Az európai döntéshozók egyre nagyobb hányada számára vált világossá, hogy amennyiben Európa fel akarja venni a lépést a vetélytársaival, meg akarja védeni saját gazdasága versenyképességét és politikai szuverenitását, valamint területi integritását, akkor lépnie kell, és az Európai Unió tagországainak laza szövetsége helyén mégiscsak létre kell hozni az Európai Egyesült Államokat.
A jelenleg születő uniós döntések még véletlenül sem abba az irányba mutatnak, hogy a föderációellenes, a tagországok minél nagyobb szuverenitása mellett ágálók vágyai fognak teljesülni. Az ukrajnai háború és az Egyesült Államok jelenlegi elnöke vezényelte gazdasági, biztonságpolitikai és szövetségesi politikai fordulat arra kényszeríti az öreg kontinens országait, hogy zárják le a vitát arról, kell-e egy erős egységes Európa, vagy éppen ellenkezőleg, a jelenlegi központosítás szintjén is lazítani volna szükséges.
Az erős Európai Egyesült Államok létrehozásának kényszere abba az irányba mozdítja el az Európai Unió működési mechanizmusát, ami nagyon nem fog tetszeni az európai szélsőjobbnak és benne a magyar kormányfőnek, Orbán Viktornak. Hogy közülük kinek-kinek miért, az a kontinens elementáris érdekei szempontjából teljesen közömbös, mint ahogyan az is, hogy a magyar kormányfő ebben a kérdésben milyen álláspontot képvisel. Politikai megfigyelők szerint a következő egy éven belül az EU vezetése túl fog lépni az egyhangú döntések gyakorlatán.
Általános nézetté vált, hogy nem lehet 5-10 milliós lakosságú országok vezetőinek kénye-kedvétől tenni függővé egy egész kontinens majd félmilliárdnyi lakosának biztonságát, a világ legnagyobb teljesítménnyel bíró gazdasági övezetének érdekeit. Jelenleg Európa védelmi képességének kiépítésére meghirdetett program az első és minden ezt követő közös programot megalapozó döntés, amelynek a végén nem áll, mert nem állhat más, mint az Európai Egyesült Államok, amely képes az Amerikai Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával vagy éppen Indiával is azonos szemmagasságból tárgyalni.
Európa rohamlépéssel megvalósítandó felfegyverkezése, a közös fegyvergyártás és -beszerzés, a katonai szuverenitás megteremtésének programja azt a célt szolgálja, hogy a közös Európa első lépésként évente 457 milliárd dollárt fordítson a saját védelmére, ami az Egyesült Államok jelenlegi évi 980 milliárd dolláros ilyen célú kiadásainak még mindig csak a felét érné el. Ezen belül a fegyverek fejlesztésében és gyártásában Európa függetlenné akar válni az Egyesült Államoktól. Mindenekelőtt a rakétatechnológia, a légvédelem, a tüzérségi rendszerek és a drónok gyártása és fejlesztése terén. Így is megmarad a lemaradás az USA-val szemben a logisztikában és a felderítésben.
A közös fegyverkezés, annak esetleges uniós finanszírozása és az ehhez szükséges közös hitelfelvétel mind olyan kérdés, amiben nem várható teljes egység Európa országai között, vagyis soha nem születne döntés, ha megmaradna a jelenleg megkívánt egyhangúság, ezért a tagországok vétójogát fel fogják számolni, és az EU átáll a többségi döntési mechanizmusra, mégpedig minden téren, nem csak a fegyverkezés és a védelmi politika terén. Hasonló központosítás és egységesítés várható az EU külpolitikája és a közös gazdaságpolitika terén is.
A fent vázolt folyamat véget fog vetni az Orbán Viktor számára belpolitikailag oly hasznos és számára oly szórakoztató és általa annyira kedvelt hülye brüsszeli harci játékainak. Befellegzett a “kokik és sallerek” osztogatásának, az EU érdekével szemben folytatott oroszbarát és az utóbbi időben Amerika-barát politikának, ami ha nem is állította meg az európai folyamatokat, de legalább a „küllők közé dobott bot” volt, vagyis lassította a döntéshozást és meghosszabbította a reakcióidőt Brüsszelben.
A magyar kormányfő brüsszeli játékait – megfigyelők szerint – legtovább a jövő évi magyar választásokig játszhatja, igaz, már addig is eredmények nélkül, de legalább a vétólátszat fenntartásával. Addigra Európa meg fogja teremteni annak a szervezeti feltételeit az EU számára, hogy Orbán Viktor és a hozzá hasonlók kisebbségi nézetei ne tudják idegen érdekek vagy egy-egy ország érdekeinek előtérbe helyezésével megtorpedózni az európai országok többsége érdekeinek érvényesülését. Akármi is lesz Magyarországon, akárki is lesz a magyar kormányfő, a vétópolitikánk befellegzett, és 2026-ra már lehetőség sem lesz rá.
A történelem fricskája, hogy a Moszkvából és Washingtonból az EU meggyengítésére indított támadás, Orbán Viktor orosz érdekeket kiszolgáló, majd az amerikai elképzeléseket támogató politikája járult hozzá a legjobban, hogy az európai országok laza szövetsége felé fordulni látszó EU szinte egyik napról a másikra teljes fordulatot hajtson végre, és mára a szervezet központosításának, az Európai Egyesült Államok létrehozásának esélye minden korábbinál nagyobb lett, mivel az nem a brüsszeli bürokrácia ilyen irányú terveinek a következményeként került napirendre, hanem reális és égető gazdasági és biztonságpolitikai kényszerből gyakorlatilag elkerülhetetlenné vált. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 