Az európai vezetők egy része – látva Trump gátlástalan fellépését, és az Egyesült Államok gazdasági és katonai fölényével számot vetve – Trump lábánál csóválja a farkát. Vannak, akik a fejüket csóválják, és rosszallóan morognak, de egyelőre ennél nem tesznek többet, mások – mint Magyarország – Trump és Putyin kezét igyekeznek nyalni egyszerre jutalomfalatok kétes reményében.
Franciaország és az Egyesült Államok történelmi szövetségese, Nagy-Britannia új falka alapításán töri a fejét amerikai vezetés nélkül, és mindkettő jelezte, hogy a saját territóriuma, Európa fölött meg akarja őrizni a szuverenitását, amiben – nagy valószínűséggel – számíthatnak Németország új jobbközép-szocdem kormányára, ahogyan az európai fővárosok és Kelet-Európa országai túlnyomó többségére, mindenekelőtt Lengyelország és a balti államok támogatására.
Oroszország és az USA kiegyezése, az USA stratégiai nyersanyagszükséglete biztosításával Ukrajna kifosztása és az orosz készletek egy részének az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátása révén nem annyira energia- és stratégiai források szabadulnak fel Washington számára, hogy beleálljon a konfliktusba Kínával, mint amennyire inkább elveszti jelentőségét ez a konfliktus, és nem az várható Trumptól, hogy erőit Tajvan védelmére csoportosítja át, mert ha függősége az ottani chipgyártástól megszűnik, valószínűbb, hogy feladja azt mint számára stratégiailag értéktelen országot.
Ezzel mint a nagy béketeremtő és nemzetközi üzletkötő bajnok és védelmi pénzt szedő alfa maffiózó tetszeleghet intellektuálisan korlátozott választói előtt, miközben maradéktalanul kielégítheti profitéhes finanszírozóit, az amerikai és a nemzetközi nagytőkét, megtámogatva annak további gátlástalan terjeszkedését és részvényesei korlátlan gazdagodását, betuszkolva ebbe a körbe a saját családját is.
Putyin Orbán kettő, csak nagyban, és míg a magyar kormányfő növekvő családi birodalma, hiába állt Orbán tízmillió magyar hátára, még mindig ki sem látszik a Kárpát-medencéből, Trump valódi nagypályásként, a robusztus amerikai gazdasággal és a világ még mindig és még sokáig legerősebb hadseregével a háta mögött, joggal élet és halál, de szinte az egész világ urának képzelheti magát.
Amint az európaiak, akik már tudják, hogy az ő bőrükre megy a játék, valóban összefognak, kivetik magukból vagy pacifikálják a belső árulókat, elsőnek Magyarországot, és összezárva soraikat felveszik a kesztyűt, amire megvan minden lehetőségük, még ha nem is rövid időn belül és nem komoly erőfeszítések árán, akkor egy új és rendkívül instabil történelmi korszakba léphetünk, ami változatlanul Kínának és Oroszországnak fog kedvezni, mégpedig egészen addig, amíg az USA vissza nem tér Európához, mint legfontosabb szövetségeséhez,mert Moszkva és Peking folyamatosan lebegtetni fogja, de akár létre is hozza az orosz-kínai szövetségét az Európához hasonlóan egyedül maradt USA-val szemben.
Az erőviszonyokat mérlegelve biztosra lehet venni, hogy a két feltörekvő diktatúra, de mindenekelőtt a gazdasági-, katonai óriássá cseperedő Kína nem az USA-ba, hanem Európába fog orosz katonai fenyegetéssel megtámogatva belekötni. Az USA számára ebben rejlő veszélyeket – nagy valószínűséggel – az Egyesült Államok mértékadó politikai és gazdasági elitje a nem olyan távoli jövőben mégiscsak fel fogják ismerni, és drasztikusan véget vetnek a Trump-korszaknak, a hagyományos vagy a még hagyományosabb amerikai eszközökkel állítva vissza az USA-t az euroatlanti együttműködés számára egyetlen előnyös útjára.
Európa és minden európai ország józan vezetőinek és a kontinens 500 millió lakosának elementáris érdeke, hogy a Trump és csapata által kidolgozott koncepció, amit az „America first” jelszóval jellemezhetünk, minél hamarabb átalakuljon az „euroatlanti szövetség az első” jelszóval leírható politikára, vagyis visszatérjünk a II. Világháború utáni világrendhez, amelyben az USA és Európa együttműködése garantálta az USA lehengerlő katonai fölényével együtt az Egyesült Államok megtámadhatatlanságát és Európa szuverenitását, érdekei és határai védelmét az orosz imperializmussal szemen.
Ukrajna feladása Európa számára egyenlő volna az öngyilkossággal. Ukrajna jövője Európa érdekében az Európai Unióban és a NATO-ban vagy egy európai katonai védelmi szövetségben van, amelynek Ukrajna meghatározó tagja lenne, ha NATO-tagsága elé az Egyesült Államok vagy bárki más akadályokat gördítene. Ebben a kérdésben még véletlenül sem szabad Oroszországnak beleszólást engedni, mert Ukrajna NATO-tagságának vehemens ellenzése Moszkva részéről látványosan leplezi le valódi szándékait, mindenekelőtt Kelet-Európa jövőjét illetően, amit egyébként nem is annyira rejtenek véka alá az oroszok.
Magyarország ma a kialakult helyzetnek nem áldozata. Sokkal inkább egy olyan ország, amely a maga nullánál alig nagyobb lehetőségével visszaélve tevékenyen járult hozzá a nemzetközi válság mélyüléséhez, Európa biztonsági környezetének megromlásához, a világ ügyeire Európa befolyásának csökkenéséhez, amiért – ha nem változtat jelenlegi hozzáállásán, és ennek jelét nem látni – komoly árat fog fizetni, az uniós pénzek befagyasztásánál is drámaibb következményekkel számolhat, aminek előszelét a magyar lakosság már ma a saját bőrén érzi.
A magyar infláció, a költségvetés sanyarú helyzete, a magyar közszolgáltatások kritikán aluli állapota, a magyar gazdaságot egyre jobban jellemző, koncepciótlan, kaotikus kézi irányítás, az államosítási törekvések, az önkormányzatiság és a polgári demokrácia gyakorlatilag ellenállás nélküli felszámolása, a magyar külpolitika váltójának keleti irányba állítása, a magyar-nyugat kapcsolatok jégre tétele, mind-mind azt jelzi, hogy Magyarország átpozicionálása a kínai-orosz érdekszférába végső szakaszába lépet.
Ha az Orbán-rezsim így vagy úgy, de a saját javára dönti el a 2026-os parlamenti választásokat, vagy azokat meg sem tartja, akkor Magyarország végleg elveszett. Olyan helyzetbe kerül, hogy – mivel saját polgárai nem képesek a saját érdekeik védelmére – már csak külső beavatkozás tudná visszakényszeríteni az európai együttműködési rendszerbe, de erre számítani körülbelül annyi, mint tizennyolcra lapot húzni huszonegyezéskor. Vagyis mindenképpen el kell kerülni. Lesz-e ehhez a magyar népben elég erő és kitartás, az ma legalábbis kétséges, de nem teljesen reménytelen. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 