálni sem őt, sem kormánya börtönérett tagjait.

Egyelőre ez a terve nem vált valóra, olyan méretű össztársadalmi elleállásba ütközött, olyan hatalmas tüntetésekkel és polgári engedetlenséggel találta magát szembe, hogy el kellett halasztania azt, amit Orbán már bevégzett Magyarországon. Netanyahu egyelőre nem tudta a bíróságokat és az alkotmánybíróságot a saját embereivel feltölteni.

A Fideszre szavazó, szellemileg alultáplált vagy csak táppénzért gerincbeteg, illetve nem kis pénzen megvásárolt bérvoksoló magyar választók figyelmébe ajánlom, hogy nem kell ágálniuk az Orbán Viktort bűnözőnek tartókkal szemben, hiszen példaképük, az utcai harcos, a brüsszeli győző, a nagystílű felcsúti tolvaj és nemzetközi tévelygő – mint látják – nincs egyedül.

És – reményeink szerint – Orbán az említettek sorsában is osztozni fog, mégpedig minél előbb, annál jobb, és ezt őszintén mondom a rajongóinak is. Hiszen milyen szép lesz majd nekik is a fárasztó békemenet helyett egyszerűen felülni a Nyugati pályaudvaron a kényelmes, légkondicionál, uniós pénzen vett emeletes vonatra, hogy a hála virágaival és egy kis hazai disznótorossal a kézben meglátogassák kedvencüket a váci börtönben. x

Zsebesi Zsolt