Donald Trump elképzelése a palesztinok kitelepítéséről Gázából egyszerre mond ellent a józan észnek, az eddig képviselt amerikai politikai irányvonalnak, de ami ennél is rosszabb: olaj a tűzre, és egyelőre az izraeli kormányfő kivételével egyetlen érintett fél támogatását sem bírja.
Az amerikai demokrata ellenzék egyenesen népirtással vádolja az elnököt, aki nemcsak kitelepítené a palesztinokat a hazájukból, ezzel kivégezve a független palesztin állam létrehozásának reményét is, de egyenesen a közel-keleti tűzfészek szívébe küldene amerikai katonákat, azok és az amerikai diplomaták ezreinek életét kockáztatva – vélekednek a demokraták. Európai vezetői egyszerűen és röviden elfogadhatatlannak tartják a két állam, egy független palesztin állam és Izrael egymás mellett élése koncepciójának feladását.
Egyelőre Trump első külföldi vendége Netanyahu izraeli kormányfő bólogatása közben elővezetett, enyhén szólva nem kiérlelt és bölcsnek nehezen nevezhető tervével egy közel-keleti Riviéra felépítéséről a Gázában palesztinok nélkül, Trump csak újabb ellenségeket szerzett magának az arab világban, mivel egyelőre az általa a palesztinok befogadására kijelölt országoknak eszük ágában sincs akárcsak egy palesztint is befogadni, ahogy a palesztinok sem akarnak költözni sehová.
Trump tervének a valóra váltása esetén az amerikai elnök nehezen kerülné el, hogy a világ párhuzamot vonjon aközött, amit a palesztinokkal tervez, és a népek ide-oda telepítése és kiéheztetése, a tömeges népirtás egyik nagymestere, Joszif Visszarionovics Sztálin között, ami nemcsak a történelem keserű fintora lenne, de egyben a Sztálin-kultuszt újraélesztő orosz elnök, Vlagyimir Putyin számára is biztatást jelentene és felmentést adna ahhoz, amit éppen Ukrajnában tesz, vagy Szíriában tett, és amit még elkövetni tervez.
Ahogy Trumpnak sikerült 24 órán belül visszavonni a gazdasági vérfürdővel fenyegető Kanada és Mexikó ellen bejelentett vámjait, úgy remélni lehet, hogy a palesztin-kérdésben is leszáll a fellegekből a realitás talajára, és hallgat a tanácsadóira, a józan republikánus hangokra is, és újratervezi elképzelését Gáza és egyéb nemzetközi ügyekben. Ha nem holnap, talán holnapután sikerülni fog. Kénytelenek vagyunk ebben reménykedni.
A fentiek fényében századszor is fel kell tenni a kérdést Orbán Viktornak, hogy mire alapozta szinte az egész világon egyedül, hogy Donald Trump a béke és a nemzetközi stabilitás, a magyar gazdaság talpra állításának záloga volna. Mivel magyarázható a magyar külpolitika elhiázott irányvonala, amely Európával, itteni szövetségeseinkkel és meghatározó gazdasági partnereinkkel szemben az Egyesült Államok elnökére, Donald Trumpra mert mindent feltenni, „al in” fogadni? x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 