A hétfői tárgyalások a Fehér Házban – minden egyéb európai és amerikai ömlengések ellenére – semmi előrelépést nem hoztak az orosz-ukrán háború befejezése, minimum a béketárgyalásokat lelehetővé tevő tűzszünet, Ukrajna területi szuverenitásának biztosítása és egy békemegállapodás nemzetközi garanciájának megteremtése szempontjából.
Annak ellenére nem történt érdemi előrelépés, hogy a garanciákat Trump váratlanul megígérte, amivel nem vállalt semmit, hiszen nem tudni, milyen békét, orosz vagy ukrán igényeket kielégítő békét, mikor, milyen ukrán határok között kellene garantálni.
Egy orosz-ukrán békemegállapodás kimunkálása olyan bonyolult és időigényes feladat volna, ami alatt az oroszok végleg elfoglalhatnák egész Ukrajnát a Baltikummal együtt, Trump pedig vagy harmadszor is elnök lesz egy USA nevű királyságban, vagy addigra jól megérdemelt börtönbüntetését tölti egy amerikai büntetés-végrehajtó intézményben.
Európa megpróbálta. Megint nem sikerült. Esélytelenül kíséreltek meg egy szűk értelmi képességgel rendelkező, erkölcsi fékeket nem ismerő, narcisztikus, notórius hazudozó, az általa betöltött politikai pozícióra méltatlan és alkalmatlan ember nem létező értelméhez szólni a saját, a nyugati világ, Európa és az USA érdekében.
Az öreg kontinensnek végre tudomásul kell vennie, hogy Trump Amerikája, amit a félkegyelmű ingatlanügynök akar naggyá tenni, nem a szövetségese. Donald Trump számára Ukrajna, Európa, az Észak-Atlanti Szövetség, a NATO, csak üres szavak, amelyeknek számára semmi jelentőségük nincs, ezekkel semmilyen közös jövőelképzeléssel nem rendelkezik, hacsak nem borulnak valamennyien a lábai elé a szolgálatára jelentkezve.
Vlagyimir Putyin nem volt ott a Fehér Házban, de a hangját így is hallani lehetett. Mi sem mond többet erről, mint az, hogy Donald Trump Európa nagyhatalmaival folyó tárgyalásait megszakította, hogy Putyinnal telefonálhasson. Mégis miről kellene az amerikai elnöknek egyeztetnie az orosz elnökkel, amikor de jura a NATO-beli szövetségeseivel folytat megbeszélést, aminek a célja az Oroszországgal szembeni egységes politika kialakítása volna, amihez normális esetben a legkevésbé szükséges Moszkva jóváhagyása.
Hacsak nem arról egyeztetett Trump Putyinnal, hogyan nyerhetnének mindketten időt. Trump a Putyinnal folytatott telefon után bejelentette ugyanis, az orosz elnökkel megállapodott egy leendő Putyin-Zelenszkij találkozóról, amit egy az ő részvételével megtartandó hármas találkozó követne. Vagyis: megint Európa nélkül, immár ketten Putyin és Trump állítaná a falhoz az ukrán elnököt. Majd valamikor, ha az oroszok végleg áment mondanak az időpontra, a helyszínre, és talán elismerik Zelenszkijt mint Ukrajna elnökét, .
Kis kitérőt téve érdemes itt megjegyezni, hogy a magyar kormányfőnek nem lesz könnyű dolga ezek után is azt szajkózni, hogy a világ az alaszkai csúcs után biztonságosabb lett, mint előtte volt, ugyanis – ahogyan az most hétfőn a Fehér Házban bizonyítást nyert – Alaszkában Trump éppen feladta egy tűzszünet elérésének tervét, de még azt is, hogy ennek hiányában szigorú szankciókat vezet be Oroszország ellen, helyette külügyminisztere azt magyarázza, hogy ez nem időszerű, mert csak zavarná a tárgyalások légkörét. Vagyis mondjuk ki: az ukrajnai tűzszünetet, ami egy békemegállapodáshoz vezethetne, maga a békepárti amerikai elnök fúrta meg Putyin nyomására.
Amikor a német kancellár megpróbálta a tűzszünetet a béke felé vezető előrelépés feltételének megnevezni, Trump letorkolta, hogy neki már nem egy békét sikerült tűzszünet nélkül kierőszakolnia. Szóval a békepárti Trump a háborúpárti európai vezetőkkel szemben nem akar tűzszünetet, helyette akármeddig tartó béketárgyalásokat akar, aminek a végén – szerinte – majd Ukrajna területeket ad át, ha még lesz miből, az oroszoknak, és ha marad még valami Ukrajnából, annak a biztonságát garantálni fogják az európaiak amerikai támogatással. Igazi békeangyal ez a Trump, tényleg jár neki a béke-Nobel-díj. Európa vezetőinek meg a kényszerzubbony, ha ebbe belemennek.
Az európai vezetők tiszteletet érdemelnek, hogy megpróbáltak egy süketnek a zenéről beszélni, egy vaknak a színekről, vagyis Donald Trumpnak megkisérelték megmagyarázni a világ egy kis szeletkéjének működését, amit éppen most akar tökéletesen tönkretenni.
Hibáztatni csak azért lehet őket, hogy még mindig a siker minden reménye nélkül is erőlködnek Trumpot meggyőzni, ahelyett hogy az energiáikat Európa és rajta keresztül a polgári demokratikus rendszereket működtető országok kétszáz éves, véresen kivívott szabadságát védenék teljes erővel és elkötelezettséggel odahaza a saját országaikban és a nemzetközi porondon. Olyan eszközökkel, amelyekkel azt meg lehet védeni, vagyis akár tűzzel-vassal.
Most majd hozsannákat fogunk hallani Trumpról. Mennyire köszönjük neki, mi, európaiak, hogy Ukrajnával együtt Putyin lábai elé vetett minket, hogy kész erre meg arra, hogy áttörés, meg remény, meg ilyen-olyan, a békéhez vezető útra léphettünk, de a valóság ennek pont az ellenkezője.
Háborúra kell készülni, éspedig úgy, hogy – jelen állás szerint – az Egyesült Államok, amely büntetővámokkal sújtja Európát és a demokráciát kéri rajta számon, maga egy diktatórikus rendszer kiépítése irányába fordult, ami érthető módon tette az USA elnökét a véreskezű KGB-s Vlagyimir Putyin csodálójává, vagy, ki tudja, a lekötelezettjévé is.
A nyugat-európai nagyhatalmak nem saját jó szándékukból, de újra történelmet csinálhatnak, a saját lábukra állhatnak, és megvédhetik azokat a valójában nem oly nagy, de a Trump és Putyin, valamint Hszi Csin-ping kínálta alternatívához képest óriási vívmányaikat, amelyeket nagy nehezen harcoltak ki maguknak egykoron amerikai segítséggel.
Már amennyiben tényleg ezt akarják. Mert ha nem, akkor teljesen mindegy, hogy a német AfD neonáci eszméi lesznek Orbán Viktor magyar kormányfő örömére a követendő európai normák, vagy közvetlenül az újjászülető Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és Észak-Korea útmutatása szerint fogjuk morzsolgatni napjainkat a több mint ezeréves európai demokratikus hagyományok színfalai között a cári Oroszország és a Kínai Kommunista Párt tankönyvekből gyermekeinket a szolgalelkűségre, a megalkuvásra és a rabszolgalét fortélyaira tanítva. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 