A most februárban sorra kerülő német parlamenti választások előtt tartott pártkongresszusán januárban a német neonáci szellemű AfD küldöttei úgy döntöttek, hogy a programba beillesztik a következő mondatot: „A család, amely apából, anyából és gyermekekből áll, a társadalom alapsejtje.” A programtervezetben eredetileg csak annyi szerepelt: „A család a társadalmunk alapsejtje.”
A párt kancellárjelöltjére, az AfD társelnökére, Alice Weidelre utalva, aki egy nővel él együtt és két fogadott gyermeket nevel, a kongresszus hamburgi küldöttje, a nem éppen német nevet viselő Krzysztof Walczak kijelentette, hogy egy irányadó családkép megfogalmazása nem jelenti más élet- és családmodellek elutasítását. „A mi kancellárjelöltünk maga is édesanya. Tudja, milyen a családi élet, és ez az irányadó kép nem áll ellentétben a szabadságon alapuló társadalom toleranciájával.”
Krzysztof Walczak, aki 1994. szeptember 9-én a lengyelországi Toruńban született, tehát, mondjuk, akár fel is kerülhetne arra a listára, amelyen a Németországból kitelepítendő, nem német származású egyéneket tervezi pártja összegyűjteni, függetlenül attól, hogy azok már német állampolgárok-e, az úgynevezett „remigrációs” tervének végrehajtásához.
Tehát Krzysztof nem egy birodalmi német, viszont kiváló szélsőjobboldali lengyel-német politikus, az Alternatíva Németországért (AfD) tagja. 2020 óta a Hamburgi Bürgerschaft (tartományi parlament) képviselője, valamint az AfD-frakció parlamenti ügyvezetője.
Walczak hosszú ideig a Német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal által szélsőjobboldalinak minősített és megfigyelés alatt tartott ifjúsági szervezet, a Junge Alternative für Deutschland (JA) alelnöke volt, valamint a Junge Alternative Hamburg elnöki tisztségét is betöltötte.
Valljuk be őszintén, liberális empátiával fogadva a fenti megnyilvánulásokat: nem egyszerű szélsőjobboldali, más néven egy náci pártban sem következetesnek lenni a párt programjához egy sokszínű világban.
A legfajtisztább ideológiák követőinek is folyton engedményeket kell tenniük, hiába a szép jelszavak, a család egy férfi és egy nő, nincs más nem, csak férfi és nő, a valóság disznófeje rendre beröfög az ablakon, miután feltúrta a szorgosan gondozott angolkert virágágyásait.
Még az a szerencse, hogy nem kell Németországba mennünk ahhoz, hogy megcsodálhassuk a náci toleranciát. Magyarországon is van, aki – Krzysztofhoz hasonlóan – nem csak a pártelnök leszbikusságát és fogadott gyerekeit tudná a pártprogram betűje és a párttagság melegséget elítélő hitvallása ellenére kimagyarázni.
Mint látjuk, Mária munkaalapú országában sem okoz gondot elhitetni a hívőkkel, hogy léteznek Oroszország elleni európai gazdasági szankciók, amelyek a háborút támogatják, és amerikai oroszellenes gazdasági szankciók, amelyek a békét. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 