A magyar ilyen-olyan, de nem kormánypárti értelmiség egy kisebbik, de annál hangosabb része nagy bajban van. Hosszú évek keserű kudarcai után most valaki, aki nem közülük jött, sőt onnan a másik oldalról, egy lépésre van attól, hogy sikerüljön elérnie azt, amit ők megvalósíthatatlannak tartottak, sőt sokan közülük ma is annak tartanak, nevezetesen, hogy Orbánt az általa kreált választási rendszerben és kormánypárti média- és anyagi fölénye mellett egy csak nyomokban demokratikus parlamenti választásokon el lehet küldeni a hatalomból.
A hagyományos ellenzék ezzel sikertelenül próbálkozott majd lassan másfél évtizeden át, sőt nem megalapozatlanul azt a látszatot erősítette négyévenként, hogy szinte úgy politizál, pontosabban úgy nem politizál, hogy azzal csak Orbán soros választási győzelmének ágyaz meg. Ezen előzmények fényében komoly emberi tartásra volna szükség ahhoz, hogy az ezekért a kudarcokért felelősök beismerjék, hogy hibáztak, és ne azzal kerüljék ezt meg, hogy minden lehető eszközzel, okkal és ok nélkül kétségeket ébresztenek a most nyerésre álló ellenzéki erővel, a Tisza Párttal és vezérével, Magyar Péterrel szemben.
Én megértem, hogy keserű pirula számukra, hogy most a semmiből jött senki, egy „focifeleség” képes minden téren felülmúlni a nagy elméleti háttérrel felruházott politikai szakértőket és profi politikusokat, akik ugyan minden tudnak a játékról, csak éppen mind ezidáig a pályán képtelenek voltak egy egyeneset rúgni a labdába. Sőt feltett kézzel kényszerültek elszenvedni, hogy Magyar Péter néhány hónap leforgása alatt elhalászta a szavazóikat, akiknek a táborát évtizednyi küzdelem árán sem tudták egyenként és együtt sem meghatározó nagyságúra bővíteni.
Pedig a képlet nagyon egyszerű. A NER meredek leszálló ágában van. Pont amikor verhetővé kopott, akkor fogyott el a bizalom a hagyományos ellenzékben, mivel az négy választáson ígért győzelmet, amikor nem fogott össze, és amikor összefogott egyformán minden alap nélkül. Ami nekik eddig nem sikerült, azt rapid gyorsasággal érte el Magyar Péter, amikor maga köré gyűjtötte az ellenzék szinte teljes táborát, ami önmagában felér egy szemen köpéssel, megtetézve azzal, hogy Magyar a Fidesz egyik miniszterének a volt férje, vagyis a Fideszből érkezett.
Ennyit az előzményekről. Most a kérdés: mit szeretne a nem Magyar Péterhez tartozó, nem a Tisza szekerét toló, úgynevezett hagyományos ellenzék? Mert amennyiben azt, hogy véget érjen az Orbán-korszak, akkor ahhoz most váratlan és meghatározó segítséget kapott Magyar Pétertől, még ha nem is onnan, ahonnan remélte, és nem is úgy, ahogyan gondolta. (Talán ez a siker titka?) Magyarul: soha ilyen esélye nem volt minden nem Fidesz-hívőnek arra, hogy megszabaduljon Orbántól és bandájától. Csakhogy úgy látszik, ez nem elég. Valami mást szeretnének. Mi lehet az?
Az ellenzéki pártok és a hátudvarukban megnyilvánuló ellenzéki értelmiség fanyalgását figyelve az embernek az a benyomása, hogy a minimális eredményt felmutatni képtelenek most maximális célokat tűznek ki, olyanokat, amelyeket sem ők, sem mások sem eddig nem voltak, sem most nem lennének képesek megvalósítani, de a „másik féltől”, mert Magyar Tisza Pártja számukra másik fél, hiszen nem akar velük egy tálból cseresznyézni, egy ideális politikai fordulatot követelnek, amire már most garanciákat akarnak látni.
Ígérhet Magyar Péter bármit, azt ők el nem hiszik. Sőt igazából azt állítják, hogy győzelme nem is hozna változást, mert Magyar pártja egy új Fidesz, jelentsen is ez akármit. Azzal érvelnek, hogy a Fideszhez hasonlóan a Tisza is egy ember kreálta párt, amelyet ugyancsak egy ember vezet korlátlan hatalommal, igaz ugyan, hogy a Tisza mögött milliós választói tábor áll, de ez kit érdekel, ha a pártban kevés a párttag, és így nehéz a Tiszát egy demokratikus néppártnak tekinteni. Mint ahogy a Fidesz is Orbán Viktor privát pártja, ismeretlen párttagsági létszámmal, formailag demokratikusnak látszó, de egyáltalán nem demokratikus szervezet, ugyancsak nehezen mondható néppártnak, inkább Orbán embereinek gyülekezete, akik vakon hajtják végre a főnök utasításait.
Látszatra tehát a két párt egyforma. Csakhogy van egy nagy különbség. A Fidesz a hatalmas médiafölénnyel, a kormányzati eszközök bevetésével, a milliárdos választási osztogatással, a kampányfinanszírozásra rendelkezésre álló pénzek végtelenségével sem képes mára akkora választói támogatást prezentálni a közvélemény-kutatások szerint, mint az alig egy évnél idősebb ellenzéki ellenfele, a Tisza. Konkrétan fogalmazva: a Tisza legnagyobb erőforrása a társadalmi támogatottság, ami mára nagyobb a Fideszénél, miközben a szavazóbázis a kormánypártnál fogyóban van, a Tiszánál növekvő, a hagyományos ellenzéknél pedig gyakorlatilag elfogyott.
A leírt helyzetben, ha a hagyományos ellenzéki értelmiség esélyt akar adni egy rendszerváltásnak, akkor a Tisza mellé áll, vagy legalábbis nem támadja nemtelen eszközökkel, és nem tartja küldetésének a Tisza iránti bizalom aláásását, mert számára is a Tisza győzelme az egyetlen esély a változásra, mert azt már – talán van annyi esze – megtapasztalta, hogy a Fidesz minden győzelmével csak csökkentek a régi ellenzék politikai esélyei, és az ország mindig távolabb került a polgári demokráciától, a civilizált világtól, ami egy 2026-os Fidesz-siker esetén még szörnyűbb volna következményeit tekintve egy orosz-ukrán háború és egy Európa-Amerika szembenállás közepette.
Aki ma a Tisza és Magyar Péter ellen politizál, az lehet tisztalelkű, jó szándékú, elvi alapokon álló, maximalista, az országnak jót akaró, elkötelezett demokrata, igazi baloldali liberális, vagy csak a polgári demokrácia jobboldali, konzervatív híve, de aktuálpolitikailag egy piramidális balfácán. Egy vágyálmokat kergető stratégiai és taktikai analfabéta, aki csak azt tudja, hogy milyen szép országot akar, de arra még nem jött rá, hogy ezt nem megfogalmazni kell részletesen és pontosan, hanem számos kerülő út és kompromisszum árán ki kell harcolni.
Egészen pontosan: a politikában, ha látjuk a célt, akkor ahhoz nem a legrövidebbnek tűnő utat kell választani akár a hegyeken és a sivatagon keresztül, hanem azt, amely lehet ugyan hosszabb, kerülőkkel tarkított, de olyan, amelyen milliók velünk jönnek, mert egyedül, tömegtámogatás nélkül soha nem érjük el a kitűzött, a még olyan szép és ideális célt sem.
Magyar Péter olyan, amilyen. Nem tökéletes, mert olyan nincs is. De amit csinál, az eddig a politikai hatalom megragadása, a választások megnyerése, a Fidesz-rendszer legyűrése, Orbán elkergetése szempontjából példátlanul sikeres. Ezt kell tudomásul venni. Ezt kell lenyelni. Ezt kell kihasználni az ellenzék minden irányzatának és minden ellenzéki értelmiségi szépléleknek ahhoz, hogy itt Magyarországon meginduljon bármi a jó irányba, mert most a lehető legrosszabb irányba megyünk. Egy jobb Magyarország létrejötte érdekében el kell taposni Orbánt és oligarcháit, vazallusait, csicskásait és haszonélvezőit, elvtelen támogatóit. Minden egyéb azután.
Aki attól fél, hogy Magyar olyan lesz, mint Orbán, az ne jajveszékeljen, hanem majd ha látja, hogy a hatalomban olyan, akkor lépjen fel ellene, ne úgy, ahogy nem lépett fel Orbán ellen, mert vagy nem látta, vagy mert gyáva volt. A bátorság ma nem az, hogy az ismeretlen Magyar Péter támogatása helyett az ismert latort tartjuk hatalmon, hanem belevágunk a változásba, a változás mellé állunk, és eltöröljük azt, amiről tudjuk, hogy rossz. Majd pedig vigyázunk – jobban mint az Orbán-korszakban –, hogy ez Magyar vagy bárki más révén ne ismételődhessen meg.
Magyar ígér, mint a képviseleti demokráciában minden ellenzék. A kormányzó Fidesz ígéreteiről már tudjuk, hogy hazugságok voltak. Nincs racionálisabb választás – mert az ellenzéki oldal ilyent nem mutat fel –, mint a ma legerősebb, a változást elhozni képesnek látszó erőre, a Tiszára szavazni. Igen. Tisztán bizalmi alapon. Pont úgy, ahogyan annak idején a többi pártot is megszavaztuk, ahogyan más országokban is megszavazzák vagy leváltják a kormányzó pártot négyévenként. A plurális politikai váltógazdálkodás visszaállításához, legalább az első váltást valósítsuk meg végre, emberek! Csak aztán jöhet a többi. Ez a minimum ahhoz, hogy visszatérjünk a polgári demokráciához. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 