A Sándor-palota végre minimalizálja az „orosz” veszélyt

Miután a köztársasági elnök a Munkácsot ért támadás után először orosz rakétáról posztolt, majd az orosz szót kihúzta, és ebből nem kis botrány lett, a Sándor-palota megnyugtatta az országot, hogy kemény biztonsági intézkedést vezetnek be, hogy még egyszer ne fordulhasson elő, ami egyszer is sok volt.

Természetesen nem arról van szó, hogy a magyar köztársasági elnök megígérte volna, hogy többé nem lesz orosz rakétatámadás magyar lakta vidékek ellen, mert – bár Magyarország kormánya Oroszországot stratégiai partnerként kezeli – az orosz légitámadások célpontjának kiválasztására Sulyok Tamásnak nulla befolyása van. Nem is ígérte, ahogy a kormány sem helyezte kilátásba, hogy akárcsak tiltakozni is szándékozna az ilyen vagy hasonló atrociátások ellen. Mint ahogyan más Ukrajnát ért véres támadás ellen sem.

Miért is tett volna bármi ilyesmit Sulyok Tamás, hiszen kormánya három és fél éves Ukrajna elleni orosz agresszió és az az ellen kibontakozó európai összefogás és a megszámlálhatatlan oroszellenes gazdasági szankció ellenére görcsösen kapaszkodik az Ukrajnában a sárba ragadt orosz harci szekér saroglyájába, továbbra is az orosz gázra és olajra, az „örök és megbonthatatlan orosz-magyar barátságra és testvériségre” építve az ország energetikai biztonságát.

Az elnöki hivatal nem árulta el, mit ért biztonsági intézkedésen, de mindenkit megnyugtattak, hogy azzal teljesen lehetetlenné teszik hasonló hiba előfordulását. Persze nem lehet minden leírt és/vagy kimondott „orosz” szó mellé egy Rogán Antalt állítani.

Sokak szerint, ha nem is százszázalékos, de a jelenleginél nagyobb biztonság megteremtését a köztársasági elnök eltávolításával lehetne elérni. A helyére kompetens, minimum politikai érzékkel megáldott személy kinevezése lenne ildomos. Azt ugyanis nem várhatjuk el, hogy a Sándor-palotába való beköltözésre erkölcsi tartással is bíró jelöltet találjanak a Fidesz káderistállójában.

Az ominózus közlemény egyébként a ki-be húzogatott „orosz” szó mellett is több sebből vérzik. Már azok szerint, akik nem relativizálják elvárásaikat Magyarország első számú közjogi méltóságával szemben, és számon kérik rajta, hogy “a felekhez fordult”, és kérte őket, hogy “tegyenek pontot a háború végére”. Mert azt sem tudta eldönteni az elnök, hogy tűzszünet vagy béketárgyalás az aktuális mantra, és a magyar kormány most éppen melyiket támogatja.

A köztársasgái elnök nem ítélte el a barbár légitámadást, nem szólította fel az agresszort (gondolom, mert abban is szerepelt az orosz szó), hogy azonnal hagyjon fel a szuverén Ukrajna elleni kegyetlen, a nemzetközi jogot lábbal tipró és az ENSZ alapokmányát súlyosan megsértő harci tevékenységgel, vonuljon ki a megszállt területekről, tartsa tiszteletben Ukrajna területi szuverenitását és önrendelkezési jogát.

Persze az is lehet, hogy ez mind benne volt az eredeti közleményben, csak kihúzta vagy kihúzatta valaki, mégpedig jó időben, ugyanis már a megjelenése előtt. De mindegy is. Már Fülig Jimmy is megmondta: „nem lehet minden pofon mellé egy közlekedési rendőrt állítani.” Ebben igaza lehet, de a Sándor-palotában azért megpróbálják. Pedig – hogy nagy klasszikustól egy másik bölcsességet idézzek személyesen Sulyok Tamásnak címezve: „Nincsen üzlet kockázás nélkül.”

Egyébként is Magyarországon az idő előtt lapátra tett köztársasági elnök hungarikumnak számít. Sulyok, ha megéri, és ő is megy a levesbe, bízvást vigasztalhatja magát azzal, hogy igazán méltó társaságba kerül. x

Zsebesi Zsolt