Orbán Viktor március 15-i beszédének egyetlen fontos üzenete: nem jobb politikai, gazdasági, szociális politikával legyőzni, hanem adminisztratív eszközökkel, ditatórikus törvényekkel felszámolni akarja az ellenzéket. Mégpedig jó előre, lehetőleg még a választások előtt.
Orbán a független sajtóról, a civil szervezetekről már korábban kimondta a halálos ítéletet, amit külföldi kapcsolataikra hivatkozva készül végrehajtani. Most már tudjuk, hogy ugyanezt a sorsot szánja egyetlen potens ellenzékének, a Magyar Péter vezette Tisza Pártnak is. Kényszerből eggyel továbblépett, beismerve, hogy a korábbi módszerek, amelyeket az ellenzék legyőzésére az eddigi négy választáson sikerrel vetett be, hogy hatalmát megvédje, mára kevésnek bizonyulnak.
Orbán tudatta híveivel és udvartartásával, valamint a magyar társadalommal és az ellenzékkel: 2026-ra úgy akar ráfordulni, hogy se a Tisza, se a szabad sajtó, se a civil szervezetek ne jelenthessenek veszélyt a hatalmára, mivel Tisza Párttal szemben hatalmas anyagi fölénye ellenére legális, törvényes keretek között, a felé meredeken lejtő választási pályán sincs győzelmi esélye.
Az „áttelelt poloskák” kifejezés egyértelműen azt jelenti, hogy Orbán veszélyben érzi a pozícióját, és lecsapni készül Magyar Péterre, azokra, akik – szerinte – az Európai Néppárt bábjai Magyarországon, vagyis idegen érdekeket képviselnek a magyar rációval szemben.
Orbán március 15-i beszédét kizárólag arra használta fel, hogy a szabadság, a szuverenitás a szájából hiteltelenül csengő jelszavaival törvényen kívülinek nyilvánítsa a pluralista polgári demokráciában természetes vetélytársat, az ellenzéki Tisza Pártot, és totális háborút hirdessen ellene minden lehetséges eszköz bevetésével.
Orbán az ország siralmas gazdasági helyzete, a közszolgáltatások összeomlása miatt kibontakozó társadalmi elégedetlenség ellensúlyozására, a kifosztott államkassza és az uniós pénzcsap elzárása miatt nem talált, mert nem is találhatott egyéb eszközt az egy év alatt társadalmi támogatottságban fölé kerekedett ellenzék ellen, mint az adminisztratív politikai elnyomás törvényekkel alátámasztott atomfegyverét. Ha nem tudjuk legyőzni az ellenfelet a polgári demokrácia simára nyírt pályáján, akkor a szereplőket a pályán kívül kell versenyképtelenné tenni.
A kormányfő ehhez jó külföldi környezetet lát. Arról beszél, hogy Európában előretörtek a „patrióta” erők, vagyis arra kíván támaszkodni, hogy Európa számos országában valóban a szélsőjobb, a neonáci és neofasiszta erők térnyerése tapasztalható, amely pártok közé parancsolta be Orbán a Fideszt is, amikor megalapította saját maga, valamint osztrák és cseh barátai és néhány más szélsőjobboldali párt számára az Európai Parlamentben a Patrióták Európában pártcsaládot.
Igaz, szélsőjobboldali párt egyedül Olaszországban van hatalmon, mert az osztrák Szabadságpárt ugyan választást nyert Ausztriában, de koalícióra képtelennek bizonyult, ahogyan Hollandiában. Az olasz kormányfő – aki korábban Orbán kebelbarátja volt – az Ukrajna-ellenes magyar politika miatt eltávolodott a magyar kormányfőtől, vagyis ezen a síkon lengyelországi szövetségesének veresége után már csak a szlovák kormányfőre támaszkodhatna, ha az nem volna ahhoz elég pragmatikus, hogy rendre cserbenhagyja az uniós szavazásokon Orbánt.
Mint a német nemzetiszocialisták, úgy Orbán is egy csodafegyvert ígér híveinek hatalma megmentésére, amit az amerikai elnökhöz fűződő állítólagos kivételes kapcsolata jelentene annak fényében, hogy Donald Trump is Európa és az EU ellenségeként mutatkozott be hivatali idejének első hónapjaiban, és az ukrán kérdésben is Orbánhoz hasonló véleményt képviselt az EU-val szemben, amiből a magukat politikai elemzőknek mondó Orbán-csicska elemzők komoly erőforrást látnak a hatalma megtartásán fáradozó Orbán számára egész Európával szemben.
Egészen nevetséges eszmefuttatások látnak napvilágot az olyan fényes elméktől, mint Szánthó Miklós, a kormánypárti Alapjogokért Központ jogi elemző- és kutatóintézet vezetője részéről, aki az index.hu portálon arról elmélkedik, hogy „Brüsszel mögül eltűnt az amerikai támogatás, és ez a brüsszeli általános politikának is a gyengülését, a harcosságának, az aktivitásának az erodálódását fogja hosszú távon maga után vonni. Brüsszel nem magától volt ilyen erős, sőt Brüsszel nem magától csinálta ezeket a politikákat – például Magyarország ellen –, hanem Washington támogatásával, sőt nem egy esetben Washingtonnak a kérésére. Most ez megszűnik, mert Donald Trumpnak az első számú szövetségese Európában nem Ursula von der Leyen, hanem Orbán Viktor.”
Vagyis reszkessetek, minden ellenzékiek és civil szervezetek, mert jön Orbán Viktor, aki most az Egyesült Államok elnökének személyes felhatalmazásával véget vet az EU befolyásának az EU-tagország Magyarországon, ahol innentől kezdve a meggyengült Brüsszelre való tekintet nélkül azt csinálhat, amit akar hatalma megtartása, az Orbán-dinasztia vagyonának korlátlan gyarapodása, a lebontott polgári demokrácia még megmaradt romjainak végleges eltakarítása érdekében.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője szerint az Orbán beszéd alapján „egy nyugodt, határozott, világos programmal rendelkező kormányfő képe rajzolódott ki, aki megfogalmazta, hogy a következő egy évben hogyan folytatja tizenöt éves küzdelmét a magyar szuverenitásért, a külföldi beavatkozás ellen és a patrióta nemzetgazdasági modell védelme érdekében.” Vagyis Mráz szerint is Orbán számára eddigi „küzdelmének” folytatása nem lehet más, mint a demokrácia teljes felszámolása, az ellenzék, a szabad sajtó és a civil szervezetek törvényen kívül helyezése. Ez is egy nézőpont.
Március 15-én az ellenzék vezetője, Magyar Péter a Tisza Párt ünnepi rendezvényén felvette a kesztyűt. És akár azt is lehetne mondani, hogy visszafenyegette a kormányfőt, amikor „út a börtönbe” programot hirdetett a NER-elit ellen, az ország közjavainak eltulajdonítása miatt. Vagyonvizsgálatokat helyezett kilátásba, és a független igazságszolgáltatás eszközeivel az ország reménytelen helyzetéért felelősök megbüntetését. Csakhogy Magyar Péter mindezek előtt választást akar nyerni, amihez a társadalom széles összefogására akar alapozni, szemben Orbánnal, aki adminisztratív, diktatórikus eszközökkel egyszerűen ellenfele megsemmisítésére készül még a választások előtt.
Magyar Péter egész beszéde alatt megmaradt az egyébként már csak nyomokban fennálló magyar polgári demokrácia szabta keretek között, amikor győzelmet ígért a választásokon kormánypárti vetélytársa, a Fidesz felett, és 12 plusz egy pontos konkrét programot hirdetett arra az esetre, ha a hatalom pártja kezébe kerül, társadalmi felhatalmazást kap. Felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyeket elsőnek meg fog hozni a Tisza, amelyek között egy olyan sem volt, nem is lehetett, amelynek célja az ellenfél ellehetetlenítése lett volna még a választások előtt.
Mindenki figyelmébe ajánlom azt az apró epizódot, amikor az egybegyűlt tömeg Magyar beszéde alatt rázendített a szokásos „mocskos Fidesz” rigmusra. A Tisza Párt elnöke néhány karmozdulattal és „mi nem ilyenek vagyunk” figyelmeztetéssel másodpercek alatt állította le a kórust. Magyar néhány ezer fős NER-elit elleni harcot hirdetett, de mindenki másnak együttműködést és összefogást ajánlott egy új Magyarország felépítésében, amely az EU és a NATO tagja, a nyugati világ része akar maradni.
Március 15-én Budapesten két tömeggyűlésen két politikai kultúra mutatta meg az arcát. A hatalmon lévő kormánypárt erőszakos harcot hirdetett a magyar ellenzéki pártok, a civil szervezetek és a független sajtó, Európa és a nyugati értékrendszer, a polgári demokrácia ellen, az európai szélsőjobb előretörésében, egy erős Európai Unió helyett egy szélsőjobbra tolt Európai Unióban és egymással vetélkedő, szuverén államok laza közösségében jelölve meg Európa jövőjét. Ez akárcsak néhány hónappal ezelőtt is még egy komoly európai irányzatnak volt tekinthető, de mára – az Orbán által is hivatkozott washingtoni hatalomváltás és az USA Európa ellen fordulása következtében – történelmileg elvesztette aktualitását. Sőt ezen a téren teljes fordulat tanúi lehetünk. Európa a szoros összatartást választotta.
A Tisza Párt tömeggyűlése letette a voksát a szabad, demokratikus választásokon alapuló, plurális polgári demokrácia magyarországi helyreállítása mellett, a kormányfő hivatali idejének nyolcéves korlátozásával, a polgári demokratikus intézmények, az önkormányzatiság újraindításával, a szociális piacgazdaság megteremtésével, benne a szociális lakásépítéssel, a legrosszabb helyzetben lévő társadalmi rétegek, mint a nyugdíjasok, az állami gondozottak, a nők helyzetének javításával, az igazságosabb közteherviseléssel, az alapvető fogyasztási cikkek, gyógyszerek áfájának csökkentésével, az személyi jövedelemadó csökkentésével, az egészségügy, az oktatás reformjával, a magyar vidék feltámasztásával.
A Fidesz – az egyik oldalon – mindent el fog követni azért, hogy minden lehetséges eszközzel befolyásolni tudja a magyar politikai erőviszonyokat még a választások előtt, és természetesen a választások alatt is. A Tisza Párt a másikon minden el akar követni társadalmi bázisa kiszélesítése érdekében. Országjárással egybekötött népszavazással akarja megismerni a választók véleményét és ismertetni saját elképzelését.
A kormánypárt lehengerlő anyagi előnyével és példátlan médiafölényével, amit még fokozni is akar a független sajtó ellen meghirdetett pusztító fellépéssel is, teljesen el akarja lehetetleníteni, hogy fair versenyben, az emberek meggyőzésén és felvilágosításán alapuló szavazáson dőlhessen el, kit bíznak meg a következő években érdekeik képviseletével.
A Fidesznek és Orbán Viktornak nincs más programja és semmi más célja, mint hatalmának megőrzése, minden lehetséges eszközzel, függetlenül attól, mit akarnak a magyar emberek valójában. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 