Orbán Viktor Dubajban adott interjújában azt mondta, hogy „A magyarok már tudják, a jövő nem ott van, ahol ők laknak.” Magyar kormányfőként – árulkodó módon – nem azt mondta, hogy ahol lakunk, hanem azt, „ahol ők laknak”. Orbán – maga deklarálja – nem egy közülünk, nem tartozik a magyarsághoz, vagy másképpen: mi nem vagyunk azok, aki ő, mert ő egy világpolgár, aki ott lebeg valahol magasan az éterben, a drága jó atyaúristen közvetlen közelében, és onnan néz le a szerencsétlen magyarokra.
Orbán hol Ázsiában, hol Amerikában, vagy éppen Kínában keresi a józan ész iránytűje nélkül Magyarország helyét. Véletlenül sem ott és azok között, ahol és akikkel szövetségre lépve mi, magyarok azt már megtalálni véltük, és azóta véglegesnek is gondoljuk, mellette tűzön-vízen kitartani akarunk.
Orbán évek óta azt a mantrát tolja, hogy leáldozóban van Európa csillaga, hogy a polgári, liberális demokrácia helyett van jobb. Az autoriter rendszereké, erős emberek irányította országoké a jövő. Ezek kegyeit keresi fáradhatatlanul Oroszországban, Kínában, Törökországban, az arab világban, a posztkommunista, Moszkva-függő ázsiai országokban és most már az Egyesült Államokban is.
A nagy, loncsos, nemzeti, patrióta jelszavai mögött nincs semmi más, csak primitív önzés, a családi vagyon határtalan gyarapításának barbár vágya, a mindenkivel szemben a saját érdek gátlástalan védelmének drót egyszerű mantrája. Hogy ne lógjon ki a lóláb – amerikai párjához hasonlóan, aki az America first-ről papol -, Orbán a Magyarország az első jelszavával házal, no meg az isten, haza, család hívószavakkal kendőzi el diktatórikus hatalomvágya meztelen igazságát.
Azt a szörnyű társadalomképet, ami nemcsak visszataszító, de egy európai nép számára elfogadhatatlan is, mert nem a közösség boldogulásáról, hanem kizárólag egy ember jólétéről és korlátlan hatalmáról szól a többiek fölött. Ebben a nép a Führerért, a vezérért van, akinek asztalánál nincs hely más számára. Csak a hozzá közelállóknak és talpnyalóinak esik le néhány morzsa az asztalról. Csurran és cseppen a gazdát ügyesen kényeztetők és zsenijét elvtelen hozsannákkal hizlalók számára.
A magyar nép nem ilyen vezető alatt és nem ilyen országban akar élni. A hazánkról mi akarunk dönteni, valamennyien együtt, tisztességes módon kiválasztva azt, akiben megbízunk, hogy az ország ügyeit napi szinten a nevünkben és az érdekünkben vigye. Nem a fejünk fölött, nem velünk szemben a sajátját gyarapítva, hanem a közösséget szolgálva. Ahhoz, hogy a magyar népnek ezen vágya valóra válhasson, el kell küldeni jelenlegi vezetőjét, aki mára diktátorrá vált, és sajátjaként kezeli az országot, és rabszolgaként, agyatlan tömegként a népét. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 