Az index.hu szalagcímben azzal eteti a nagyérdeműt, hogy nagy erőkkel a magyar keresztapát keresi a rendőrség. De hiszen ott van a szemük előtt! Akit ők keresnek, az nem a keresztapa, nem irányít semmit, hanem parfümökkel csencselt, és az ezért kiszabott büntetése letöltését nem kezdte meg. Mindegy is, hogy az illetőt hogy hívják, mert az igazi keresztapa a magyar belügyminiszter, akinek Pintér Sándor a neve.
Hogy nem hozzá törtek be az elfogató paranccsal a rend őrei, az egyrészt magától értetődő, hiszen a főnökükről van szó, másrészről viszont jogos is, hiszen az igazi, capo di tutti capi a Karmelita kolostorban, a budai várban székel, és ő az ország miniszterelnöke, akinek Orbán Viktor a becsületes neve. Ő az, akinek már régen a börtönben kellene ülnie, és az évtizedek alatt felhalmozott bűneiért reá kiszabott büntetését kellene töltenie.
Hogy nem így van, és nem őt keresi a magyar rendőrség mint az alvilág keresztapját, az csak azt bizonyítja, hogy szemben a most elfogatóparanccsal üldözött parfümcsempésszel, ő igazi nagyhal, akire testőrök százai vigyáznak, magánrepülővel jár még focimeccsre vagy családi nyaralásra is, nemhogy megvette az egész államigazgatást és a bűnüldöző szerveket, ahogyan azt más, rendes országokban a maffia teszi, hanem maga nevezte ki ezeket az embereket.
A mi capo di tutti capink iskolát teremtett, mert nem politikusokat vásárol, hogy azok saját és családja, emberei gazdasági érdekeinek érvényesítése előtt egyengessék az utat, hanem maga lett politikus, és maga mellé válogatott politikus társakat, magának hozott létre egy politikai pártot, amit Fidesznek nevezett el, és amivel – de facto – a demokrácia és a jogállamiság látszatát fenntartva négyévenként saját magát helyezi újra és újra a hatalom csúcsára, hogy onnan irányíthassa a bűntársait, akik lassan a családja és a strómanjai nevére íratják az egész országot.
Lehet, hogy ezek erős megállapításoknak tűnnek, főleg így írásban, de nem forradalmi gondolatok, mivel lejegyzőjükön kívül legalább négy-öt millió magyar ember tökéletesen tisztában van ezzel. Akik közelebb vannak a politikai és gazdasági központokhoz, azok pedig minderről személyes tapasztalattal rendelkeznek, amit – saját érdekükben – nem szívesen osztanak meg a nyilvánossággal, mert tudják, hogy bűntársak.
Magyarországon gyakorlatilag nincs potens, klasszikus maffia, már azon kívül, amelyiknek a feje a Karmelita kolostorban játssza a kormányfőt. Nem is lehet, hiszen minden létrehozására irányuló kísérlet eleve kudarcra van ítélve, mert van egy már létező, omnipotens bűnszervezet, amely az állam minden eszközével rendelkezik ahhoz, hogy bármely vetélytársának esélye se legyen még csak a nyomába se érni.
Ahogyan azt a keresztapa belügyminiszterünk maga is megmondta: Magyarországon rend van. Ez azt jelenti, hogy a maffia mellett senki nem rúghat labdába. Pitiáner tolvajok és csalók csak addig ügyeskedhetnek, amíg a nagyfiúknak nem okoznak gondot, amíg azok megengedik nekik, vagy amíg szolgálataikkal megvásárolják a jogot, hogy parfümökkel csencselhessenek. Lehet, hogy valamikor volt nekünk is bűnözőkből álló maffiánk, de mára helyette lett egy maffiózókból álló politikai és gazdasági elitünk.
A helyzet tehát az, hogy akár irigyelhetjük is azokat az országokat, ahol a játék a klasszikus szabályok szerint folyik. A bűnözők bűnöznek, maffiába szerveződnek, rendőröket és politikusokat korrumpálnak, akik időnként lebuknak, és börtönbe kerülnek a maffiózók mellé. Nálunk ezzel szemben a politikusoknak nevezett nehézfiúk pártot szerveznek, törvényekkel bebetonozzák a hatalmukat, és törvényesen lenyúlják mások, az egész ország vagyonát, bűntársaikkal együtt igazgatótanácsokban, erőszakszervezetek élén és a parlamentben ülnek.
A mi politikus-maffiózóink kinyírták az igazi, klasszikus bűnözőket, és a helyükbe léptek, és a bűnüldözők szerepét is magukra osztották. Ettől látszat lett a máshol izgalmas játék, mert nálunk már csak ők nyerhetnek. Pénzt, paripát, választást.
Vannak optimisták, akik abban hisznek, hogy mára a magyar társadalomnak elege lett ebből, és kész és képes is elzavarni a maffiózó politikusait, csakhogy – és ez is egy igazán komoly találmány, amiért nem csak Rogán Antal szedi a találmányi díjat – az országot uraló maffiaelit lassan másfél évtizede az ország lakosságát korrumpálja, mégpedig idáig teljes sikerrel.
A keresztapának és a capo di tutti capinak az egész magyar állami költségvetés, ami a magyar GDP közel fele, az igazságszolgáltatás, valamennyi erőszakszervezet, a sajtó döntő hányada a rendelkezésére áll, hogy kényszerítse vagy megvesztegesse a szavazókat, hogy újra rájuk voksoljanak. Legalább annyian, amennyire szükségük van a hatalmon maradásra.
Amíg ez sikerül, és eddig mindig sikerült, minden marad a régiben. Az első elvesztett választásnál azonban a játék durva fordulatot vehet. A hatalom urai, a maffiózó politikusok nem engedhetik meg, hogy elvegyék tőlük a hatalmat, és nem is fogják megengedni.
Gondolom én és még sokan mások. Vannak optimisták, akik szerint Orbán Viktor és emberei felemelt kézzel fognak bevonulni a börtönbe egy elvesztett választás után. Aki ezt szeretné látni, annak legyen tuti terve, amivel ezt le tudja vezényelni.
Remélem, van vészforgatókönyve mindenkinek, aki rendszerváltást ígér 2026-ra. Nem szándékozom elvenni senki kedvét, hogy higgyen a változásban, és tegyen is egy igazi rendszerváltásért, ugyanis egyetértek azzal, hogy próbáljuk meg. Nincs más választásunk. Vesztenivalónk sincs semmi.x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 