Látványos vereséget szenvedett Budapesten szombaton Orbán Viktor egészen ágyékmélységig süllyedt politikája, amely nem elégedett meg Magyar Péter nadrágjának tartalmával, ugyanis minden magyar gatyájában, bugyijában és hálószobájában ott akar lenni, és elő akarja írni, ki mit, hogyan és kivel tegyen Orbán Viktor örömére és tetszését elnyerendő. A magyar kormányfőnek igaza lett: a szervezőknek nem kellett a budapesti szivárványos felvonulás előkészítésével sokat bajlódniuk, a kormány döntése az esemény betiltásáról elég volt minden idők legnagyobb budapesti Pride-jának létrejöttéhez.
A szólás-, sajtó- és a gyülekezési szabadság korlátozását célul tűző frontális kormányzati támadás egyelőre látványosan elbukott. A független sajtó oroszos megregulázását célzó törvény egyelőre lekerült a parlament napirendjéről, a gyülekezési szabadságot korlátozni hivatott akció a szivárvány minden színével szemben látványos vereséget szenvedett a székesfőváros utcáin a betiltott rendezvényt tehetetlenül szemlélő rendőrség orra előtt. Szombaton nemcsak a narancssárga égett, de a Mi Hazánk és barna társaik is megszégyenültek, miután gyengécske tömegtámogatottságukkal magukat zárták karanténba jelképesen a Szabadság hídon.
Nem végső győzelem ez egy évvel a következő országgyűlési választások előtt, de az ellenzéknek biztató előjel, a kormányzatnak pedig egy utolsó figyelmeztetés, hogy a 15 évig kitartó látszatpolitizálás, ami kormányzás helyett propagandát jelentett, utolsó tartalékait éli fel. A Rogán-művek szorgalmasan égeti a magyar adófizetők pénzét a soros gyűlölet- és félelemkeltést szolgáló kampányai finanszírozására és az ezt legyártó Rogán-barát vállalkozó meggazdagodására, de ma már az egésznek nagyobb a füstje, mint a lángja.
A szombati Pride a 21. századi, liberális, demokratikus és pluralista Magyarország győzelme volt a 19. századi félfeudális, fasizmusba hajló, puha diktatúrát üzemeltető, velejéig korrupt Fidesz-Magyarország fölött. Mindenki nyert. Az LMBTQ mozgalom pont úgy, mint azok, akik nem a szexuális másság nyilvánosságának támogatására, hanem „csak” az ezt és minden egyéb polgári demokratikus alapelvet lábbal tipró rendszer elutasítását kifejezésre juttatni vonultak Budapest utcáira.
Nyert a legnagyobb ellenzéki párt, a Tisza is, annak ellenére, hogy hivatalosan nem vett részt a rendezvényen, de ezzel nyitott maradt mindazon százezrek előtt, akik számára az LMBTQ, a gender, a liberális és Brüsszel szavak ugyan még mindig rosszul csengenek, de az orbáni kudarcos gazdaság- és hazug szociálpolitikát, a közszolgáltatások hanyatlását, az inflációt és a lassan növekedő munka- és jövőnélküliséget is egyre csalódottabban élik meg.
A választásokig hátralevő kevesebb mint egy év alatt sok minden történhet a magyar és a világpolitikában. Egy azonban egészen biztos: eddig is tudtuk, hogy az idő nem az Orbán-rezsimnek dolgozik, hogy a rendszer immár leszálló ágába érkezett, hogy a fiatal demokraták a politikai impotencia és társadalmi szürke vakság jegyeit mutatják, hogy a megújulás helyett az ostromlott vár reménytelen, időnyerő politikáját választották, ami ugyan esetleg meghosszabbítja agóniájukat, de a végső vereséget nem.
Szombattól az eddiginél is világosabbá és egyértelműbbé vált, hogy a magyarok többsége változást akar. Az Orbán-korszak végét, egy új, európai, sikeres, az országra szabott gazdaságot, nemzetközi téren együttműködni képes, nyugati orientáltságú, a szociálpolitikában és a közszolgáltatások terén 21. századi minőségű, társadalmi igazságosságot biztosító és erkölcsileg tiszta, a korrupciót visszaszorító Magyarországot.
Mára milliók látták be, hogy sorsuk jobbrafordulása lehetetlen, az országnak nincs jövője az Orbán Viktor és családja saját szavazógépeként működtetett parlamenti többség és az immár egy évtizede ismeretlen számú tagsággal rendelkező Patyomkin-párt, a Fidesz vezetése alatt. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 