
Egyre erősebb befolyást gyakorol a magyar belpolitikára a 2026-ban esedékes parlamenti választás közeledése. Egy év múlva – a jelenlegi felmérések szerint – először indul egy olyan párt a választáson, amelynek ma reális esélye látszik arra, hogy legyőzze a kormányzó pártot. Hogy így lesz-e, napjaink belpolitikai eseményeinek fényében legalábbis kétséges. Magyarországon nem lesz tisztességes választás – ha egyáltalán bármilyen lesz –, és kétséges, hogy az esélyes egyáltalán a startvonalhoz állhat-e.
Aki tisztában van Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint Recep Tayyip Erdoğan török köztársasági elnök lelki közösségével, politikai krédójuk teljes egybeesésével, az egy percig sem kételkedhet abban, hogy Orbán említett barátaihoz hasonlóan be fog-e vetni minden lehetséges eszközt annak érdekében, hogy első számú riválisa, Magyar Péter és pártja, a Tisza Párt még csak véletlenül se kerülhessen olyan helyzetbe, hogy választást nyerhessen jövőre.
Vannak, akik még abban bíznak, hogy Orbán a megszokott választási manipulációkon kívül semmi újat nem fog bevetni a győzelem érdekében, talán jobban fognak csalni, mint eddig, de ez sem lesz elegendő ahhoz, hogy a túlerőt felvonultató legnagyobb ellenzéki pártot, a Tiszát megállíthassák. Ez kardinális tévedés.
Orbán és csapata tisztában van azzal, hogy az esélyét sem adhatja meg Magyaréknak a győzelemre, mindannak fényében, ami a rezsim embereire várna egy választási vereség után. A minimum, amit egy elvesztett választás nyomán meg kellene lépniük a puszta életük védelmében, az az azonnali szükségállapot kihirdetése és egy államcsíny végrehajtása, a totális diktatúra azonnali bevezetése volna, ami egy polgárháború rémét vetíti előre.
Sokkal egyszerűbb Orbán számára, ha követi Putyin és Erdoğan példáját, akik mindketten még a hatalmukra veszélyesek csatasorba állása, tehát a választások előtt kiiktatták a versenyből ellenfeleiket. Putyin, aki lassan 25 éve uralkodik Oroszországban, legutóbbi megválasztása előtt már azt a potenciális ellenfelét is kizáratta a választásból, aki csak az induláshoz szükséges számú aláírást szerezte meg, és nem állt Putyin kontrollja alatt, bár esélye sem lett volna a győzelemre. Az újkori cár atyuska ezt a kockázatot sem vállalta.
Navalnij orosz ellenzéki politikust, korrupcióellenes aktivistát, aki a Kreml leghangosabb kritikusa volt, 2021-ben letartóztatták, majd többéves börtönbüntetésre ítélték. 2024. február 16-án az orosz hatóságok bejelentették, hogy Navalnij meghalt a sarkvidéki IK-3 számú büntetőtelepen. Halálának körülményei vitatottak, és sokan a Kremlt tartják felelősnek érte. Az azonban biztos, hogy alaptalan bebörtönzéséért kizárólag Putyint terheli a felelősség.
A török elnök a napokban egyszerűen letartóztatta a rá veszélyt jelentő ellenfelét. Erdogan több mint 20 éve uralkodik Törökország felett. Az állam élén 2028-ban az ellenzéki politikus, Imamoglu, az isztambuli polgármester válthatná őt az elnökválasztáson. Az 53 éves politikus sokak számára a politikai és gazdasági változás reménysége a rekord nagyságú infláció alatt görnyedő Törökországban. Most felfüggesztve hivatalából előzetes letartóztatásban ül.
Orbán jövőre immár egyfolytában több mint 16 éve lesz hatalmon. Hozzáadva ehhez a korábbi négy évet, amikor kormányfő volt, 2026-ra ő is immár 20 éve lesz az ország vezetője. Mindaz, amit eddig a családja meggazdagodásáért és az ország nyugati orientációjának keletire cseréléséért, az EU és a NATO ellen és a nyugati világ nagyhatalmaival dacolva tenni mert, megalapozza a véleményt, hogy hatalma megtartásáért sem lesz rest legalább ennyit bevállalni, beleértve ellenfele kiiktatását a versenyből, ahogyan azt példaképei és stratégiai partnerei tették Oroszországban és Törökországban.
Hogy a 2026-os fair választások helyett a totális diktatúra következhessen Magyarországon, ahhoz ma a legnagyobb bátorítást Orbán az Egyesült Államok elnökétől, Donald Trumptól reméli, és nem is alaptalanul. Az idén januárban másodszor hivatalba lépett Trump alig néhány hét alatt összekuszálta a világpolitikát, és a feje tetejére állította a világgazdaságot, öles léptekkel halad az amerikai demokrácia felszámolásához vezető úton, azon, amelyet Putyin, Erdogan és Orbán már kitapostak előtte.
Orbán teljesen komolyan gondolta, hogy Trump hatalomra kerülésével új világrend jön el mindenki számára. Ez azt jelenti, hogy Magyarország számára is. Ami még pontosabban megfogalmazva annyit tesz, hogy Orbán úgy véli, Trump Fehér Házba költözésével szabad kezet kapott ahhoz, hogy nemzetközi ellenállás nélkül bevégezze fő művét, Magyarország kirablását és kisajátítását a családja számára, a zsenge magyar polgári demokrácia romokba döntését, helyének sóval behintését, a szélsőjobboldali magyar diktatúra teljes kiépítését.
A saját hatalmának megtartását szolgáló 2026-os választás vagy annak meg nem tartása lesz az utolsó szeg Magyarország nyugati orientációjának koporsójába. Ehhez egyelőre mindannyian lelkesen asszisztálunk, akik a 2026-os választásokra gyúrunk, és nem ragadunk kaszát és kapát az orbáni rezsim eltakarítására, amíg arra lehetőség kínálkozik. Holnap már késő lesz.
1956-ban Magyarország elbukott, mert nem a magyarok szabadsága, hanem a szuezi válság kötötte le a világ figyelmét. Ma mindent visz az orosz-ukrán háború és az amerikai-kínai szembenállás. Magyarország sorsa rajtunk kívül senkit nem érdekel. Gazdaságilag, stratégiailag nem vagyunk tétel. Sorsunk a saját kezünkben van. Bárkire csak akkor számíthatunk, ha magunk szabadultunk meg a legnagyobb problémánktól, amit Orbán Viktornak hívnak. x
Zsebesi Zsolt
