
Hosszadalmas eszmefuttatást szentel Ujhelyi István volt európai parlamenti képviselő az index.hu portálon Orbán Viktor és az új német náci párt, az AfD elnökének tervezett találkozójáról, “Abszurditás vagy moszkvai kényszer magyarázza az AfD-hez való fideszes közeledést” címmel. A találkozóra – talán nem véletlen – a magyar és német neonácik évente a budai várban megrendezésre kerülő, Kitörés napja nevű dzsemborijának előestéjén kerül sor.
Ujhelyi jól írja le, hogy Orbán az Európai Parlamentben és mindenütt Európában nagy szorgalommal gyűjti maga köré az ébredező neonáci és neofasiszta pártokat mint az egyetlen, nyíltan be nem ismert, de szellemét tekintve szintén náci eszméket valló, már hatalmon lévő és így az eszme szolgálatához anyagi és hatalmi háttérrel rendelkező európai politikus az ugyancsak kormányfőként fungáló Giorgia Meloni olasz miniszterelnök mellett.
Ujhelyi a szélsőjobboldali pártok és a polgári demokrácia talaján álló összes politikai erő közötti kolosszális elvi és ideológiai, nem kevésbé erkölcsi különbséget nemcsak relativizálja, de szalonképesnek is tartja, mert – szerinte – az övék is egy út, amit nem helyes eltorlaszolni, a nácikat és fasisztákat kiközösíteni, például az Európai Parlamentben a súlyuknak megfelelő vezető tisztségekből kizárni.
Hogy mit volna a helyes Hitler és Mussolini eszméinek követőivel tenni, azt Ujhelyitől nem tudjuk meg, mert a szerző inkább megpróbálja arra kihegyezni a mondanivalóját, hogy bár neki sem tetszenek ezek az eszmék, amit szubjektív dolognak tart, de a nácik igazán azért veszélyesek, mert kizárólagosságra törekvésükkel – főleg Németország esetében – komoly veszélyt jelentenek a magyar gazdasági, összességében a magyar nemzeti érdekekre.
Ujhelyi kolosszális tévedésben van, amikor a magyar kormányfő nemzetközi nyomulását orosz befolyással magyarázza. Nincs okunk rá, hogy Orbán a szélsőjobbal szövetséget kereső politikáját az orosz érdekek szolgálatára irányuló törekvésével magyarázzuk. Még akkor sem, ha ezek az erők Orbánnal együtt tényleg Putyinnak tesznek jót, és számos esetben Putyin pénzéből is működnek.
Orbán azonban nem Putyin nyomására, hanem saját jogon áll közéjük, mert közöttük érzi jól magát, mert egy közülük, mert egy, még teljes fegyvertárával ki nem bontakozott, amolyan bimbózó náci rezsimet üzemeltet. Orbán Viktor Magyarországon leépítette a polgári demokráciát, autoriter, de inkább diktatórikus rendszert épített ki helyette, amelynek eszmeiségéhez a legközelebb az európai szélsőjobboldali pártok, köztük a kifejezetten neonáci és neofasiszta pártok állnak .
Az igaz, hogy Putyinnak jelenleg egybeesik az érdeke Orbán és szélsőjobb barátai érdekével, amennyiben valamennyien a hagyományos polgári demokráciák meggyöngítésében, felszámolásában érdekeltek. A szélsőjobbosok csak így kerülhetnek hatalomra, vagy, mint Magyarországon, Orbán csak így maradhat hatalmon.
Hogy Putyin és Orbán szélsőjobboldali barátai között nem elvi, hanem pragmatikus érdekközösség működik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az orosz diktátor az európai szélsőbalt is támogatja, amennyiben az a liberális polgári demokrácia felforgatásában a segítségére hajlandó lenni.
Az európai demokratikus politikai erők nem azért zárnak össze a szélsőjobbal szemben, mert attól – ahogyan Ujhelyi Magyarország esetében – az alapvető gazdasági érdekeiket féltik, hanem mert a szélsőjobb eszméivel nem értenek egyet, és azokat halálos veszélynek tartják a demokráciára.
Az AfD és társai, vagy éppen maga Orbán Viktor populista és szociális demagógiája ellenére az európai nagytőke, egyáltalán a tőke, a milliárdosok kiszolgálója. A szélsőjobb nem a kisember, nem a tömegek, a nép, a józan ész képviseletében politizál, ahogyan azt hazudják. Nemcsak eszükbe nem jut a nagytőke ellen fellépni, de pártjaik inkább azok kegyeit keresik.
Orbán egyenesen nagyüzemileg gyártja a nagytőkéseket, amikor a családtagjaiból és barátaiból közpénzen hozza létre a magyar nemzeti nagytőkét. A nép, a kisemberek, az árja németek érdekeiben ágáló AfD az EU-ból való kilépés, a német márka bevezetése, a külföldiek kitelepítése (minden nem német származásúról van szó), vagyis a fajelméletük és szociális demagógiájuk csak azt hozza vissza, amit Adolf Hitler Nemzeti Szocialista pártja képviselt a múlt század harmincas éveiben.
Azt is jól lehet látni – és most az USA-ban a legtisztábban –, hogy a nemzeti vagy a multinacionális nagytőkének, úgy általában a pénzembereknek, ahogyan Adolf Hitler idejében is, most is az érdekében áll a macerás és a hatalmukat a tömegek érdekében korlátozni szándékozó polgári demokrácia helyett a szélsőjobb, számukra nagyobb játékteret biztosító politikáját támogatni. És támogatják is.
Ha most történelmi korszakhatárt akarunk megvonni, aminek ma nagy divatja lett, akkor én azt mondanám, hogy egy új konstelláció látszik kibontakozni, és az Egyesült Államokban már a megvalósulás stádiumába is lépett, amelynek lényege, hogy a nagytőke képviselői úgy látják, hogy boldogulásukat, további gazdagodásukat a liberális demokráciák helyett az autokrata rendszerek garantálják jobban.
Az eddig liberális eszméket valló Zuckerberg a Facebookjával máris 90 fokos fordulatot tett. A Meta vezére immár Donald Trumppal koktélozik, aki a liberalizmussal azonosított woke kultúrát – örömködik Békés Márton a XXI. Század Intézet igazgatója egy Donald Trump politikáját dicsőítő Budapestre összehívott kongresszus alkalmából, amelyről az index.hu tudósít szalagcímben örömködve, hogy Donald Trump egyedül néhány rendelettel megölte a woke kultúrát.
Az egész emberiségre leselkedő halálos veszély, hogy a szélsőjobboldali mozgalmak miután potens, ha még nem is hatalomképes tömegtámogatást szereztek, ígéretes politikai együttműködési ajánlatot lesznek képesek tenni a világ nagytőkéjének, amely eddig a liberális polgári demokráciákat támogatta, és általuk látta biztosítva érdekei védelmét.
Ha a nagy pénzek a szélsőjobb oldalára állnak, ahogyan most Washingtonban látványosan és jelképszerűen összeállt a világ legnagyobb hatalmú politikai vezetője, Donald Trump és a világ leggazdagabb embere, Elon Musk, akkor a liberális polgári demokráciák végzetes veszélybe kerülnek.
A nagy korszakváltás semmi más nem lesz, csak annyi, hogy a nagytőke lecseréli az eddigi ideológiát egy másik, az érdekeit kendőzetlenebbül és pofátlanabbul képviselő szélsőjobboldali értékrendre, amitől a kisember még kiszolgáltatottabb lesz immár egyszere, a nagytőkének és a politikai rendszernek is, amit az ő szavazataira támaszkodva, az ő elnyomására fog üzemeltetni a pénzenberekkel és azok érdekében a szélsőjobb.
Ha nem is a holdról, de egy kicsit nagyobb rálátással vizsgálva mindazt, ami Magyarországon történik Orbán Viktor által írt forgatókönyv szerint, akkor egy dologban biztosak lehetünk: amennyiben a NER, Orbán illiberális demokráciája, ami egy ma még lágy diktatúra, egy neonáci eszmeiségű, de annak durva gyakorlatára még rá nem kényszerült rendszer túléli a 2026-os évet, vagy csak legyőzni, de elsöpörni, gyökerestől kiirtani nem sikerül, akkor Magyarország belátható időn belül nem szabadul meg tőle és az általa képviselt szellemi sötétségtől és szociális igazságtalansággal párosuló barbarizmustól. x
Zsebesi Zsolt
