A kományfüggőségét vehemensen cáfoló index.hu azon örömködik, hogy Orbánt és Ficót melegebb fogadtatásban részesítették Pekingben, mint az Európai Bizottság első emberét. A szuverén Orbánt és Ficót tehát nagy becsben tartják Pekingben, mint az EU-n belüli szövetségest. Nem úgy Ursula von der Leyent, akit a Kínával versenyző Európa emberének ismernek el Pekingben, és ezért igyekeznek már a reptéren megdolgozni.
Fogós kérdés, hogy miért olyan jó ez Magyarországnak, de akár csak Orbánnak is. Hiszen ez nem bizonyít mást, mint azt, hogy teljesen megalapozottak azok a vádak, amelyek szerint a magyar és a szlovák kormányfő nem az EU-nak, vagyis a saját szövetségeseinek a pártján álló politikát képviseli, hanem Kína és nyílt szövetségese, Oroszország szekerét tolja, amit az index.hu szerint a diplomácia nyelvén is megerősítettek a kínai fővárosban.
Vajon van olyan idióta, akinek be lehet magyarázni, hogy Kína számára egy nagyobbacska kínai város lakosságú Magyarország vagy a vele azonos súlycsoportban játszó Szlovákia fontosabb volna, mint a 450 millió jómódú fogyasztóval rendelkező EU és annak választott vezetői, az Európai Bizottság elnöke és az EU külügyminisztere?
Amennyiben a reptéri hideg fogadtatás szándékos kínai demonstráció az EU-val szemben, akkor azt kell mondanunk, hogy Kína is belépett azon nagyhatalmak sorába, akik – és most nem akarok nevekkel dobálózni – azt hiszik, hogy nekik mindent szabad gazdasági, katonai erejük vagy lakosságuk nagy létszáma miatt, amiért a GDP-jük esetleg a sokszorosa egy másik országénak.
A Kína-EU egybevetése terén még csak ez sem állja meg a helyét. Az EU gazdasági ereje nagyjából az USA és Kína erejével azonos. A tavalyi évben az Európai Unió (27 tagország) együttes nominális GDP-je kb. 18,4 billió amerikai dollár volt. Ez az adat az IMF és a Világbank statisztikáin alapul. Kína nominális GDP-je ugyanebben az évben kb. 17,7 billió USD-t tett ki. Európa Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, a teljes kínai export 15 százaléka ide irányul. Kivitele ugyanilyen arányban kerül Délkelet-Ázsiába, vagyis az ASEAN országokba, és „csak” 14 százaléka az Egyesült Államokba.
Vagyis a kínai kommunista vezetők nagyképűsége nem teljesen megalapozott, még akkor sem, ha a ritka földfémek kínai exportjának leállítása nehéz helyzetbe hozta Európát, de az USA-t és mindenki mást is, vagyis az EU ezen kívül is néhány kínai exportcikk esetében függő helyzetben van Kínától, de Kína mint az exporton „utazó” ország legalább annyira függ a legnagyobb felvevő piacaitól, amit ma a repülőtéri viselkedéssel elfelejteni látszanának az ottani kommunista nagy mellényűek.
A pekingi gazdaságnak létfontosságú az USA és az EU piaca, hiszen exportjának közel egyharmada oda irányul. Hogy mégis úgy látszik, mintha félvállról vennék Washingtont és Brüsszelt, az a kínai izmozás része, egyfajta látványpolitizálás. Még akkor is, ha Peking komoly sikereket mutathat fel befolyása kiépítésében a fejlődő országokban, Dél-Amerikában és Afrikában. Ezek a piacok azonban soha nem fogják pótolni az Észak-Atlanti országok, tehát Nyugat-Európa és az USA piacát.
Az EU és az USA fontosságával pontosan tisztában van Hszi Csi-ping, Kína teljhatalmú vezetője. Ahogyan Orbán és Fico is azzal, hogy mindketten huszonharmadik senkik a világ politikai, országuk pedig a glóbusz gazdasági térképén. Akkor is, ha a repülőtéren fogadják őket Kínában.
Csak miheztartás végett: Orbán ma mondta, hogy a lengyel kormányfő „utálja őt”. Azt nem mondta, hogy ő viszont imádja Donald Tuskot. Mondjuk, arról sem szólt, hogy az idén Lengyelország belép a G20-ak, vagyis a világ 20 legnagyobb gazdasággal rendelkező országának táborába a maga közel egybillió dolláros GDP-jével, kitúrva onnan Svájcot.
Ezzel kapcsolatban csak annyit: a magyar gazdasági miniszter szerint az idei évre prognosztizált 1, megismétlem, egyszázalékos magyar gazdasági növekedést figyelembe véve, a jelenleg is a lengyel GDP egynegyede körül teljesítő magyar gazdaságnak esélye sincs arra, hogy valaha Lengyelország nyomába lépjen.
Ez nem baj. A gond az, hogy Magyarország és mellékesen Szlovákia vezetői is úgy tesznek, mintha nem ezen mérnék a két ország jelentőségét, hanem azon, hogy a két miniszterelnök mekkora virágcsokrot kap (mindegy is, hogy miért), amikor Pekingben leszállnak a kormánygépről. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 