Az úgynevezett ukrajnai természeti források kiaknázását szabályozó ukrán-amerikai megállapodás mára Ukrajna hivatalos kirablásának dokumentumává nőtte ki magát, amit Ukrajna aligha fogadhat el a jelenlegi formájában, ami egyre jobban bőszíti az amerikai elnököt.
Alább a témát részletesen feldolgozó írást közlök a német sajtóból:
Az Egyesült Államok hozzáférést akar az Ukrajna számára stratégiailag fontos nyersanyagokhoz, de alig hajlandó ellenszolgáltatást nyújtani. Kijev eközben kettős stratégiával próbálkozik.
Kijev politikai vezetésében senki sem gondolta, hogy könnyű lesz együttműködni az Egyesült Államok új, 47. elnökének, Donald Trumpnak a kormányzatával. Az azonban, hogy ennyire nehézzé válik a helyzet, és hogy Ukrajnának most komolyan fel kell tennie a kérdést, vajon egyáltalán még tekintheti-e Washingtont partnernek, túlmutatott minden elképzelésen.
A helyzet ezekben a napokban a lehetséges orosz–ukrán háborús béketárgyalások miatt ismét kiéleződött. És nemcsak Trump újabb, a Truth Socialre posztolt bejegyzése miatt, amelyben ismét élesen bírálta ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok közvetítői szerepe csak látszólagos, mivel rendszerint a gyengébb Ukrajnára gyakorol nagyobb nyomást, nem pedig az agresszor Oroszországra.
A háttérben az ukránoknak továbbra is foglalkozniuk kell egy másik bonyolult témával az amerikai–ukrán kapcsolatokban. A két ország közötti tervezett nyersanyag-megállapodással kapcsolatos tárgyalások során Kijevet szintén hatalmas nyomás éri Washingtontól. Már február 28-án, amikor a Fehér Házban Trump, alelnöke JD Vance és Zelenszkij közötti botrány megrázta a politikai világot, az Ovális Irodában alá kellett volna írni egy keretmegállapodást Ukrajna természeti erőforrásainak közös kiaknázásáról. Ez azonban nem történt meg.
Hosszú és nehézkes további tárgyalások után az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent és az ukrán miniszterelnök-helyettes, Julija Szviridenko – aki egyben gazdasági miniszterként is tevékenykedik – aláírtak egy rövid szándéknyilatkozatot, amely ukrán szempontból bizonyos feltételek mellett elfogadható lehet. Most az ukrán miniszterelnök, Denisz Smihal tartózkodik az Egyesült Államokban, és többek között Bessenttel tárgyal a teljes megállapodásról. Nem valószínű, hogy az Egyesült Államok által kívánt módon valóban néhány napon belül sor kerül a dokumentum aláírására. A szándéknyilatkozat szerint a tárgyalócsoportoknak április 26-ig kell jelenteniük az előrehaladásról. Trump csapata tehát szokás szerint sürget, miközben Ukrajna érthető okokból próbál időt nyerni.
A befektetők biztonságot keresnek
Az egész tárgyalási helyzet és maga a nyersanyagkérdés is kényes. Belföldi politikai robbanóanyag, és az orosz propaganda is könnyen kihasználhatja. Az ukrán stratégiai nyersanyagok közös hasznosításának ötlete eredetileg Zelenszkij elnöktől származik, és része volt a 2024 őszén bemutatott győzelmi tervének. A javaslat kezdettől fogva a „üzletkötőként” ismert Trumpra volt szabva, hogy egy esetleges választási győzelem esetén érveket adjon neki Ukrajna további támogatására. Hiszen nyilvánvaló volt, hogy Trump alatt véget érnek Kijev ingyenes támogatásának napjai.
Ukrajna valóban gazdag ásványkincsekben. Nemcsak a sokat emlegetett ritkaföldfémekről van szó, hanem többek között a különféle elektronikai iparhoz fontos lítiumról és titánról is. Európai összehasonlításban Ukrajna jelentős készletekkel rendelkezik. A szükséges geológiai feltárások azonban évekig tartanak és költségesek. Emellett ökológiai és bürokratikus problémák is akadnak.
Aktivista Butkevics: “Oroszország visszahozza a szovjet terrorrendszert Ukrajnába” (2025.04.05)
Mivel az ukrán államnak nincs elegendő forrása, hogy hosszú távon belevágjon, a biztonsági helyzet miatt a Donbász-háború kitörése óta csak kevés befektető vállalta a kockázatot. A potenciális lelőhelyek nagy része az ország keleti részén található. Ezért már az teljes orosz invázió előtt, 2022 februárjában is csupán az ukrán lelőhelyek kb. 15%-ában folyt aktív kitermelés. Egy olyan konstrukció, amelyben az USA biztonsági garanciákat nyújt Ukrajnának, miközben nagy amerikai vállalatok befektetnek a kitermelésbe, észszerűnek tűnt. Ezzel Trump törzsszavazóinak is el lehetett volna magyarázni, hogy miért éri meg üzletelni Ukrajnával, és támogatni katonailag is.
Nyomás, nyomás, nyomás
Trump csapata azonban más elképzelésekkel érkezett – és hevesen elzárkózik attól, hogy bármilyen komoly biztonsági garanciáról beszéljen Kijev számára. Ehelyett nyomásgyakorlással próbálkozik. Már az első tárgyalási fordulók során – tehát még a Fehér Házban történt konfliktus előtt – látható volt ez a hozzáállás. Sajtóhírek szerint az amerikai tárgyalók legalább öt olyan javaslatot tettek le az asztalra, amelyek ukrán szemszögből elfogadhatatlanok voltak, míg végül megállapodtak abban a többnyire semmitmondó szövegben, amelyet február 28-án kellett volna aláírni. Most tehát jön a második próbálkozás – amelyben az amerikai oldal még tovább ment.
Március 23-án az ukrán kormány egy 56 oldalas dokumentumtervezetet kapott, amely Ukrajna USA-nak való kiárusítására emlékeztetett. E szerint a tervezet szerint az amerikaiak nemcsak a jövőbeli lelőhelyekre tarthattak volna igényt, hanem a már meglévő, működő infrastruktúrára is – többek között a gáz- és olajhálózatra. Kijevben ez óriási megdöbbenést keltett. Az Ukrajnában formálisan a helyreállítást szolgáló közös alap munkájába Ukrajna gyakorlatilag nem szólhatott volna bele. A vezetőséget három amerikai és két ukrán alkotta volna. A legnagyobb probléma azonban az volt: a tervezet lényegében semmiféle tényleges ellenszolgáltatást nem írt elő az USA részéről. Kijevnek el kellett volna fogadnia, hogy a Biden elnöksége alatt a Kongresszus által megszavazott segélyeket hitelként értékelik, és most vissza kell fizetni.
Az ukrán kormány nem csinált nagy botrányt az ügyből, hanem a háttérben egy külön megbízott volt ügyvédi iroda segítségével próbált úgynevezett „technikai tárgyalásokat” folytatni az amerikaiakkal. Első lépésként ez úgy tűnik, működött – ahogy ezt a szándéknyilatkozat aláírása is mutatja. Kijev számára ez célravezető? Ez csak a következő napokban és hetekben derül majd ki.
Végső soron a teljes megállapodás tartalma a döntő. És ott marad a fő probléma: aligha elképzelhető, hogy Donald Trump bármilyen biztonsági garanciát is hajlandó lenne Ukrajnának adni e megállapodás keretében. Márpedig ilyen garanciák nélkül szinte elképzelhetetlen, hogy nagy amerikai vállalatok egyáltalán befektessenek Ukrajnában. Még egy félig-meddig sikeres tűzszünet esetén is nagy az esélye annak, hogy a harcok bármelyik napon újra fellángolnak. x
n-tv.de/AI/zse
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 