Molotov-Ribbentrop-paktum újratöltve?

Most Oroszország és az Egyesült Államok Ukrajna és Európa feje fölött kíván egymással „meg nem támadási” szerződést kötni, vagyis normalizálni kapcsolataikat Szaúd-Arábiában, az orosz-ukrán háború békés befejezésének paravánja mögött, és egy nem is olyan titkos paktum is körvonalazódik arról, hogy az USA Oroszországnak engedi át a döntést Ukrajna egy jelentős részének elcsatolásáról, és – ha a történelem ismétlődik – akkor megint szó lehet a balti köztársaságok és Moldova orosz uralom alá hajtásáról, és Moszkva kelet-európai befolyásának valamilyen helyreállításáról is.

Az amerikai és az orosz érdekek egybeesni látszanak, mint egykoron, a múlt század harmincas éveinek végén a náci Németország és a Szovjetunió esetében, mivel a felek valójában egy harmadik fél ellen szövetkeznek, ahogyan akkor, ma is. Oroszország a polgári demokratikus Európát, az EU-ba tömörült és a NATO derékhadát adó európai országok és az Egyesült Államok szövetségét akarja aláaknázni és lerombolni, míg az USA Oroszország és Kína szövetségre lépését próbálja megakadályozni. Az USA ennek érdekében késznek látszik feláldozni Ukrajna egy részét és – ki tudja, ki lát Trump fejébe? – akár a balti köztársaságokat, vagy éppen Kelet-Lengyelországot is. Az oroszok cserében nem állnak a Tajvant erőszakkal Kínához csatolni tervező Kínai Népköztársaság oldalára az USA ellen.

Ez egy lehetséges magyarázat lehet napjaink nemzetközi feszültséget okozó problémáinak megértéséhez, de nem lesz jó senkinek, ahogyan az egykoron megkötött Molotov-Ribbentrop paktum sem állta ki az idő próbáját, még az első tíz évet sem, és a vége a II. Világháború vérzivatara lett. Hogy a két történelmi korszak és a szereplői közötti hasonlóságot megítélhessük, nézzük, miről is szólt a német-szovjet paktum:

A nyilvános rész az alábbi volt:

tartózkodtak az egymás ellen irányuló minden erőszakos ténykedéstől, minden támadó cselekménytől és minden támadástól, akár külön, akár más hatalmakkal együtt

• tartózkodtak olyan katonai szövetséghez csatlakozni, illetve olyat támogatni, mely a másik ellen háborús cselekedeteket hajt végre

A titkos:

A Szovjetunió megszerezhette Kelet-Lengyelországot, Észtországot, Lettországot, Litvániát és Besszarábiát (ma Moldova)

Akkor most vegyük észre, kik azok, akik a leginkább Ukrajna támogatása és elestének mindenáron való megakadályozása mellett kardoskodnak, és ezért mindent el is követnek! Franciaország és Nagy-Britannia mellett a balti köztársaságok azok. Mindenekelőtt Litvánia, amely már most a GDP-je 5 százalékára emelte a katonai költségvetését az orosz veszélyre hivatkozva, és Lengyelország, amely idén a GDP-je 4,5 százalékát fordítja a védelemre, mert elég rossz tapasztalata van azzal kapcsolatban, hogy ha az oroszok elindulnak nyugat felé, akkor hol állnak meg.

Az Oroszország déli határain található „független” entitásokat Moszkva már pacifikálta. Legutolsó skalp a hadi ösvényre lépett Putyin övében Grúzia uniós és NATO-csatlakozásának erőszakos megakadályozása. Keleten, az óceán partján nyugalom van. Oroszország ezért meg Európa és az USA puha válasza miatt a Krím annektálására nyugat felé fordulva megtámadta Ukrajnát, és nyomul Moldáviában, veszélyeztetve Romániát és a NATO dél-keleti szárnyát.

A párhuzamok a náci Németország és a Szovjetunió egymás karjaiba omlása és a mai orosz-amerikai közeledés között ezzel nem érnek véget. Amennyiben egy kicsit is jobban odafigyelünk, mit tesz és mit követel Európától az új amerikai adminisztráció, akkor a leginkább megdöbbentő az, hogy az Egyesült Államok alelnöke, Vance müncheni beszédében az Európai polgári demokratikus kormányokat szovjet típusú, a kisebbséget elnyomó diktatúráknak írta le, és azt követelte Németországba érkezése pillanatában, hogy a német polgári demokratikus pártok kezdjenek együttműködést a neonáci AfD-vel, ahelyett hogy azt egyfajta politikai karanténba zárják, elutasítva minden együttműködést vele.

Ehhez hozzá lehet számítani, hogy mekkora pusztítást végzett Donald Trump a saját országában, milyen határozott lépéseket tesz az amerikai demokrácia felszámolása irányába a hatalmi ágak szétválasztásának megkérdőjelezésével, a rendeleti kormányzás bevezetésével, a demagóg, populistának nevezett, de valójában erősen fasisztoid jelszavaival.

Az America first, vagy akár a „nekünk Magyarország az első” stb. ugyancsak jól harmonizál a hitleri birodalomban is nagy becsben tartott német himnusz szövegével, amely a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt, (Németország mindenekfölött, mindenekfölött a világon) megállapítással kezdődött, és két versszakon át ebben a szellemben folytatódott. Ezt a két versszakot mára törölték a német himnuszból, és a ma hivatalos himnusz az eredeti vers harmadik versszakával indul.

Szóval a szélsőjobbra tolódás az USA-ban dél- és közép-amerikai migránsok deportálását jelenti zsidók, cigányok, baloldaliak deportálása helyett, mint a náci Németországban. A melegekkel és az egyéb kisebbségekkel szembeni, az LMBTQ és a gender, a wok mozgalom és az abortusz ellen meghirdetett keresztes háború mind-mind ismert a náci Németország történelméből.

Az európai szélsőjobb, amely eddig csak Vlagyimir Putyin verbális és anyagi támogatását élvezte, mától számíthat az USA megértő biztatására is, amint azt Donald Trump amerikai elnök jobbkeze, Elon Musk érthetően demonstrálta, amikor propagandatámogatást nyújtott a német AfD-nek X nevű platformján, ahol úgy vélekedett, hogy Németország jövője az AfD, vagyis a nácizmus. Szép, látványos egymásra találása az amerikai nagytőkének és a német neonáciknak.

Amennyiben ez Európában is teret nyer, vagyis az európai nagytőke, követve az amerikai nagytőkét, beáll az újfasiszták vagy – ami ugyanaz, csak finoman fogalmazva – a szélsőjobb vagy a patrióták vagy a radikális szélsőjobb, a nemzeti érzésűek mögé, akkor sanyarú sors vár az európai polgári demokráciákra és ezzel a tömegekre, mert ez a frigy azt jelenti, hogy megint egyszer a gazdagok fognak még gazdagabbá és a közép és az alatt lévő osztályok még szegényebbekké válni, a várható jogfosztottságukról most ne is beszéljünk.

A fent leírtak nagyrészt még csak veszélyként vagy egy sötét forgatókönyv első lapjaiként értelmezhetőek, de a puska megtöltve ott lóg a falon. És ahogyan azt a színházi dramaturgiában aranyszabálynak tartják: ha egy puska lóg a falon az első felvonásban, akkor az előbb vagy utóbb el is fog dördülni. Hogy ne így legyen, az ellen egyelőre ugyancsak gyenge kezdeményezések láthatók, főleg Európában, de láthatók és támogatandók.

És ebben az eddiginél egyértelműbb és határozottabb állásfoglalás volna elvárható a magyar ellenzék és annak legnagyobb ereje részéről is. Lehet és kell is szem előtt tartani a 2026-os országgyűlési választásokat (ha lesznek), viszont az élet nem áll meg, addig még több mint egy év van hátra, amit nem lenne tisztességes süketet és vakot alakítva megpróbálni némán világos és határozott állásfoglalás nélkül megúszni. x

Zsebesi Zsolt