A polgári demokráciában a politikai hatalmat a választáson bizalmat kapott győztes párt gyakorolja. A tevékenységét ellenőrző és bíráló, vagy esetenként támogató (mert ilyen is van) ellenzéke az aktuális kormánypárnál jobb kormányzás ígéretével igyekszik maga mellé állítani a szavazókat, és megszerezni a hatalom gyakorlásához szükséges többséget a parlamentben a következő választáson. Ezt Debreczeni József DK-s politikusnak írom, mert – horribile dictu – nem úgy látszik, mintha értené ezt az egyszerű felállást.
Debreczeni facebook-bejegyzésében egy meg nem nevezett Andrásnak válaszolva hordja le a sárga földig azokat, akik Magyar Péterben és Tisza Pártjában egy rendszerváltás, egy jobb, polgári demokratikus Magyarország eljövetelének lehetőségét látják, és mint a ma létező legnagyobb támogatottságnak örvendő jobbközép ellenzéki pártban és vezetőjében bízva rá készülnek adni a voksukat. Debreczeni azzal vádolja ezeket a mindenfélének, csak épeszűnek és normálisnak nem nevezett embereket, hogy azok szerint elég Orbánt leváltani, és mindegy, kinek a kezébe adni a hatalmat, és Magyarország jobb lesz.
Pedig szerinte, nem sorolom fel, miért, Magyar Péter és pártja a lehető legnagyobb veszély a nem létező magyar demokráciára. Ezért minden értelmes, józanul gondolkodó, vagyis Debreczenivel és a vele azonos nézeteket vallókkal egyetértő embernek mindent el kell követnie, hogy az ilyen-olyan, kamu, nem valódi párt, demokratikus struktúra és még mit tudom én mi nélküli Tisza Párt hatalomra jutását megakadályozzák.
Debreczeni arra a magának feltett kérdésre, hogy akkor mit ajánl helyette, őszintén bevallja, hogy az ő fejében a Tisza vagy Magyar Péter támogatása helyett semmi megoldásnak nyoma sincsen. Szó szerint ezt írja: „egyelőre sajnos nem látok esélyes politikai alternatívát. És ha ez a szörnyű politikai hisztéria tovább fokozódik – s ebben te is részt veszel (értsd: a titokzatos András, a bejegyzés anonim címzettje), akkor kialakulni sem lesz képes ilyen. Kataklizma jön – így vagy úgy -, én ezt látom egyelőre.”
Na már most: aki egyetért azzal, hogy Orbán megbuktatása, amire jelenleg Magyar Péter és pártja látszik a legesélyesebbnek, nem jó, annak Debreczeni a kataklizmát ajánlja alternatívaként. A Debreczenivel egyetértők tehát szavazzanak akárkire – Debreczeni nem javasol senkit, mert nem lát arra érdemeset egyet sem –, csak ne a Tiszára, mert úgyis kataklizma Magyarország sorsa a nem távolabbi jövőben. Ez csak első látásra annyira nihilista ajánlat, mert jobban megvizsgálva az alábbiak következnek belőle.
Tessék nyugodtan a Tiszára szavazni, Magyar Péter pártjára, az úgysincs alternatíva, a kataklizma jön akkor is, ha Magyar Péter lesz a kormányfő, meg akkor is, ha bárki, aki nincs, vagyis ha marad Orbán Viktor. Na már most: mit jelent a kataklizma? Nyilván a teljes összeomlást, ami így is, úgy is bekövetkezik Debreczeni szerint, mivel az Orbán-rezsimnek nincs reális politikai ellenpólusa.
Az egymillió eurós kérdés: akkor nem mindegy, hogy az a bizonyos András és a vele egyformán gondolkodók a Tiszára szavaznak? Ha más nincs, csak Orbán van mint realitás, mert a nála nagyobb támogatottságú Tisza nem jó Debreczeninek, akkor mi a baj a Tiszára leadott voksokkal?
Kedves Debreczeni József! Öntől mint régi motorostól a politikában legalább az elvárható volna, hogy ismerje és értse a polgári demokrácia működését. Lényegét az írás első bekezdésében összefoglaltam azoknak, akik, mint Ön is, ennyi év után sincsenek vele tisztában. A soros parlamenti választásokon a képviseleti demokráciákban, így a polgári demokráciákban (nem biztos, hogy Magyarország az, de most a választáson indulók a magyar demokrácia korlátai ellenére is a demokratikus választásban hisznek) a választók puszta ígéretek alapján döntenek az ellenzék ellen vagy mellett.
A képviseleti demokrácia, kedves József, azt jelenti, hogy a választásokig tapasztalt kormányzati teljesítmény alapján a választók mérlegelik, hogy az eddigi politikai pártot, pártokat bízzák-e meg további négy évre a hatalom gyakorlására a nevükben, vagy annak a munkáját bíráló és helyette mást ígérő pártnak vagy pártoknak szavaznak bizalmat, és őket hatalmazzák fel a köz ügyeinek képviseletére.
Hogy mennyire volt jogos e bizalom, az csak a soros négy év alatt dől el, és ennek fényében lehet megint dönteni pró és kontra. Debreczeni és a hozzá hasonló értelmiségi széplelkek, akik már régen leléptek a magyar politika színpadáról, nagy biztonsággal állítják, hogy ők és egyedül ők azok, akik tudják, ki nem alkalmas az ország vezetésére, egyben büszkén vallják be, hogy fogalmuk nincs arról, hogy ki igen.
A Tiszával szembeni egyik visszatérő vád, és Debreczeni is felveti, hogy nincs is tagsága. Amire az első és azonnal adódó válasz, bár több ilyen pártunk volna a jobb- és baloldalon, aki ekkora potenciális választói támogatással rendelkezik. De komolyan: a lassan 16 éve egyfolytában kormányzó erő, Orbán Viktor Fidesz nevű pártja sem közöl adatokat a taglétszámáról.
Az 1988-ban alakult Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) kezdeti taglétszáma ismert – alapítóként 37 személy írt alá 1988. március 30-án –, de ezt követően eltűntek az átfogó tagadatok. A magyar és angol Wikipédia sem hivatkozik a tagszámra a kilencvenes évektől kezdődően. Vagyis körülbelül 25–30 éve nem rendelkezünk megbízható, nyilvános információval arról, hány tagja van a Fidesznek.
Debreczeni teli szájjal hiányolja a párton belüli demokráciát a Tisza Pártban. Ő is úgy látja, hogy egy ember, Magyar Péter dönt a párt ügyeiben, szabja meg annak stratégiáját és taktikáját, és szinte kizárólag ő nyilatkozik a párt nevében. Ez egy nagyjából egyéves párt esetében minimum nem meglepő, mint amennyire figyelemre méltó viszont, hogy a közel 20 évnyi kormányzással a háta mögött a Fidesz is pont így működik, azzal a különbséggel, hogy ott többen beszélnek ugyan a párt nevében, de csak és kizárólag azt szajkózzák, amit az egyszemélyi vezető, Orbán mond vagy mondat velük.
Visszatérve a képviseleti, polgári demokrácia lényegére: a legerősebb az a párt, amelynek a legtöbb szavazója van. Ehhez nem elsősorban párttagságra, hanem mindenekelőtt szavazókra van szükség. Lehet, hogy – bár nem ismerjük a valós számot – a Fidesz több párttaggal rendelkezik, mint a Tisza, azt azért már a vicc kedvéért sem hoznám fel, hogy belső működése demokratikusabb volna, mint a legnagyobb ellenzéki párté, de – és ez a lényeg – ma minden bizonnyal nagyobb a Tisza támogatottsága a választók körében, mint a Fideszé, és ez a lényeg a választások szempontjából, bármi másra is helyezné a hangsúlyt Debreczeni és bárki más.
Ha egyszer a magyar nép polgári demokráciában akar élni, és nem az orosz, kínai vagy az észak-koreai modellt részesíti előnyben, akkor meg kell békülnie azzal – és ez vonatkozik Debreczenire is –, hogy a választásokon induló ellenzéki pártok ígéretei alapján kell dönteniük, hogy közülük kire adják a szavazatukat.
Az ellenzéki pártoknak annál könnyebb a dolguk, annál kevesebbet kell ígérniük, minél rosszabb teljesítményt nyújtott az éppen hatalmon lévő politikai opció. Ez a helyzet most Magyarországon. A választók minimum a Fidesz ellen fognak szavazni, és csak másodsorban a Tiszára mint a legjobb alternatívát ígérő pártra. És a hangsúly az ígéreten van. A bizalmon, mert nem lehet máson. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 