Ki a bunkóbb, a Sheriff vagy a helyettese?

Az új washingtoni seriffhelyettes, J.D. Vance úgy lépett be a müncheni Biztonsági Konferenciára, mint egy western saloonjába. Berúgta az ajtót, és közölte Európa „szovjet módszerekkel”, nem demokratikusan irányító, mert a szélsőbalt és a szélsőjobbot a kormányzásból kizáró, az országaik népeire nem hallgató politikusainak, hogy „új seriff van a városban” (There is a new sheriff in town). A demokráciát Európán számonkérő amerikai alelnök, a főnökével megegyező módon, úgy képzeli el a demokráciát, hogy abban mindenki az USA-nak van alárendelve, mert America first, vagyis Amerika az első.

Mivel egyelőre ezt az öreg kontinensen nem mindenki értette meg, még kevésbé mutatkozott ezzel egyet is érteni, a washingtoni sheriffek megfenyegették őket. Úgy látják, nem Kína vagy Oroszország jelent veszélyt, hanem az európai polgári demokráciák, amelyeknek hatalmon lévő demokratikus néppártjai nem hajlandók együttműködni a washingtoniak szerint a népre hallgató szélsőbal- és szélsőjobboldali pártokkal, mindenekelőtt a németek a szélsőjobboldali AfD-vel (Alternatíva Németországért).

Hogy kikkel van dolga az európai országok Vance beszédét megdöbbent csendben hallgató vezetőinek, az új sheriffek korábbi megnyilvánulásaiknak ismeretében meg lehetett jósolni, de – ahogy mondani szokták – a remény hal meg utoljára, és most pénteken pont a remény halálának lehettünk tanúi.

Fehéren-feketén bebizonyosodott, hogy a hosszú évtizedek alatt a világ stabilitásában és a nyugati polgári demokráciák biztonságában meghatározó szerepet játszó transzatlanti együttműködésnek vége van. Európa vezető nagyhatalmai és az USA vezetése között az érdek- és értékközösség megszűnt.

Washingtonban a hatalom csúcsán állóknak nemcsak a neonáci nézeteket felmelegítő német AfD értékrendje áll közelebb, mint, mondjuk, a német Kereszténydemokrata CDU vagy a bajor Keresztényszociális CSU, a Német Szociáldemokrata Párt, az SDP, de a Fehér Házba beköltöző sheriff és helyettese igazi vadnyugati bunkók. Hogy mennyire, annak Donald Turmp már oly sokszor és oly egyértelmű tanúbizonyságát adta, hogy azt lehetett gondolni, már nem okozhat meglepetést.

Ennek ékes cáfolata Donald Trump egészen durva Valentin-napi köszöntője: A boldog Valentin-napot! felirat alatt a rímbe szedett sorok (megpróbálom rímmel fordítani):

A rózsa vörös, az ibolya kék.

Ide, migráns! Deportálunk és kész.

A görög-római kultúra emlőin nevelkedett, zsidó-keresztény kultúrát ápoló Európának és a társadalmi rendjét megszabó polgári demokráciának, benne a jogállamnak nem lesz könnyű hozzászoknia, még ha akarna is, a washingtoni új sheriffeknek homlokegyenest eltérő értékrendjéhez és érdekérvényesítési módszereihez, amihez a mögöttük működő gazdaság és hadserege, mely a legnagyobb és legerősebb a világon, komoly nyomatékot ad.

Ha Európa meg sem próbál szembeszegülni az új amerikai kormányzattal, máris vesztett. Ha felveszi a kesztyűt, és kiáll értékei és érdekei védelmében, igaz, nagy fába vágja a fejszéjét, de még nyerhet is. A müncheni korszakváltó alelnöki beszéd első reakciói szerint Európa az ellenállást készül választani.

Orbán Viktor magyar kormányfő a behódolás mellett kötelezte el magát, országa érdekeivel mit sem törődve. A magyar ellenzék meghatározó ereje egyelőre vacillál és hallgat. A Tisza vezetője egy interjúban néhány napja még nem értette, miért minősítik szélsőségesnek Donald Trumpot. Megvilágosodásában reménykedve kívánunk sok szerencsét és kitartást Európának, és bölcs vezetőket Magyarországnak. x

Zsebesi Zsolt