Nem kevés energiát és még több pénzt veszített Magyarország azon, hogy egyszemélyes vezetője, a kormányfő milliárdokat dobott ki az ablakon egyelőre eredménytelenül „Brüsszel elfoglalására”. Legutóbb éppen az európai szélsőjobb finanszírozása miatt. Most, hogy Ferenc pápa elhunyt, hamarosan ki fog derülni, hogy mennyit érnek azok a milliárdok, amelyeket Orbán Viktor a magyar katolikus egyház anyagi felvirágoztatására, a Vatikán hálájának elnyerésére, templomépítési és felújítási programjára költött a Kárpát-medencében.
A Magyarország újra keresztény országgá tételét célzó projektből és a közpénzek egyházi célú égetéséből eddig „csak” annyi térült meg, hogy a katolikus egyház az Orbán-rezsim leghűségesebb támogatója lett, és az is mind a mai napig. Több hívőt ugyan Orbán sem tudott toborozni, de legalább a saját és családja üzletét meg tudta támogattatni Erdő Péterékkel és a Vatikánnal is. Amennyivel csökken a hívők száma Magyarországgal, azzal fordított arányban nő a katolikus egyházra költött állami pénzek mennyisége és a klérus vagyona.
Az állam és az egyház szétválasztásának már a francia forradalom idején meghirdetett elve azóta a polgári demokrácia alapjává vált. Magyarországon ez a 18. század óta máig a maga nem ideális formájában csak a kádárizmus alatt vált valósággá, olyanná, amilyenné. Azóta nagy sebességgel haladunk visszafelé a történelem országútján a keresztény államiság irányába, amihez az egyház mára mindent meg is kapott, már csak hívőkre volna szüksége.
Ahogyan azonban a magyar katolikus egyház világi ura, Orbán Viktor a parlamenttel kapcsolatban kimondta, működik az ellenzék nélkül is, úgy a magyar katolikus egyház is azon a véleményen van, hogy működik hívők nélkül is, vagy másképpen: ne kérdezd, hogy hányan katolikusok az országban, azt nézd, mennyi iskolám, templomom és állami támogatásom, politikai befolyásom van, amihez egyébként mást sem kell tennem, csak hallgatni, legfeljebb négyévenként a vidéki, kevésbé tájékozott embereket isten nevében fel kell világosítani, kire szavazzanak.
Az argentin származású Jorge Mario Bergoglio pápa, akinek anyanyelve az Észak-Olaszországból bevándorolt szülei által beszélt piemonti dialektus volt, kitárta az ablakokat és ajtókat a világ legnagyobb vallási közössége előtt – egy olyan pápaság után, amely Joseph Ratzinger vezetésével elsősorban a hagyományok megőrzésére törekedett.
Programjaiból gyakran vissza kellett lépnie, össze kellett fognia világegyháza egymásnak feszülő irányzatait, egyben kellett tartania a hatalmas rendszert. Nagy reformtörekvései közé tartozott egy hároméves világszinódus, amely 2021-től 2024-ig zajlott. A szinódus 365 szavazati joggal rendelkező tagja – papok és világiak – között 54 nő is helyet kapott, akiket Bergoglio személyesen nevezett ki. Ez hatalmas előrelépés volt. Tovább azonban már nem mert menni: a nők pappá szentelése és a papi nőtlenség eltörlése – a sok vita ellenére – továbbra is kívül maradtak a változások körén.
Mi azonban, mint mindig, megint harcolni fogunk, Brüsszel után ezúttal a Vatikánban. És természetesen ott is, ha Erdő Péter pozícióba kerül, a retrográdok, a konzervatívok, a történelem kerekét visszaforgatni akarók oldalán, ahogy azt Magyarország Orbán vezetésével Európában is teszi. Esély van, mert a remény hal meg utoljára, mindjárt azután, hogy a pápa megtér urához, és összeül a pápaválasztó konklávé.
A „vatikáni projektre” elszórt milliárdoknak annyi eredménye van, hogy a pápa utódlására esélyesek között ott van Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapest érseke is, aki Orbán hűséges kiszolgálója, az az egyházi vezető, aki a migrációs hullám tetőzésekor felvilágosította az országot, hogy „az egyház nem jótékonysági intézmény”. (Mintha nem tudtuk volna.) Mondta ez azoknak, akik több együttérzést vártak tőle és az egyházától menekülteknek Jézus szellemében.
A magyar hívők és a nem hívők számára mindaz, ami a Vatikánban történik, komoly és konkrét következménnyel nem fog járni. Legalábbis jobb nem lesz az életünk attól, ha éppen Erdő Péter lesz az új egyházfő. Mint ahogyan attól sem, ha mást választanak. Azoknak, akiket ez érdekel, itt az esélyesek listája. Tegyék meg tétjeiket!
Pietro Parolin (Olaszország)
- Jelenleg a Vatikán államtitkára, azaz a Szentszék második legfontosabb tisztségviselője.
- A nemzetközi fogadóirodák szerint a legnagyobb eséllyel pályázik a pápai címre.
- Ha megválasztják, ő lehetne az első olasz pápa I. János Pál 1978-as rövid regnálása óta.
Erdő Péter (Magyarország)
- A 72 éves bíboros, Esztergom-Budapest érseke, régóta meghatározó szereplője a katolikus egyháznak.
- Már XVI. Benedek lemondása után is felmerült a neve a lehetséges utódok között.
- Konzervatív elveket képvisel, és kánonjogi tudása is kiemelkedő.
Luis Antonio Tagle (Fülöp-szigetek)
- A 67 éves bíboros a Vatikáni Evangelizációs Kongregáció prefektusa.
- Gyakran emlegetik Ázsia Ferenc pápájaként, mivel progresszív nézetei hasonlóak a jelenlegi pápa elképzeléseihez.
- Megválasztása esetén ő lenne az első ázsiai pápa.
Matteo Zuppi (Olaszország)
- Az olasz püspöki konferencia vezetője, Ferenc pápa több alkalommal is megbízta diplomáciai küldetésekkel, például Ukrajnában és Oroszországban.
A Vatikán tehát hamarosan pápát fog választani. Magyarország egy év múlva új parlamentet és ezzel talán új kormányfőt is, sőt sokan abban reménykednek, hogy egy új társadalmi-politikai rendszert is a jelenleg hatalmon lévő NER helyett. A Vatikán, ahogy Magyarország az utóbbi évtizedekben, a túlélésért küzd.
A Vatikán tekintélyét megtépázták a pénzügyi botrányok és a különféle, gyermekek ellen elkövetett és hosszú időn át eltitkolt bűncselekmények. Magyarország Európa páriája lett Orbán Viktor vezetése alatt. Húsvét hétfőn Magyarországnak és a Vatikánnak is azt kívánjuk, hívők és – mint én – ateisták is, hogy legyen sikeres a megújulása mindkettőnek! x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 