Nyugaton a helyzet változatlan – totális tanácstalanság és bénító zűrzavar

Miközben Oroszország napról napra emeli a tétet, és már ígéret szintjén sem mond le arról, hogy teljes kapitulációra kényszerítse Ukrajnát, az orosz terjeszkedés megállításában magára maradt Európa tehetetlenül tördeli a kezét, kapkodva próbálja felvonultatni a kontinens keleti határain a csak nyomokban létező katonai erejét, és az EU tagországai, a NATO európai tagjai azon vitatkoznak, hogy bevonuljanak-e Ukrajnába az orosz nyomulást megakadályozni amerikai segítség nélkül, vagy se.

Mert mára csak ez az alternatíva maradt. Még annak a lehetősége is elveszett, hogy egy fegyverszünet, pláne egy békemegállapodás garantálására lépjenek európai katonák Ukrajna földjére, mert ezt Vlagyimir Putyin határozottan elutasítja, az amerikai elnök pedig nem forszírozza, és – a pofátlanság csimborasszójaként – az európai békefenntartók bevonulását Ukrajnába Oroszország nemcsak ellenzi de inváziónak nevezi, amit nem hajlandó eltűrni. Helyette a saját részvételével és részben a szövetségeseivel ENSZ felügyelet alatt fellépő békefenntartókat akar Ukrajnában, akiknek a működését illetően Moszkvának vétójoga volna, vagyis azt csinálhatnának csak, amit az oroszok jóváhagynak.

Európai katona Ukrajna földjére csak Oroszország akarata ellenére léphet, akár van tűzszünet, akár van békemegállapodás, pláne ha egyik sincs. Európa tehát választhat: meghátrál az orosz ultimátumok előtt, vagy vállalja egy Oroszország-ellenes háború kirobbanásának veszélyét, és bevonul Ukrajnába. Egyelőre ez utóbbira sem készsége, sem képessége nincs, ezért belemegy a játékba, és együtt süketel Washingtonnal és Moszkvával holmi elnöki szintű tárgyalások lehetőségéről, annak teljes tudatában, hogy az egész egy kamu, időhúzás, de neki is időre van szüksége.

Moszkva mindeközben a nyugat arcába tolja, hogy Zelenszkij nem legitim elnöke Ukrajnának. Ukrajnát le kell fegyverezni, és soha nem lehet a NATO tagja, meg nem kaphat NATO-féle biztonsági garanciát, magyarul, egy Oroszországnak alárendelt bábállam kell legyen, olyan, mint Belorusz.

A bevonulni kész néhány európai ország úgy képzelte, hogy majd egy tűzszünet után, orosz beleegyezéssel mehet Ukrajnába, hogy ott szükség esetén megakadályozza a tűzszünet vagy a békemegállapodás megszegését, vagyis Ukrajna újabb megtámadását orosz részről. Ez egy vágyálom.

Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó katonai erővel részt venni semmilyen ukrajnai misszióban, kérdéses, hogy azt a bizonyos légi támogatást is megadná-e azok után, hogy Trump elnök jelezte, kiszáll a béketárgyalásokból, és azokat a két elnökre bízza, akik állítólagos találkozóját megígérte neki Putyin, bár az oroszok csak magas rangú tárgyaló delegációkról tudnak, nem a legmagasabb rangúról, tehát nem elnöki szintűről. Arról is csak akkor, ha előtte minden részletet tisztáztak, és mindenben megállapodtak a felek, amit most úgy kell érteni, hogy minden orosz feltétel teljesült.

Ez csak azért taglaltam ilyen részletesen, hogy érzékeltessem, milyen nevetséges a magyar törekvés arra, hogy helyszínt adjon egy Putyin-Zelenszkij találkozónak, amire, józanul szemlélve a mai helyzetet, soha nem fog sor kerülni, de ha mégis, a jelentősége a nullával lesz egyenlő. Annyi, hogy mindenki, tehát Európa is, Oroszország is, időt nyerhet vele.

Az egyik azért, hogy rohamléptekben fegyverkezzen Oroszország ellen, a másik, hogy minél mélyebbre nyomulhasson Ukrajnában, esetleg a Baltikumban is kész helyzet elé tudja állítani Európát, és Putyin ott a már védelmi állásokat kiépített NATO-t tesztelhesse, mennyire lehet komolyan venni a NATO-szerződés 5. cikkelyét, vagyis hogy a NATO tagországai készek -e európai katonákat küldeni a halálba bármelyik balti ország védelmében.

Egyelőre rosszabbul nem is állhatnánk. De, ahogy mondani szokás, minden rosszban van valami jó. Nos, ebben a helyzetben az egyetlen, amit jónak lehet nevezni, az az, hogy egyre több ország, már az EU tagországainak döntő többsége felismerte, hogy az oroszok és az amerikaiak paradigmaváltás elé állították Európát.

Európa vagy felveszi a kesztyűt Oroszország ellen, vagy behúzott farokkal le kell vonulnia a világpolitika színpadáról, átadva minimum Kelet-Európát az oroszoknak, tehát nem csak Ukrajnát, vállalva az ebből eredő, a mainál is nagyobb biztonsági kockázatot és gazdasági veszteségeket, miközben nem fogja ezzel elkerülni egy orosz-európai háború kirobbanását.

Az is körvonalazódik, hogy Európa nemcsak tisztában van a veszéllyel, de hajlandó is tenni ellene. Egyelőre – és ez önmagában is elég nagy baj – nem világos, hogy hogyan, mikor, továbbá ki vigye a vezető szerepet. Adná magát, hogy a világ harmadik legnagyobb gazdaságával rendelkező, Európa legnépesebb országa, Németország vállalja ezt. Úgy látszik azonban, hogy – legalábbis egyelőre – a CDU-CSU-SPD, tehát a jobbközép keresztény uniópártok és a balközép Német Szociáldemokrata Párt koalíciója erre képtelen.

A franciák és a britek határozottabb elképzeléséhez hiányzik az elengedhetetlen német támogatás. Ahogy egyébként a NATO szinte működésképtelen az USA nélkül, úgy bármilyen európai katonai-gazdasági és politikai együttműködés életképzelhetelen Németország nélkül.

A német belpolitika forrong. Az uniópártok és a szocdemek soraiban sincs egység a hogyan tovább kérdésében. A német szerepvállalás mikéntjében nincs egységes álláspont sem a koalíció két oldalának pártjain belül, sem a két oldal között.

Legalább abban egyetértés van kibontakozóban, hogy úgy nem lehet, ahogy eddig. Teljes és határozott ráfordulás egy háborús felkészülésre, beleértve ebbe a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését, de legalábbis a német hadsereg létszámának és felszereltségének radikális feltöltését – ebben egyelőre nincs egység. Elsősorban azért, mert az ezen a téren meglévő német lemaradás behozatalára egyesek szerint nem néhány évre, de akár egy évtizedre is szükség volna. Enélkül a belépés egy oroszellenes európai misszióba öngyilkos kísérlet.

A történelmet nem úgy irányítják, mint a nemzetközi nagyvállalatokat. Itt nem a nyereség elérése az egyetlen legitim cél, hanem a veszteség elkerülése is sikerként könyvelhető el. Most ez utóbbi látszik az egyetlen járható alternatívának. Európa össze kell kapja magát, és a miért nem tudjuk megcsinálni mantra helyett a megcsináljuk jelszót kell a zászlóra tűznie. Minden egyéb Moszkvát erősítő és Putyin arcátlanságát növelő üzenet.

Moszkva világháborúval fenyeget, de blöfföl. Európa is blöffölhetne, legalább egy orosz-európai összecsapást belengethetve. Mert nemcsak Európa nincs győztes helyzetben, de Oroszország sincs. Putyinékat rendesen kivéreztette Ukrajna, és a szankciók sem hatástalanok.

Ahogy az Ukrajnában elfoglalt területek Oroszország kártyái, úgy az orosz anyagi és élőerőben bekövetkezett veszteségek Európa adui. Bátran élni kellene a saját lehetőségeinkkel. Nem tárgyalást erőltetni, hanem erőszakkal fenyegetni. Úgy, mint az oroszok. Ezzel lehetne, ha egyáltalán, Putyint a tárgyalóasztalhoz ültetni, semmi mással. x

Zsebesi Zsolt