Aki másképpen képzelte el, az most megerősítést kapott az index.hu portálon, mennyire tévedett, mert mégis azoknak van igazuk, akik elismerik vagy beismerik, hogy Magyarország már Orbán Viktor szekere. Bakján a felcsúti zseni csattogtatja az ostort, és rángatja a gyeplőt, aminek végén a zabla Orbán Balázs és Nagy Márton szájából veri ki a nyálat habosan.
Az index cikkének címe: „Ha beválnak a tervek, hatalmas lökést kaphat Orbán Viktor szekere”, ami örvendetes volna, hiszen ezen a szekéren mi is kaptunk egy kis helyet a kocsiderékban, a szalma között. Bármennyire is rázkódik, akármennyire csikorognak és kenésért kiáltanak a kerekek, legyen is nem éppen kényelmes hátulról nézni a bakon ülőt, azért mégiscsak van valami közünk ehhez a szekérhez, amit Magyarországnak hívnak, bárki kezében is a gyeplő és az ostor, ha felborul, hát mindannyiunkat maga alá temet.
Idáig úgy tudtuk, hogy „Ha a föld isten kalapja, Hazànk a bokréta rajta”. Most megtudtuk, hogy a bokréta Orbán szekere is. A lökés, ami a szekerét érni fogja, a terv szerint, ahogyan az index nagybetűs címe hirdeti, nem más, mint a magyar idegenforgalom, ami idén – a tervek szerint persze – már a GDP 14,2 százalékát fogja adni a tavalyi 13 százalékkal szemben. Hurrá! Meg vagyunk mentve. Nem kell ide az ipar vagy a mezőgazdaság növekedése, majd jönnek a külföldiek, hozzák az eurójukat meg a dollárjukat, és ki vagyunk húzva a kátyúból, Orbán szekerével együtt.
Lehet és kell is ennek örülnünk, mert más nincs. Ha meg van, a terv szerint van. Ha beválnak a tervek, van. És ha igen, akkor lökés, és megindul a szekér, ami most tengelyig áll a szarban, hogy nevén nevezzük az egyetlen biztosat, ami a hírből következik. A kétkedőket nyilván teljesen lefegyverzi, hogy ehhez a lökéshez, a szekér megmozdításához semmi más nem kell, mint – idézem a cikk felvezetőjéből a legfontosabbat – az „adatalapú megközelítés, fókuszált marketingstratégia és szakmai összefogás.”
Azt is megtudhatjuk az indextől, hogy ez kinek lesz jó. Már ha a tervek beválnak, és 1,3 millió turista érkezik, vele jön a lökés, amiből szó szerint 400 ezer család profitálhat a szakértő szerint. Egyet-kettőt közülük névről is ismerünk. És pont ez ébreszt némi kételyt az emberben. Amennyiben a terv tényleg beválik, akkor miután a magyar idegenforgalom kis leegyszerűsítéssel majdnem két család kezében van, nevezetesen a Mészáros-Orbán és a Tiborcz-Orbán család kezében, akkor két család fölözi le szinte az egész hasznot. Vagy még inkább egy. Igaz, övé a szekér is.
Honnan lesz ez jó 400 ezer családnak? Ami úgy nagyjából több mint egymillió embert jelenthet, ahol ugye a családban egy férfi, egy nő és legalább egy gyerek van. Hacsak nem a felszolgálókról, a recepciósokról vagy a konyhai mosogatókról meg a takarítónőkről van szó, mint akik majd profitálnak mindebből. Azzal, hogy felszolgálhatnak, üdvözölhetik az érkezőket, mosogathatnak és takaríthatnak.
Amikor már úgy éreztem, hogy nem találok választ erre a lökött szekér talányra, akkor rádöbbentem: a titok az „adatalapú megközelítésben” lehet. Jelentsen is ez akármit, rohadt jól hangzik. Ilyenje nincs is a világon senkinek. Se a spanyoloknak, se a franciáknak, vagy éppen az olaszoknak, az osztrákoknak, pedig az ő szekerüket már évtizedek óta tolja, és nem akármilyen a turizmus.
De hol van nekik adatalapú megközelítésük? Na ugye! Van remény! Jön az adatalapú megközelítés, és a magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mi pedig: a magyarok istenére esküszünk, hogy……. hülyék tovább nem leszünk. Már úgy értem, azzal, hogy ezt az egészet bevesszük. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 