
A német tejipari és gyümölcsfeldolgozó mágnás, a mintegy hatmilliárd eurósra becsült vagyonnal rendelkező Theo Müller 85. születésnapját a német szélsőjobboldal, eredeti nevén az újnácik és a hozzájuk tartozó Orbán Viktor személyes barátjával, a német AfD elnöknőjével, Alice Weidellel ünnepelte.
A mintegy két Mészáros Lőrinc súlyú vállalkozó nem állami segítséggel lett kőgazdag, igaz, a volt NDK-ban azért privatizált egy kicsit, de ettől még igazi self-made vagy németül selbst gemachter Reicher, és önkéntes neonáci. Nemcsak azért, mert Weidelt és még vagy egy tucat szélsőjobboldali alakot hívott meg a 250 vendéggel együtt, akik között azért ott voltak a német uniópártokból (CDU-CSU) is néhányan, hanem elvi alapon.
Egy magánrendezvényről van szó, nem párttalálkozóról, nem politikai eseményről. Hogy mégis figyelmet érdemel, annak az az oka, hogy a partinak van egy diszkrét bája. Tudniillik szépen megmutatja, mennyire kell komolyan venni az AfD kemény nagytőkeellenes és a kisemberért zengő hozsannáit.
Vagyis csak azt mutatja, hogy – mint a régi, harmadik birodalmi időkben – a német nagytőke hogyan öleli ma is a keblére a szélsőjobbot, az új nácikat. És Weidelék mennyire pontosan követik a nagy előd példáját, amikor vizet prédikálnak, és bort isznak, vagyis a nép, a kisember nevében a nagytőkével paroláznak.
Miért is tennének másképpen, hiszen nemcsak az elődök példája vezérli őket, hanem a józan pragmatizmus is, miszerint a háborúhoz, úgy a hatalomért folytatott politikai harchoz is három dolog kell, pénz, pénz és pénz. Na és a hazugságoktól vissza nem riadó pofátlanság.
Akinek pedig, mint Müllernek a bankszámláján, van elég, de esze sem kevés, tudja, hogy az ilyen beruházások, így vagy úgy, busásan megtérülhetnek. Mégpedig akár egy 85 évesnek is, mert akár a közeli jövőben, hiszen Németország legerősebb pártját ma éppen AfD-nek hívják, még ha csak egy százalékponttal is, de megelőzi a kancellárt adó kereszténydemokrata CDU-t.
A hírecskét a mágnás születésnapjáról és a neonáci vendégekről, Orbán leszbikus barátjáról, Weidelről, azok figyelmébe is ajánlom, akik – mint jómagam – nem annyira szeretik a neonácikat, mint amennyire kedvelték Müller urunk Magyarországon is kapható desszertjeit.
Azért fogalmazok így, mert lehet, hogy a jövő Müller neonáci barátaié, de nálam a Müller oder was?, vagyis a Müller vagy mi? nem túlbonyolított szlogennel reklámozott termékei ezennel tiltólistán vannak. Pedig rohadt jók, bár egyesek szerint a sok műanyag miatt ártalmasak az egészségre, igaz, nem annyira, mint amennyire Müller és náci barátai Németországban és Orbán személyében Magyarországon egész Európára. x
Zsebesi Zsolt
