Négy nappal az Ovális Irodában történt „maghasadás” után a helyzet drámai

Péntek óta sok katonai szakértő attól tart, hogy az Egyesült Államok leállíthatja Ukrajna döntő fontosságú támogatását a Starlink és az ISTAR rendszereken keresztül. Ez jelentősen károsítaná az ukrán hadsereg képességeit a fronton. Látható már ennek jele? Oberst Markus Reisner katonai szakértő elemzi a harctéri helyzetet és az Európára leselkedő drasztikus következmények veszélyét.

ntv.de: Reisner úr, az ukránok rendkívüli mértékben rá vannak utalva két amerikai komponensre. A Starlink műholdhálózatra szükségük van a fronton történő kommunikációhoz. Az ISTAR felderítő rendszer segítségével az USA nyomon követi, hogy mit terveznek az oroszok, és lehetővé teszi, hogy nagy hatótávolságú fegyverrendszerekkel célzottan támadják az orosz csapatokat és infrastruktúrát. Már láthatóak a fronton hiányosságok, tehát a pénteki összetűzés következményei?

Markus Reisner: Egyelőre nem látunk konkrét következményeket. Azonban attól tartanak, hogy Elon Musk, a Starlink tulajdonosa korlátozhatja a rendszer elérhetőségét. Ez már korábban is előfordult, de jelenleg még visszafogja magát. Ha azonban a fronton máris kommunikációs kiesések lennének, azt gyorsan megtudnánk. A közösségi médiában ukrán katonák vagy parancsnokok biztosan kifejeznék frusztrációjukat emiatt.

Van ezzel kapcsolatban már tapasztalat?

Legalább két olyan eset volt a múltban, amely széles körben ismertté vált. Egy példát említek: 2022 szeptemberében a Fekete-tengeren alkalmazott pilóta nélküli rendszerek esetében, 70 kilométerrel a célpont előtt, hirtelen irányítási hibák léptek fel öt felszíni drónnál. Ezek a drónok aztán vezetés nélkül a Krím partjaira sodródtak, ahol az oroszok zsákmányolták őket. Ez akkoriban nagy felháborodást váltott ki az interneten. Ha tehát az USA egyik pillanatról a másikra lekapcsolná a Starlinket, azonnal óriási visszhangot keltene a megfelelő online csoportokban.

Markus Reisner történész és jogász, az Osztrák Szövetségi Hadsereg vezérkari ezredese, valamint a Theresianische Militärakademie tisztképző intézetének vezetője. Tudományos munkájában többek között a drónok modern hadviselésben betöltött szerepével foglalkozik. Minden hétfőn elemzi az ukrajnai front helyzetét az ntv.de számára.

ntv.de: Eddig úgy gondoltam, hogy Elon Musk Starlink rendszere elsősorban a katonák közötti kommunikáció szempontjából fontos – a parancsnokságtól a gyalogos katonákig, az egyik zászlóaljtól a másikig, vagy például a drónpilótától a felette lévő kis kvadkopterig, amely az ellenséges állásokat figyeli. De a nagyobb fegyverrendszerek vezérlése is a Starlinken keresztül történik?

Markus Reisner: Ukrajnának sikerült kiszorítania az orosz Fekete-tengeri flottát a Fekete-tenger nyugati és középső részeiről, és ez a pilóta nélküli támadóhajók alkalmazásával valósult meg. Ezek valóban a Starlink segítségével kommunikálnak. Ha ez a kapcsolat megszakad, ezek a tengeri drónok irányíthatatlanná válnak és sodródnak a vízen. Tehát két képesség alapvetően a Starlinkre épül.

Az egyik maga a kommunikáció: egy célkoordinátát a Starlink segítségével továbbítanak egy tüzérségi ütegnek, amely ezután tüzet nyit a célpontra. A másik pedig a rendszerek irányítása, például a nagy hatótávolságú drónoké vagy a tengeren működő pilóta nélküli eszközöké.

Még ennél is fontosabb azonban az amerikai ISTAR felderítőrendszer. Sok szempontból ez képezi az ukránok távolsági célfelderítésének alapját. Nem mondom, hogy ISTAR nélkül az ukránok egyik pillanatról a másikra vakká válnának, de jelentősen korlátozottak lennének. Jelenleg azonban ennek sem látjuk még közvetlen hatását.

Hogy áll most a fronthelyzet? Meg tudják tartani az ukránok az elfoglalt területeket Kurszknál?

Nem, ez nem sikerül nekik. Az egyik legfontosabb utánpótlási útvonaluk orosz tűz alatt áll, elsősorban First-Person-View (FPV) drónokkal támadják őket. Hogy elkerüljék az elszigeteltséget, az ukrán csapatok néhány napon belül kénytelenek voltak visszavonulni Pogrebki, Orlovka és Novaja Szorocsina településekről. Az elfoglalt terület egyre szűkül, az utánpótlás egyre lehetetlenebbé válik.

Mi a helyzet a Donbászban?

Sok frontszakaszon heves harcok dúlnak – például a három hídfőnél, amelyeket az orosz csapatok Kupjanszknál, az Oszkil folyó nyugati partján kialakítottak. Hasonló a helyzet Ternynél és Csasziv Jarnál, amelynek már 90 százaléka orosz kézben van. Pokrovszkban szintén nehéz a helyzet, mivel ott fontos utánpótlási vonalak szakadtak meg. Zaporizzsjában is folyamatos az orosz előrenyomulás.

Torecknél jelenleg az ukránoknak sikerül helyi szinten ellenoffenzívát végrehajtani. A város északi részén némi területet visszafoglaltak. A harcok rendkívül intenzívek.

Lehet ebből a helyi sikerből valami nagyobb előrelépés?

Az ukránok sikere ebben a térségben azzal az előnnyel jár, hogy az oroszokat jelentős erőik lekötésére kényszerítik – ez mindenképpen pozitívum. Ugyanakkor nem látunk egy széles körű offenzívát, amely Toreck teljes felszabadítását célozná. Ehhez az ukránoknak jelenleg nincsenek meg a szükséges erőforrásaik.

A katonai szabály szerint egy támadáshoz háromszoros túlerőre van szükség a védekező féllel szemben. Ez ebben az esetben adott? Az ukránok ezen a frontszakaszon jobban állnak létszámban, mint máshol?

Az ukránok itt nagyon intelligensen jártak el. Miután az orosz csapatok elfoglalták Torecket, az ukránok pontosan megfigyelték, hogyan szervezik át az oroszok a helyi erőiket. Általában a kimerült katonákat friss erőkkel váltják fel. Az ukránok ezt a pillanatot várták ki, és akkor csaptak le. Így sikerült meglepniük az oroszokat.

Az oroszok tehát hibát követtek el?

A legfontosabb dolog: ha egy területet elfoglalnak, azt azonnal biztosítani kell. Ha ezt nem teszik meg, hanem az elért sikereken pihennek, akkor az ellenség gyors ellentámadással visszafoglalhatja az állásokat. Ez történt az oroszokkal Torecknél.

Ön szerint az ukránok ezt az ideális pillanatot az amerikai felderítés, az ISTAR segítségével tudták kivárni? Annak a rendszernek a segítségével, amelynek jövője most veszélyben forog?

Ehhez ismerni kellene a háttérinformációkat. Lehetséges, de jelenleg nem tudjuk biztosan megmondani.

Ha a frontvonalon eddig nem láthatók közvetlen következményei a pénteki Zelenszkij-Trump összecsapásnak, akkor mi az, ami már most észrevehető kárt szenvedett?

Az Egyesült Államok Ukrajna iránti támogatása rendkívül ingatag helyzetbe került. Még a Republikánus Pártban is hatalmas fordulat figyelhető meg. Lindsey Graham szenátor például eddig hevesen kiállt Ukrajna mellett. A hétvégén azonban elfordult Zelenszkijtől, és kijelentette: ha az európaiak még mindig támogatják őt, akkor nekik kell Ukrajnát egyedül megvédeniük.

A Biden-kormány eddigi ígéretei szerint közel négymilliárd dollár értékű támogatás van még gyártás alatt vagy úton Ukrajnába. Ez légvédelmi rendszereket, lőszert, további felszereléseket és pénzügyi segítséget foglal magában. Most azonban arról szólnak a hírek, hogy Trump vizsgálja, hogyan lehetne ezeket a szállításokat leállítani.

Ha fegyverszünetre kerülne sor Ukrajnában, annak biztosításához szükség lenne békefenntartó erőre. Felmerült az EU-csapatok ötlete is, de Emmanuel Macron francia elnök most azt mondta, hogy ez egyelőre lekerült a napirendről. Miért?

Felvetődött egy 25 000–30 000 fős haderő lehetősége, amely azonban nem közvetlenül a frontvonalon állomásozna, hanem az ország belsejében, a Dnyipro folyótól nyugatra. Az ukrán és az orosz ellenőrzés alatt álló területek közötti „nullpont” biztosítása továbbra is az ukránok feladata lenne.

Ez azonban valóban már nem téma, mert egy ennél is nagyobb kérdés merült fel: ki tudja elrettenteni az oroszokat attól, hogy megtámadják az európai csapatokat? Ehhez az európai képességek önmagukban nem elegendőek. Az európai csapatok jövőbeli működéséhez ugyanolyan mértékben szükség lenne az amerikai felderítésre, mint ahogy ma az ukránoknak is szükségük van rá.

Ezzel párhuzamosan egyre világosabbá válik, hogy az Egyesült Államok érdeklődése más kérdések felé fordul. Pete Hegseth védelmi miniszter utasította az amerikai kibervédelmi parancsnokságot, hogy szüntesse be az Oroszország elleni műveleteket. Mennyire kockázatos ez az utasítás?

Oroszország a háború első napjától kezdve próbálja Ukrajnát kibertámadásokkal is gyengíteni. Európa felé is folyamatosan küldenek figyelmeztető jeleket – szabotázsakciókkal és kibertámadásokkal.

Feltételezhetjük, hogy a háttérben ennél sokkal több zajlik, mivel ezt a háborút hibrid módon, az észlelési küszöb alatt is vívják. Ha azonban az USA most átcsoportosítja kibervédelmi kapacitásait – az orosz fenyegetés helyett a mexikói drogkartellek elleni harcra összpontosítva, ahogy azt Hegseth bejelentette –, akkor ez mindenképpen lyukat üt az európai kibervédelemben. Ha az európaiak meg akarják akadályozni, hogy Oroszország kibertámadásokat hajtson végre területükön, akkor ezt a rést gyorsan be kell tölteniük.

Ha az Egyesült Államok a kiberforrásait Oroszországról a mexikói drogellenes hadjáratra helyezi át, az azt jelenti, hogy kevésbé érzik magukat fenyegetve a Kreml által? Ennek köze lehet ahhoz, hogy Trump szerint Putyin tiszteli őt, és ezért megbízhat benne?

Az Egyesült Államok részéről érdekes jelek érkeznek: terítéken van egy közös északi-sarki nyersanyag-kitermelési projekt. Az olvadó jég miatt egyre elérhetőbbé válnak az ottani nyersanyagok, és az USA együttműködhetne Oroszországgal ezek kiaknázásában.

Úgy tűnik, mintha Trump ki akarná szakítani Oroszországot a Kínával való szövetségből.

Egyfajta csábítási kísérlet?

Pontosan. Mert Trump és az amerikai kormány valódi célpontja Kína. Az USA gesztusokat tesz Putyin felé: „Teremtsünk békét Európában, fagyasszuk be az ukrán konfliktust, az európaiak gondoskodjanak a tűzszünetről ezen a mellékfronton, mi pedig próbáljuk Oroszországot kiszakítani Kína öleléséből.”

Oroszországnak ugyanis alig van más piaca, mint Kína és India. Az USA célja az lenne, hogy legalább semlegesítse Oroszországot, hogy teljes erejével Kína elleni versenyére koncentrálhasson. Peking pedig már kezd kissé ideges lenni.

Hogyan nyilvánul meg ez?

A kínaiak Moszkvának hűséget fogadnak, de közben finoman jelzik, hogy más partnereket is kereshetnek, ha a helyzet megváltozik.

Ön szerint Trump még tovább fog menni?

Minden bizonnyal. Az északi-sarki nyersanyagprojekt már lekerült a napirendről. A következő lépés lehet a Starlink és ISTAR lekapcsolása, az Ukrajnának nyújtott segélyek csökkentése vagy teljes megszüntetése. Az USA akár ki is léphet a NATO-ból.

A védelmi minisztériumban éppen spórolási intézkedéseket vezetnek be, és drasztikusan csökkentik a szárazföldi erők költségvetését a haditengerészet és a légierő javára. Ennek oka, hogy az utóbbi kettő fontosabb a Kínával való konfliktus szempontjából. A szárazföldi erők elsősorban Európa számára bírnak jelentőséggel. Még sok minden várhat ránk ezzel kapcsolatban. Európának sürgősen meg kell értenie, hogy a helyzet komoly.

Ön szerint miből lehetne felismerni, hogy legalább Németország megértette a fenyegetés nagyságát?

Nem az én tisztem tanácsokat adni, de próbáljunk meg egy semleges értékelést! Amint Németország új kancellárt kap, annak egy biztonságpolitikai alapbeszédet kellene tartania, és világos irányvonalat kellene kijelölnie – ahogy ezt Emmanuel Macron francia elnök és Keir Starmer brit miniszterelnök is próbálja megtenni.

A „Weimari Háromszögnek” – Franciaországnak, Németországnak és Lengyelországnak – Nagy-Britanniával együtt egységes erőként kellene fellépnie. Emellett – és most gondolkodjunk kicsit „out of the box” – a hadiipar egy részét államosítani kellene, mert különben a védelmi eszközök árai hamarosan megfizethetetlen magasságokba szöknek. Ne feledjük: a vállalatok elsődleges célja a profitszerzés, mögöttük befektetők állnak.

Ezen kívül meg kellene fontolni a sorkötelezettség visszaállítását is. Ha ilyen lépések történnének, az egyértelműen jelezné: a helyzetet felismerték. x

n-tv.de-AI-Zsebesi Zsolt