Nyomhatnánk a teljesen agyonhasznált és lejáratott mantrát, hogy összenő, ami összetartozik, de helyette csak annyi: Orbán Viktor magyar kormányfő Európa legszélsőségesebb neonáci pártjának vezetőjével találkozik Budapesten, és maga is azt posztolja a hír margójára, hogy ezzel újabb falat kíván ledönteni Berlinben.
Orbán idehaza, ha nem is falat, de buta paravánt dönt le Alice Weidel, a német AfD társelnökének fogadásával, tekintettel arra, hogy a politikusnő azonos nemű élettársával és két örökbefogadott gyermekével él együtt, vagyis messze van az Orbán által egyedül jónak tartott családmodelltől, amelyben az apa férfi, az anya nő, amit Orbánon, Donald Trumpon és Vlagyimir Putyinon kívül kevés politikus tart kizárólagosnak.
Most, hogy Berlinben tegnap 160 ezren tüntettek a CDU ellen, mert a legerősebb és minden bizonnyal februártól kancellárt adó német párt a Bundestagban, a német parlamentben együtt szavazott egy a bevándorlás megszigorítását célzó határozat mellett az AfD-vel, ezzel mintegy legitimálva és elfogadható partnerré emelve a neonáci pártot, Orbán elérkezettnek érezte az időt, hogy politikai irányvonalát látványosan, ha még lehet, egy lépéssel a szélsőjobbra tolja.
Az AfD az Európai Parlamentben túl náci volt az olasz szélsőjobbos kormányfő Meloni és a francia elnökké választására gyúró szélsőjobboldali Marie Le Pen számára is, mivel mindkét politikusnő a kormányzás és a hatalomra kerülés érdekében középre húz, és ezért nem fogadták be a pártcsaládjukba.
Orbán viszont elérkezettnek látta az időt, hogy az AfD-hez dörgölőzéssel újabb nagybetűs címeket harcoljon ki magának a nyugat-európai sajtóban. Ja és – nem kizárt – néhány millió euróval megsegítse a nácik választási kampányát, ahogyan az Marie Le Pen esetében már megtette.
Ennél természetesen többről van szó. Egészen pontosan arról, hogy Orbánnak az EU-, Ukrajna- és migrációellenes politikája, valamint az Európán kívüli népekkel szembeni rasszista szemlélete egybeesik az AfD neonáci programjával, amellyel nincs olyan komolyan vehető német politikai párt, amely közösséget volna hajlandó vállalni.
Az AfD Németországot kiléptetné az EU-ból, bevezetné újra a német márkát és Németországot ismét birodalommá tenné a Führer példáját követve, miközben adókedvezményekkel járna a német nagytőke kedvében, miközben nacionalista és szociális demagógiával bűvöli és állítja maga mellé a német kisemberek és „patrióták” tömegeit. Pont, mint Orbán.
Az egész Nyugat-Európában és természetesen Németországban szalonképtelen AfD, amelynek szélsőséges nézetei miatt minden nap a betiltás veszélyével kell szembenéznie odahaza, megtalálta az Európai Unióban az egyetlen kormányon lévő pártvezért Orbán személyében, aki nem szégyell velük bandázni.
Weidel budapesti légyottja Orbánnal az AfD számára siker és újabb lépés az elfogadottság felé. Magyarország számára pedig szégyen, és újabb bizonyítéka annak, hogy – mondjanak is akármit a széplelkű politológusok – a Fidesz az és nem más, mint aminek látszik, aminek Nyugat-Európában nevezik, a magyar AfD, csak már hatalmon. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 