Most, hogy – állítólag – halálra vertek egy ukrajnai magyar sorkötelest, újra felmerül a kérdés, vajon az ukrajnai magyarság érdekét szolgálja-e, hogy a magyar kormányfő „komédiásnak” nevezi Ukrajna elnökét, aki csak az elmúlt három évben több állam- és kormányfővel tárgyalt a világ négy sarkában, mint amennyit Orbán Viktor az elmúlt 15 évben közelről látott.

A Volodimir Zelenszkij vezette Ukrajna a világ közel száz országától kap eurómilliárdokban kifejezhető támogatást Oroszország ellen folyó honvédő háborújához, miközben Magyarországtól a szövetségesei megvonják a neki járó uniós segélyeket. Teszik ezt Orbánnak ugyanabban az ügyben tanúsított magatartása miatt, mint amely ügyben tett szolgálataiért az ukrán elnököt jutalmazzák. Európa úgy látja, hogy Ukrajna a kontingens biztonsága érdekében vívja élet-halál harcát Oroszországgal, miközben Orbán ezt igyekszik minden lehetséges eszközzel megakadályozni, súlyos károkat okozva az európai országok közös biztonságának.

Ma Berlinben, Párizsban, Londonban, Rómában, Madridban, Prágában, Varsóban és természetesen Brüsszelben, de még a semleges Ausztria fővárosában, Bécsben is úgy látják, hogy Ukrajna támogatást érdemel, amiért több mint három éve hősiesen védi szuverenitását, és példás kitartással akadályozza meg Oroszország Kína, Irán és Észak-Korea támogatásával folyamatban lévő nyomulását Nyugat-Európa irányába. Legalábbis időhöz juttatva ezzel az európai országokat és a NATO-t, hogy behozhassa a Szovjetunió bukása utáni békés időszakban kialakult lemaradását a katonai képességek terén.

Ha csak Magyarország és Ukrajna, tehát nem Magyarország és az egész nyugati világ megromlott kapcsolatait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy Budapest és Kijev addig sem jó viszonya mindjárt az orosz invázió első napjától demonstratívan megromlott Ukrajna katonai segítségének megtagadása és az ilyen tevékenység Magyarország területén keresztül történő megtiltása révén. Ezt az ellentétet tovább mélyítette Magyarországnak az orosz érdekeket szolgáló fellépése, ami az orosz szankciók folyamatos bírálatában, a háború kitörésében meglévő ukrán felelősség szajkózásában és Ukrajna szuverén léte indokoltságának megkérdőjelezésében, az elkerülhetetlen orosz győzelem mantrázásában öltött testet.

Vagyis: Magyarország minden lehetséges eszközzel – az ukrajnai magyarság jogainak csorbítására hivatkozva, de valójában Európa, a nyugat, a civilizált világ érdekei ellen fellépve – rombolta a magyar-ukrán kapcsolatokat, amivel ördögi körként folyamatosan ásta alá az ott élő magyarság és a többség viszonya javulásának esélyét. Ukrajna folyamatos zsarolása a magyar kisebbség helyzetével csak elkendőzni hivatott a tényleges magyar szándékot, ami Ukrajnával szemben Oroszország támogatása, semmi más. Mégpedig – és ez a legsúlyosabb bűn, amit Orbán elkövet – az ott élő magyarok kárára.

Nehéz elég idiótának lenni ahhoz, hogy valaki az ukrajnai magyarság helyzetének javulását szolgáló politikaként tudja értelmezni Ukrajna folyamatos ekézését, politikai támadását, nemzetközi törekvéseinek, így NATO- és EU-tagságának akadályozását, az Ukrajnának szánt nemzetközi, mindenekelőtt uniós támogatások célba juttatásának megtorpedózását, a Magyarországon folyó gusztustalan ukránellenes propagandát.

Ha Orbán valóban a szívén viselné az ukrajnai magyarság sorsát, de egyáltalán bárhol élő, bármilyen magyar ember sorsát – már a saját családja és vazallusai sorsán kívül –, akkor nem Oroszországgal és Kínával tartana fenn Ukrajnával szemben „stratégiai viszonyt” orosz olajra és gázra hivatkozva, hanem Ukrajnával, az EU-val, a NATO-val, a civilizált nyugattal a magyarság valódi érdekeit tartva szem előtt.

Amíg Orbán Ukrajnát az amúgy is ágyékmélységig süllyedt magyar belpolitikai csatatéren választási kampányeszközként a magyar tömegek félelemben tartására használja, magyarul, a saját hatalmának megőrzéséért áldozza fel az ukrajnai magyarságot, addig változás Magyarország Ukrajnával szembeni politikájában nem várható.

Okozzon is ez bármilyen károkat úgy az ukrajnai magyar kisebbségnek, mint a hazai magyarságnak, Orbán önnön, személyes érdekének rendel alá 2026-ig mindent. Hatalmon maradása akárcsak újabb négy évre is történelmi tragédiával volna egyenlő az ország és az egész magyarság számára. x

Zsebesi Zsolt

Hozzászólás