Németország teljes aranytartalékának több mint egyharmadát, 1240 tonnát az amerikai jegybank, a Fed New York szigorúan őrzött trezorjaiban tartja, és most elkezdett alaposan aggódni annak biztonsága miatt, látva, hogy Donald Trump amerikai elnök frontális támadást indított a Fed függetlensége ellen, mert politikai jövője érdekében el akarja érni, hogy beleszólása legyen a független intézmény kamatpolitikájába. A Fed az utolsó bástyája a gazdasági józanságnak Donald Trump káoszpolitikájában. Ahogyan az elit egyetemeket, bíróságokat és hatóságokat, úgy az amerikai elnök a jegybankot is maga alá akarja gyűrni. A gazdaságra gyakorolt következmények pusztítóak lennének – nem csak Amerikában.
Berlin Trump első számú ellensége lett, akit az amerikai elnök rá akar venni, hogy csökkentse kereskedelmi többletét az Egyesült Államokkal szemben, adjon el kevesebb autót az USA-ban, és vásároljon több amerikai terméket. Az ezt szolgáló radikális vámpolitika arra döbbentette rá a német politikai vezetőket, hogy az USA-ban tárolt aranykészleteik sincsenek biztonságban, arra a teljesen kiszámíthatatlan Trump, aki minden törvényt semmibe vesz, bármikor ráteheti a kezét. Ezért már lassan és óvatosan, de megkezdték az aranykészlet kivonását New Yorkból. Markus Ferber, a CSU európai parlamenti képviselője szerint „nem lehet kizárni, hogy Trumpnak kreatív ötletei támadnak a külföldi aranytartalékokkal kapcsolatban.”
Az első hivatalos találkozó egyáltalán nem úgy zajlott, ahogyan Donald Trump eltervezte. A múlt héten a Fehér Házba rendelte Jerome Powell Fed-elnököt, hogy parancsot adjon neki: a kamatokat csökkenteni kell – Trumpnak növekedésre és munkahelyekre van szüksége, amelyek őt jó színben tüntetik fel. Powell azonban semmilyen jelét nem adta annak, hogy hajlandó lenne behódolni. A találkozó után egyértelmű üzenetet küldött: nem tárgyal Trumppal a monetáris politikával kapcsolatos elvárásairól, közölte írásban a Fed-elnök. A kamatdöntések „kizárólag gondos, objektív és nem politikai tényezők alapján” születnek, „ahogyan azt a törvény megköveteli”.
Az, hogy az Egyesült Államok legfőbb pénzügyi vezetőjének ezt az evidenciát ilyen hangsúlyosan kell kiemelnie, önmagáért beszél. Trump hónapok óta gyakorol nyilvánosan nyomást Powellre. „Mr. Túl Későn egy totális lúzer” – írta róla agresszív stílusban saját platformján, a Truth Socialon, hozzátéve: „csökkentse végre a kamatokat, MOST”. Hasonló összecsapásra már Trump első elnöksége idején is sor került. Akkor is megpróbálta maga alá gyűrni a Fedet és annak vezetőjét, nem sokkal azután, hogy ő maga nevezte ki. Már akkor is azt mondta: Powell „megőrült”, végre kamatot kell csökkentenie.
Akkor nem járt sikerrel. Most azonban sok minden másként áll. Sem a Legfelsőbb Bíróság, sem a Kongresszus nem szab már gátat Trumpnak úgy, mint korábban. A jegybank az utolsó bástyája a gazdasági észszerűségnek, amelyet Powell védelmez az elnöki rendeletek és jogsértések pergőtüzében. Ahogyan az egyetemeket, független felügyeleti hatóságokat és az igazságszolgáltatást, Trump ezt is le akarja rombolni – mert korlátozzák a hatalmát. Úgy tűnik, hajlandó ezért akár minden törvényi korlátot átlépni.
Trump parancsszóra akar növekedést és új munkahelyeket
A következmények pusztítóak lehetnének. Az amerikai jegybank függetlensége alapköve a globális pénzügyi rendszernek. Az USA hitelképességét már így is súlyosan fenyegeti az óriási államadósság. Ha a Fed is meginog, az tartósan alááshatja az amerikai gazdaságot és a dollárba vetett bizalmat – sőt, akár globális pénzügyi összeomlást is kiválthat.
Jó okkal politikailag függetlenek a jegybankok a demokráciákban. A Fed döntéseitől dollárbilliók függenek: a cégek kamatköltségei és nyereségei, a dollár árfolyama, a gazdasági növekedés, infláció és foglalkoztatás. Ezért határozza meg a Fed is az alapkamatokat kizárólag gazdasági adatok alapján, rövid távú politikai érdekek figyelembevétele nélkül – hogy az infláció hosszú távon alacsony, a foglalkoztatás pedig magas maradjon.
Trump ezen változtatni akar. Azt szeretné, ha a jegybank parancsszóra pénzt nyomtatna, és gombnyomásra hozna létre növekedést és munkahelyeket – amivel ő a választóinál villoghatna. Ilyen hatalomra már több amerikai elnök vágyott Nixon óta, aki 1972-ben rávette a jegybankelnökét a kamatcsökkentésre. Trump azonban most hivatalosan is magának követeli ezt a jogot: „Úgy gondolom, az elnöknek legalább beleszólása kellene legyen ebbe”, mondta már a kampányban is.
Powell térdre kényszerítésére Trump több eszközt is bevethet. Az egyik a nyilvános nyomásgyakorlás – ez a kampány már hónapok óta zajlik, csakúgy, mint az ellenséges bírók, hivatalvezetők és politikai ellenfelek elleni támadások. Powell azonban – az FBI-elnök Christopher Wray-jel ellentétben, aki már Trump hivatalba lépése előtt előre engedelmeskedett és lemondott – mindeddig ellenállt.
A Legfelsőbb Bíróság vörös vonalat húzott
Trump többször nyíltan is megpendítette Powell menesztését: „Powellt nem lehet elég gyorsan kirúgni!”, fakadt ki például áprilisban. Powell mandátuma azonban 2026 májusáig tart, és jogilag nagyon vitatott, hogy Trump egyáltalán kirúghatja-e őt.
A Fed független hatóság, vezetőit a törvény szerint csak komoly indokkal lehet elmozdítani: alkalmatlanság, kötelességszegés vagy hatalommal való visszaélés miatt. Hogy ez pontosan mit jelent, azt jogilag még soha nem tesztelték, mert Trumpon kívül eddig még senki nem akarta idő előtt leváltani a jegybankelnököt. A Legfelsőbb Bíróság nemrég úgy döntött, hogy Trumpnak joga van más független hatóságok vezetőit elbocsátani, ugyanakkor megpróbált egy vörös vonalat húzni a Fed esetében. Az ítélet szerint a jegybank „egyedülálló szerkezetű, kvázi magánintézmény”, amely különös védelmet élvez. A kérdés csak az, hogy ez visszatartja-e Trumpot.
Az elnök és köre ugyanis az úgynevezett „egységes végrehajtó hatalom” elvét vallják. Szerintük Trump bármelyik tisztviselőt elbocsáthatja, mert ő az ország „vezérigazgatója”, aki úgy irányítja Amerikát, mint egy céget, és minden alkalmazottjától feltétlen engedelmességet várhat el. A Wall Street Journal már tavaly arról számolt be, hogy Trump környezetében olyan tervek keringenek, melyek szerint ő is részt venne a kamatdöntésekben – gyakorlatilag a Fed vezetőségének nem hivatalos tagjaként. Elképzelhető az is, hogy Trump nem rúgná ki Powellt, hanem „csak” lefokozná sima taggá, miközben kinevezné egyik kollégáját Fed-elnöknek. Így két „pénzpápa” lenne, akik blokkolják egymást.
„A valaha volt legdrámaibb menekülés fenyeget az amerikai eszközökből”
Trump már dolgozik is Powell hatalmának megnyirbálásán, anélkül hogy hivatalosan leváltaná. Már februárban aláírt egy rendeletet: azóta a Fed és más független felügyeleti hatóságnak minden szabályozását előzetesen jóvá kell hagyatnia a Fehér Házzal. Ezzel hatalmuk lényegében máris jelentősen csökkent. Scott Bessent pénzügyminiszter pedig nyíltan fontolgatja, hogy „árnyék-Fed-elnököt” nevezzen ki. Szerinte ha sikerülne: „Senkit nem érdekelne többé, hogy mit mond Jerome Powell.”
A Fed hitelessége az ilyen támadások miatt egyre jobban erodálódik. Ezzel együtt pedig az a piaci bizalom is, hogy az infláció nem szabadul el hirtelen Trump politikai nyomásgyakorlása miatt. Ez a félelem elfojthatja a beruházásokat és a fogyasztást, és gazdasági lejtmenetet indíthat el. Trump önkényes támadásai a Fed ellen ugyanarra a sorsra juttathatják a gazdaságot, mint vámháborús káosza: senki nem tudja, mi jön legközelebb, ha a kamatpolitikát többé nem gazdasági logika, hanem csak az elnök hangulata határozza meg. Ez a bizonytalanság tartósan megtelepedhet a piacokon, és a legrosszabb esetben globális pénzügyi pánikhoz vezethet.
„Ha Powellt kirúgnák, az elképzelhető legdrámaibb menekülés következne be az amerikai eszközökből” – idézi a Euronews egy londoni befektetési elemzőt. „A dollár szerepe mint a világ tartalékvalutája megszűnne, ahogyan az amerikai államkötvények biztonságos menedékjellege is, és valószínűleg örökre.” x
Hannes Vogel n-tv.de/AI/ Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 