2025.12.10., 18:47
Roland Peters kommentárja
Az Egyesült Államok radikális irányváltást hajt végre külpolitikájában Donald Trump vezetésével.
Az új nemzetbiztonsági stratégia révén az USA belpolitikai radikalizálódása Európát és Németországot is elérte. Ezzel Trump elnök feketén-fehéren magára vállalja a nemzetközi szélsőjobb vezetését. Európának le kell vonnia a következtetéseket.
Európának önállósodnia kell, különben a kontinensre rázúdulnak a világ autokratikus tendenciái. Így foglalható össze, mi áll az USA új nemzetbiztonsági stratégiájában. Többé senki sem számíthat rájuk azok közül, akik a sokat hangoztatott nyugati értékrendet becsben tartják, képviselni és védeni kívánják. JD Vance alelnök már Trump beiktatása után, a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián arcukba mondta az európai állam- és kormányfőknek, most pedig mindezt Washington írásban is rögzítette: a nemzeti biztonság e kormány számára azt jelenti, hogy támogatja az európai jobboldali populistákat.
Ez az amerikai kormány immár hivatalosan is összeköti a jobboldali ideológiát, a világhatalmi igényt és a profitszerzést. „Csak az AfD tudja megmenteni Németországot” – írta Elon Musk, Trump tanácsadója és volt munkatársa még az előző Bundestag-választás előtt. A nemzetbiztonsági stratégia szerint ez most a hivatalos irányvonal. Norbert Röttgen (CDU) szavaival ez „második korszakváltás”.
Az amerikai dokumentumból csöpögnek Oswald Spengler „A Nyugat hanyatlása” és Samuel Huntington „A civilizációk összecsapása” című műveire emlékeztető szélsőséges tézisek. „Erős, hagyományos családokról, amelyek egészséges gyermekeket nevelnek”, valamint a bevándorlásról szóló, annak állítólagos romboló hatását hangoztató népi-nemzeti fordulatokkal a kormány a nyugati civilizáció oltalmazóivá emeli azokat az európai nacionalista, jobboldali pártokat, amelyek az elképzeléseihez illeszkednek.
A jobboldal oldalán az USA
Hogyan néz ki ez az elképzelés? A második világháború óta fennálló transzatlanti konszenzus a demokráciáról és az emberi jogokról megszűnt. A szolidaritás, a mindenkinek járó jólét és a közös fejlődés olyan eszköz volt, amelyet most félretesznek. Ha az alacsony jövedelműek dühösek, mert szerintük túl keveset kapnak, a vezetők a bevándorlókra mutogatnak – mint közvetlen riválisokra.
Néhányak számára az USA-ban Trump hasznos, mert segítségével könnyebben megvédhetik privilégiumaikat és társadalmi státuszukat. Ez a történelemből jól ismert összekapcsolódása a hierarchikus társadalomról vallott ideológiának és annak az igénynek, hogy örökké többet kereshessenek, mint mások. Előre a múltba.
A dokumentum szerint az Egyesült Államok „művelni” akarja az „ellenállást Európa jelenlegi irányvonalával szemben”. Ez a gyakorlatban azt jelenti: nyílt támogatás a jobboldali nacionalista, nem pedig a demokratikus erőknek. És ki tudja, milyen ötletei támadnak még a kormánynak a titkosszolgálatok és befolyásgyakorlás kapcsán. Elvégre „ki akarják igazítani” Európa irányát. Ezzel Trump a német pártpolitikai közepet – és a demokratikus tűzfalat az AfD-vel szemben – ellenséggé nyilvánítja.
Vlagyimir Putyin alatt Oroszország – amely legalább Kelet-Európában azt teszi, amit akar – partnerként jelenik meg egy „stratégiai egyensúly” érdekében. Németországot pedig például azért bírálják, mert gazdasága Kínában is termel. Ezek a nacionalista erők gyengítenék az EU-t mint politikai intézményt, ami új amerikai érdek: oszd meg és uralkodj a 21. században. Dollárjelektől vezérelve még a nárcisztikus skizofrénia is koherens biztonsági stratégiává válik.
A nagyvállalatok számára mindez kevesebb szabályozást és könnyebb profitot jelentene – például olyanoknak, mint Elon Musk, aki jelenleg sértődötten reagál az EU által kiszabott büntetésére X nevű közösségi hálójával kapcsolatban. Ha az USA valóban vissza akar húzódni a nemzetközi ügyektől, ez a hozzáállás a lehető leginkább túlterjeszkedő. A dokumentum szerint azonban a transzatlanti kereskedelem „az amerikai jólét egyik pillére”. Tehát nemcsak ideológiáról van szó, hanem legalább annyira pénzről is. Ez igaz az Oroszországhoz fűződő új közelségükre is, amelyből Trump és köre várhatóan jól fog profitálni. Ez folyamatosan téma volt a Kreml és a Fehér Ház ukrajnai tárgyalásain: üzletről van szó.
Jobbról fúj a változás szele
Trump a dokumentum közzététele után azt mondta, hogy Európa jelenlegi kormányai „hanyatló nemzetek” „nagyon gyenge” vezetőkkel. Külön panaszkodott Sadiq Khan londoni polgármesterre, egy pakisztáni bevándorló fiára, aki szerinte azért lehet polgármester, mert a bevándorlók rá szavaztak. London és Párizs „egészen más”, mert a „politikailag korrekt” európai politikusok „nem akarják visszaküldeni az embereket oda, ahonnan jöttek”.
Emberi szempontból ez úgy hangzik, mint egy megkeseredett idős ember, aki nem akarja elfogadni, hogy megváltozott körülötte a világ. Politikailag ez rasszizmus. Ha Trumpot tényleg a „valódi demokrácia” érdekelné, amiről a stratégiai dokumentum beszél, akkor annak mindenkire vonatkoznia kellene – nem csak a „bio-brit” kategóriába sorolt emberekre, hogy a szélsőjobboldali terminológiánál maradjunk.
Keserű irónia, hogy az USA szabad véleménynyilvánítást és sajtószabadságot kér számon, és a politikai ellenzék elnyomását kritizálja – és ezzel garantáltan nem Magyarországra gondol. A Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexén az első 15 helyet európai országok foglalják el, Németország a 11. A USA a 57. helyen áll Sierra Leone és Gambia között. Trump kormánya a beiktatása óta politikai okokból perli a médiát, az egyetemeket és az ellenzékieket.
A konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court) segít abban, hogy egyre erősebb elnök jöhessen létre a Fehér Házban: hónapok óta fokozatosan bővíti Trump hatalmát. Ez nem véletlen, hanem a konzervatív politikai ökoszisztéma – alapítványok és pénzügyi támogatók – évtizedek óta tartó stratégiájának eredménye: a privilégiumok és befolyás betonozása anélkül, hogy a kapitalista szabadságjogokról le kellene mondani. Trump például meg akarja szüntetni a születéssel járó állampolgárságot, és mérlegeli – ha a bíróság az ő javára dönt – a már meglévő állampolgárságok visszavonását is. Az USA belpolitikai radikalizálódása immár külpolitikájukban is írásban megjelent. A nemzetközi szélsőjobb – amelybe e dokumentum fényében az amerikai kormány is beletartozik – összefonódott, mint még soha.
Új reakciós jobboldal a Tech világból
A jelenlegi változások szele egy neoreakciós jobboldalról fúj, amely a tech-szektorban gyökerezik, és amely Vance alelnök személyében először jutott be a Fehér Házba. Amit korábban az amerikai libertariánusok jelentettek – radikális gazdasági liberálisok, akik a republikánusok szélén helyezkedtek el –, azt ma a neoreakciósok és azok különféle irányzatai testesítik meg. Úgy vélik, a jelenlegi politikai rendszer elavult, és egy sokkal hierarchikusabb változatot akarnak létrehozni, némelyek pedig akár egy tech-aristokráciával rendelkező monarchiát is. Ez őrültségnek tűnik, de a „sötét felvilágosodás” (Dark Enlightenment) fogalma alatt mindez olvasható.
A saját örökségük megtagadása
A dokumentum azt állítja, hogy az USA-nak meg kell védenie szuverenitását a nemzetközi szervezetektől, hogy elkerülje azok „bomlasztó” hatását. Ezzel az Egyesült Államok szakít saját múltjával. Az USA hozta létre azokat a szervezeteket – ENSZ, WTO, NATO –, amelyekre most veszélyként tekint. Az új stratégia fényében Európának újra kell gondolnia, hogyan értékeli a védelmi szövetséget.
Ha Putyinnak elég egy telefonhívás, hogy meggyőzzön egy amerikai elnököt arról: nem Ukrajna az áldozat, hanem az agresszor – akkor mit gondolhatnak a kisebb NATO-tagállamok, például Litvánia? Biztosak lehetnek-e abban, hogy az USA megvédi őket egy orosz támadás esetén? A helyzet instabilitását az amerikai Kongresszus is mutatja: a Szenátusban és a Képviselőházban bármikor napirendre kerülhet egy törvényjavaslat az USA NATO-ból való kilépéséről. Rendkívül valószínűtlen, hogy ez megtörténik, de jól mutatja a védelmi szövetség kiszolgáltatottságát a belpolitikai játszmáknak.
Mindez annak ellenére zajlik, hogy az európai állam- és kormányfők hónapok óta mézzel és arannyal keretezett ajándékokkal próbálják Trump kegyeit keresni. Mit kell majd tennie egy német kancellárnak, hogy meghívást kapjon az új bálterembe? Az USA nem európai értelemben vett demokrácia – ezt mutatja Washington éles kritikája és a nacionalista irányzatok támogatása. Európának többé nem szabad rájuk hagyatkoznia. x
zse/AI
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 