A DK-s Debreczeni Józseftől az Amerikai Népszava főszerkesztőjéig, Bartus Lászlóig ér azok hosszú sora, akik – látszat szerint – jobban vagy legalább úgy tartanak Magyar Péter Tisza Pártjának hatalomra kerülésétől, mint attól, hogy Orbán 2026 után is hatalmon marad. Vajon nekik van-e igazuk, és tényleg cseberből vederbe kerülünk, ha a Magyar Péter legyőzi Orbán Viktort? Vagy azoknak, akik szerint a Tisza hatalomra kerülése a feltétele a magyar polgári demokrácia helyreállításának, amit Magyar ígér naponta többször is.
A vita nem eldönthető, még akkor sem, ha elhisszük, hogy a DK és a körülötte vagy mellette nagy kisebbségbe került hagyományos magyar ellenzék rendelkezik azzal a képességgel, hogy megítélje, milyen személyiség is Magyar Péter, és mit is várhatunk tőle, ha kormányfő lesz, vagy másképpen: az eddig folytatólagosan kudarcot vallott ellenzékiek azok, akik szinte nulla társadalmi támogatottsággal jobban tudják, kire, mire volna szüksége az országnak, de azt legalább egészen biztosan, hogy nem Magyar Péterre.
Javasolom, ne döntsük el ezt a kérdést, még akkor sem, ha már a kudarcairól a történelemkönyvbe kerülő ellenzéki pártjaink, akik inkább hatalmon tartották Orbánt, mint megrendítették volna a hatalmát, most megvilágosodtak, és immár tisztán látják a jelen folyamatait, és abban a Tisza Párt és Magyar Péter leendő szereplését, pontosabban, borítékolt kudarcát, és azok csalódását, akik rá adják jövőre a voksukat. Kristálygömbjóslás helyett inkább foglalkozzunk a tényekkel, amelyek könyörtelenek és letagadhatatlanok.
Az Orbán-korszak leszálló ágába érkezett. Megbukott gazdaságilag, külpolitikailag, szociálpolitikája soha nem is volt. A magyar polgári demokrácia romokban hever, az önkormányzatiság gyakorlatilag megszűnt. A közszolgáltatások összeomlottak vagy alkalmatlanná váltak a 21. század kihívásainak megfelelni. Az állam nem képes teljesíteni a polgáraival szemben fennálló kötelezettségeit.
Az ország eladósodott, a költségvetési hiány lassan kicsúszik a kontroll alól. Magyarország valamennyi szövetségi rendszerében, a NATO-ban és az EU-ban nem építő jellegű, az ország érdekeit szolgáló politikát folytat, hanem a tagországok céljaival és programjaival ellentétes pozíciót felvéve ezek belső ellenzékeként működik, és az Európai Unióban – példátlan módon – Magyarország-ellenes gazdasági szankciók vannak érvényben, mintha országunk ellenség és nem a szövetség tagja volna.
A mára kialakult helyzetben Magyarország lakosságának többsége úgy látja, hogy a dolgok nem a jó irányban haladnak, és keményen kirajzolódik az igény a lassan 16 éve hatalmon lévő politikai kurzus és az általa a polgári demokrácia helyén létrehozott illiberális rendszer megdöntésére, a hatalmat képviselő párt és vezetője leváltására. A négy választási perióduson át magát vert helyzetbe hozó, egyszer összefogó, egyszer nem összefogó ellenzéki erőket a társadalom örök vesztesként leírta, képviselőiben és vezetőiben nem bízik.
Ebben a helyzetben jelent meg egy, a Fideszhez közel álló személy, aki közösségét elhagyva, a kialakult helyzetben lévő lehetőségre ráérezve a semmiből hónapok alatt potens politikai mozgalmat hozott létre, majd erre építve politikai pártot alapított, amelynek támogatottsága rapid gyorsasággal, egy év alatt megelőzte a 15 éve hatalmon lévő és szinte legyőzhetetlennek vélt uralkodó párt elfogadottságát. Magyar Péter és a Tisza Párt európai, de világviszonylatban is revelációnak számít ezzel.
A párt gyakorlatilag magához kötötte néhány hónap alatt a megosztott ellenzéki erők szinte valamennyi pártja szavazóinak nagy többségét, jelentős támogatókat szerzett az eddig pártot nem választók táborában, és valamennyi választót leszakított a kormányzópártról is. A rendszeresen kétharmados parlamenti többséget elérni képes kormánypárttal összemérhető ellenzéki párt született, amelynek elméletileg, a közvélemény-kutatások szerint van esélye a 2026-os parlamenti választásokon a győzelemre.
Senki nem várja, hogy a hagyományos ellenzék az új játékosnak örüljön, de azt azért elvárhatnánk, hogy megértse – már amennyiben tényleg az orbáni rezsim leváltása volt éveken át a célja –, hogy az most, igaz nélküle, de minden eddiginél nagyobb eséllyel következhet be a Tisza Párt eddig látott menetelését és az erre adott kudarcos kormányzati válaszkísérletek láttán.
Míg azt meg lehet érteni, hogy a hagyományos ellenzék emberei nem tudnak háttérbe szorulásukkal megbékélni, és Magyar Péter és a Tisza ellenzékeként pozicionálják magukat, mindenekelőtt azért, mert a Tisza nem kíván vesztesekkel közösködni, helyettük és velük szemben is alternatíva akar lenni, azt azonban már sokkal nehezebb, hogy a magyar liberális, baloldali és egyáltalán ellenzéki értelmiségi közösség nem képes felismerni a valós helyzetet, és abban helyesen meghatározni a saját teendőjét, ami semmiképpen nem az, hogy félelmet ébresszen és bizalmatlanságot Magyar Péter és a Tisza Párttal szemben, csak azért, mert nem látja biztosítva, hogy Magyar tényleges rendszerváltást akar-e, vagy csak egy második Orbán akar lenni.
Miért nem fontos ez? Azért, mert teljesen értelmetlen, minden politikai rációt nélkülöző a kérdés. Hogy a magyarok nagy többsége által legalább elméletileg ismert játékból, a fociból hozzak hasonlatot, ez körülbelül olyan, mint ha a magyar válogatott csapat szurkolói a világbajnoki selejtezőre készülő csapatuknak azért nem drukkolnának, mert ha azok bejutnának is a legjobbak közé, úgyis vesztésre vannak ítélve, ugyanaz a sors vár rájuk, mint elődeikre korábban, semmi újat nem lesznek képesek ott felmutatni.
Egy kudarcot vallott rendszer és képviselői megbuktatásának hátráltatása azzal az indokkal, hogy nem tudni, helyettük a legyőzésére alkalmas erő jobb lesz-e, mint az, amit most elküldenek a választók, az inkább fatalizmus, mint megfontolt politikai gondolkodás. A polgári demokrácia egy képviseleti demokrácia, ahol a társadalom képviselőket választ négy évre, hogy azok az érdekeiknek érvényt szerezzenek. A választáson induló pártok mindegyike azt ígéri, hogy ezt ő tudja a legjobban csinálni. Az aktuális kormánypárt van nehéz helyzetben, mert róla már meg lehet ítélni, hogy amikor ezt ígéri, mennyire vehető komolyan, hiszen látni négy éves teljesítményét.
Valamennyi ellenzéki párt csak ígér, és a választók aszerint szavaznak, hogy közülük ki nyeri el a bizalmukat. Ha baloldali párt, akkor arra, ha jobbközép, akkor arra, ha szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali, akkor arra adják a voksukat. Olaszországban fasiszta gyökerű szélsőjobboldali koalíció kormányoz. Spanyolországban szociáldemokrata a kormányfő, Németországban jobbközép-szocdem koalíció vezeti az országot. Ausztriában jobbközép-szocialista-liberális kormány van, és az ország második legnagyobb városának, Graznak a polgármesterét az Osztrák Kommunista párt adja.
Az említett pártok és vezetőik addig kormányoznak egy működő demokráciában, amíg a választók többségének bizalmát fenn tudják tartani azzal, amit kormányon lévő erőként tesznek. Ausztriában Bécset 1945 óta szociáldemokraták kormányozzák, mert a város évről évre elnyeri a világ leglakhatóbb városa, vagy a rangsorban a második leglakhatóbb helyet szerzi meg. A város lakosságának 60 százaléka önkormányzati bérlakásokban él, központilag meghatározott, megfizethető lakbérért. Ausztriában az egyik legnagyobb arányú a jövedelmek újraelosztása Európában a szociális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében.
Összefoglalva: a Fideszt és élén Orbánt az elmúlt 16 év teljesítménye alapján kell elküldeni még a hatalom közeléből is, annál is inkább, mert nemcsak rossz kormányzás van a rovásukon, de egekbe kiáltó korrupció is. A Tisza Pártot vagy bárki mást, aki ígéreteivel megszerzi a választók többségének a bizalmát, azzal kell megválasztani, hogy négy év múlva elszámoltatják, és ha nem tartotta be, amit ígért, nem választják újra.
Addig – bármilyen savanyú arcot is vágnak a hagyományos ellenzék képviselői és a magukat politikai zseninek és jövőbe látónak vélő politikai szakírók és politikamagyarázók – az a párt kerül hatalomra – már ha lesznek és korrekt választások lesznek –, aki ígéreteivel a legtöbb választót fogja megnyerni. Eddig ez mindig a Fidesz volt. Most az a helyzet, hogy ha nem a Fideszt akarjuk, akkor ma úgy látszik, a Tisza lehet az alternatíva. Bármi förtelmeset is képzelnek el a vezetőjéről és szerény tagságáról a magukat a nemzet bölcsének kijelölők. x
Zsebesi Zsolt
.
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 