Az ukrajnai magyarok legnagyobb ellensége a magyar kormány

Orbán Viktor kormánya nem tud zöld ágra vergődni Ukrajnával a 44 millió lakosú országban élő alig 100 ezer magyar státusza körüli vita miatt. Kinek kellene engednie és miben ahhoz, hogy Magyarország és legnagyobb szomszédja viszonya rendeződjön? Nem lehet-e, hogy fordítva ül a magyar kormány a lovon?

Nem lehet, hogy nekünk kellene gesztusokat tenni a kapcsolatok és az ott élő 100 ezer magyar érdekében, és nem zsarolni a négyszer nagyobb szomszédot, aki egyébként pont háborúban áll a mi stratégiai partnerünkkel, Putyin Oroszországával, amely kiszakította Ukrajnából a Krím félszigetet és megszállva tartja Kelet-Ukrajna egy részét?

Másképpen: nehéz egyszerre jóban lenni Kijevvel, és ezzel az ott élő magyarok malmára hajtani a vizet, ha közben Magyarország nem hogy nem áll ki Ukrajna mellett, mint ahogy teszi ezt az EU, az USA, a NATO, vagy például Lengyelország is, hanem éppen szorongatja a megcsonkított országot Moszkva érdekeit szolgálva.

Ez így van akkor is, ha Magyarország az ott élő magyarok jogainak védelmében vétózza meg Ukrajna és a NATO partneri együttműködésének létrejöttét. Persze csak ennek formális megvalósulását, mert amennyit Budapest betart Kijevnek, annak a többszörösét kapják az ukránok az USA-tól és az EU-tól támogatásképpen.

Ez azt jelenti, hogy a magyar külpolitika egycsapással, egy nyelvtörvény ürügyén rontja le a viszonyát az USA-val, az EU-val, a NATO-val és a szomszédos Ukrajna mellett Lengyelországgal, és a lengyelekkel azonos platformon álló balti államokkal is. Ez igen szép teljesítmény akkor is, ha a hasonló értelmetlen baromságokhoz már hozzászoktatta az országot az Orbánt minden fenntartás nélkül kiszolgáló Szijjártó Péter vezette magyar külügyminisztérium.

Gondoljuk csak el! Budapest tisztában van azzal, hogy a restriktív ukrán nyelvtörvény nem a magyarok, hanem az oroszok ellen irányul, akik éppen az orosz ajkúakra hivatkozva vonultak be Nyugat-Ukrajnába. Ezt maga Kijev is beismeri. Kijev számára nyilván védhetetlen lenne, és az oroszok élnének is a támadási lehetőséggel, ha a nyelvtörvény szigora csak az orosz ajkúakra és nem mindenkire vonatkozna, a magyarokkal kivételt tennének. Egyértelmű tehát, hogy Orbán nem az ukrajnai magyarok érdekében köti az ebet a karóhoz, hanem Moszkva érdekeit képviseli az EU-val és az USA-val szemben.

A magyar-ukrán probléma megoldása nem az ukránok, hanem a magyarok kezében van. Egycsapással rendezni lehetne az összes vitatott kérdést, ha Magyarország Oroszországgal szemben Ukrajna oldalára állna az orosz-ukrán konfliktusban, ami egyben azt is jelentené, hogy az EU és az USA törekvéseit támogatná, ahelyett hogy azt torpedózza, és Moszkva érdekében lép fel. Mindezért cserében körülbelül öt perc alatt el lehetne érni, hogy Kijev kivételt tegyen a magyar nyelv használatában, és jogosan őshonosokká nyilvánítsa a magyarokat, amit most nem tett meg, ezzel újabb hátrányt okozva az ott élő 100 ezer magyarnak.

Vagyis, amikor a magyar kormány arról dönt, hogy oroszbarát vagy Ukrajnával szolidáris politikát folytat-e, akkor egyben arról is dönt, hogy őszintén ki akar-e állni és eredményeket akar-e elérni az ukrajnai magyarok helyzetének javítása terén, vagy megmarad a szájkarate szintjén, és kitart Moszkva mellett, mégpedig nemcsak ahelyett, hogy az ukránok érdekeit, de ahelyett is, hogy az ott élő magyarok érdekeit részesítené előnyben. Tehát: a magyar-ukrán kapcsolatok rákfenéje nem a nyelvtörvény és semmilyen más ukrán törvény magyarellenessége, hanem a magyar kormány Ukrajna-ellenessége és oroszbarát politikája. x

Zsebesi Zsolt