Donald Trump, az Egyesült Államok alig egy hete hivatalba lépett elnöke azonnal az amerikai demokrácia felszámolásába kezdett, és nem mellékesen azt tervezi, hogy beveri az utolsó szöget az USA, a NATO és az EU, e három nyugati szövetségi rendszer együttműködésén alapuló és a hidegháború utáni időszak nagyhatalmi békéjét garantáló nemzetközi biztonsági architektúra koporsójába, amit – az orosz-ukrán háború 2022-es kitörése óta – Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea ácsol közösen és példás kitartással.
Trump, akinek emberei nem bírtak egy hetet sem várni azzal, hogy az Egyesült Államok alkotmányának módosítását kezdeményezzék, hogy Trump az abban rögzített két kormányzati ciklusra korlátozott hatalmát legalább egy harmadikkal megtoldhassa, ennél sokkal végzetesebb lépésekre készülnek úgy az Egyesült Államokban, mint nemzetközi színtéren.
Az évszázados és máig szilárdnak képzelt amerikai demokráciát és annak intézményeit, az ottani fékeket és ellensúlyokat, valamint a sajtószabadságot kívánják a magyar diktátor példáját követve az amerikai multimilliárdosok, Elon Muskok, Zuckerbergek és társaik közreműködésével felszámolni. Trump az amerikai kongresszus két háza, a képviselőház és a szenátus segedelmével vagy megkerülésével kívánja egy kézbe venni az ország teljhatalmú irányítását, hogy Amerika újra nagy lehessen.
A komoly személyiségi zavarok jelét mutató, nárcisztikus, handabandázó és folyamatosan a tényekkel köszönő viszonyban nem lévő állításokat szajkózó 78 éves tévelygő a szó szoros értelmében nagyobb Amerikáról álmodik, mert már elnöki beiktatása előtt azzal sokkolta a világot, hogy igényt tart a Panama-csatorna és Grönland mellett akár Kanadára is, amit szívesen látna az USA 51. tagállamának.
Míg a Dániához tartozó Grönlandot és a Panama-csatornát Trump késznek mutatkozik katonai erővel is megszerezni országa nemzetbiztonságának védelme érdekében, addig Kanadát azzal fenyegette meg, hogy februártól 25 százalékos védővámot vet ki minden kanadai termékre, amit az USA-ba exportálnak, hacsak Kanada nem olvad be az USA-ba. Ez, az USA történelmében évtizedek óta példa nélkül álló területi követelés és annak indoklása ugyanaz, amivel Vlagyimir Putyin indokolta Ukrajna lerohanását.
Trump már kormányzása első hetében döntött a kilépésről a Nemzetközi Egészségügyi Szervezetből, a WHO-ból, másodszor is felmondta a Párizsi Klímamegállapodást, amnesztiában részesítette az amerikai Capitoliumot erőszakkal elfoglaló és börtönre ítélt híveit, majd pénteken leállította gyakorlatilag az Egyesült Államok nemzetközi segélyprogramjait.
Amikor ezeket a sorokat írtam még nem volt egyértelmű, hogy ez a moratórium az Ukrajnának szánt segélyekre is vonatkozik-e, de azóta a Pentagon megerősítette még pénteki bejelentését, hogy azokat nem érinti.
Nem mellesleg Trump gazdasági háborút hirdetett Kanada mellett Mexikó, Kína és az EU, vagyis gyakorlatilag mindenki ellen, aki véleménye szerint „lehúzza” az USA-t, amikor nem vásárol tőle elég árut, miközben elárasztja saját termékeivel az amerikai piacot.
Úgy kívánja felszámolni az Egyesült Államok kolosszális kereskedelmi deficitjét az EU-val és Kínával szemben, hogy megvámolja termékeiket, ezzel védve a saját gyártóit és a piacát, ami nem más, mint a gazdaság gyengeségének, versenyhátrányának és sebezhetőségének beismerése.
Trump eszetlen és a következményekkel nem számoló vagy azokat nem felismerő politikája és várható lépései szétzilálják az euroatlanti világrendet. Mivel az Egyesült Államok még ma is a világ legnagyobb nemzetgazdaságát üzemelteti, és messze a legerősebb hadsereggel és a legnagyobb katonai költségvetéssel, a legtöbb határain túli katonai támaszponttal rendelkezik, nem lehet nem komolyan venni akármilyen elmeháborodott amerikai elnök saját utas, csak az országa érdekeit követő politikáját, tekintettel annak fatális következményeire a nyugati világ számára.
Putyin Oroszországa sem találhatott volna ki a saját érdekei szemszögéből jobb amerikai elnököt, mint amilyennek most Trump mutatkozik. Nem véletlenül nyalja körül az orosz elnök bókokkal Trumpot mint bölcs és reálisan gondolkodó nagy vezetőt, amikor arra készül, hogy segítségével az ukránok és Európa feje fölött állapodik meg egy Putyin szája ízének megfelelő békéről az orosz-ukrán háború – legalábbis átmeneti – lezárására.
Mivel Oroszország erőforrásai a harcok harmadik évében erősen megcsappantak, azok folytatásához erőgyűjtésre van szüsége. A világ második legerősebbnek tartott hadserege több mint ezer napja küszködik egy 40 milliós országgal, annak közeli esélye nélkül, hogy azt el tudná foglalni, csak mert az nyugati katonai fegyvereket és anyagi támogatást kap.
A nyugati világot biztonságban tartó szövetségi rendszer szétverésével Trump vitán felül az autoriter feltörekvők, Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea előtt nyitja meg az utat ahhoz, hogy világpolitikai és világgazdasági tényezőkké lépjenek elő, ami azzal a veszéllyel jár, hogy olyan nem jelentéktelen országok, mint India vagy Brazília és még sokan mások a Moszkva és Peking vezette koalícióban több előnyt fedeznek fel, mint az összeomlóban lévő nyugati szövetségi rendszerekben.
A nyugati polgári demokráciák, mindenekelőtt Európa és az EU éveken át tartó helyben járása és politikai, gazdasági téren mutatott impotenciája révén olyan helyzetbe manőverezte magát, hogy nem egy Kínával, Oroszországgal és immár az Egyesült Államokkal nem képes önálló, egységes és eredményes politikát vezetni, de egy alig tízmilliós jelentéktelen országot, Magyarországot és annak szereptévesztő, megalomán vezetőjének ámokfutását sem képes leállítani, és megakadályozni, hogy teljesen nyilvánvalóan Oroszország érdekében belülről bomlassza az Európai Uniót.
Most, amikor Brüsszelnek amerikai védővámokkal és Európa érdekeit súlyosan sértő, a NATO mint szövetségi rendszer létét fenyegető amerikai kihívással kell szembenéznie, ezek ellen kell majd ellenlépéseket, tehát például gazdasági szankciókat bevetnie, akkor joggal kell számolnia azzal, hogy az ehhez szükséges egyhangú döntéseket, ahogyan eddig Ukrajna és Oroszország esetében mint Putyin embere fúrta folyamatosan Orbán, most Trump elv- és kebelbarátjaként fogja ugyanezt tenni, mivel már jó ideje az amerikai elnök szolgálatába állt.
Lassan eljön az a pillanat, és lehet, hogy nem a január 31-ig meghosszabbítandó Oroszország-ellenes szankciókkal szemben egyedüliként már belengetett Orbán-vétó lesz az, amitől végleg kiborul a bili, de az európai vezetők Brüsszelben és a kontinens nagyhatalmainak fővárosaiban jól látják, hogy erősen kétséges, lehet-e az „Orbán-kérdés” végleges és gyökeres rendezésével a 2026-os magyarországi választásokig várni.
Felmerül, hogy lehet-e a megoldást egyáltalán a magyar választókra bízni, amikor itt nem magyar belügyről, hanem az EU és az abba tömörült országok életbevágó érdekeinek védelméről van szó. Alighanem felmerült már, hogy az Orbán-problémát sokkal korábban és radikálisan rendeznie kell a nyugatnak, mivel a magyar kormányfő már nemcsak trójai faló, de sokkal inkább egy elszabadult hajóágyú Európa fedélzetén.
Európa szorult helyzete és abban a magyar külpolitika nyugatellenes irányvonalának megkérdőjelezhetetlen negatív szerepe lépéskényszerbe hozhatja nemcsak az EU, de az európai nagyhatalmak vezetőit is, akik sokkal radikálisabb megoldáshoz nyúlhatnak, mint amit a brüsszeli bürokraták eddig kiagyalni voltak képesek, és ennek fatális következménye lenne Magyarországra nézve.
Megkerülhetetlen és óriási a magyar politikai, társadalmi és értelmiségi elit, a magyar ellenzék felelőssége abban, hogy a 2026-os választásra gyúrás mámorában ne feledkezzen meg az Orbán-rezsim elleni határozott és tömegtámogatással felerősített fellépésről. Mégpedig azért, mert minden józanul gondolkodónak fontolóra kellene vennie, hogy van-e idő 2026-ig várni, amikor ég a ház, mégpedig olyan lánggal, amihez nem lesz elegendő egy poroltó, még ha az egy potens ellenzéki párt vezetője kezében van is.
Lehet példát venni a szomszédos Szlovákia Orbánja ellen pénteken szervezett tömegtüntetésekről. A Magyarországnál jóval rövidebb múltra visszatekintő szlovák állam polgárai, úgy látszik, jobban látják, hogy ki ellen és ki mellett kell az utcára menni, amikor tízezerszámra demonstrálnak Fico ellen és Ukrajna mellett.
Itt volna az ideje felvállalni, hogy nem háborúpártiság és nem jelent a háborúba való közvetlen belépést, ha a magyar társadalom és a magyar ellenzék a szövetségeseivel együtt Ukrajna mellé áll, és tömegtüntetéseken foglal állást a Putyin mintáját követő és most Trump szolgálatába szegődött Orbán Viktor nemzetveszejtő oroszbarát és Ukrajna-ellenes politikája ellen. Ez ugyanis ma a magyar nemzeti érdek.
Európát az európaiaknak kell megvédeniük, Magyarországot a magyaroknak, és nem az Európai Uniótól, hanem Orbántól, Putyintól, de ha kell, Trumptól is. Ukrajna eleste Európa és Magyarország közös tragédiája volna. Attól függetlenül, hogy azt ki, Putyin, Trump okozza, és a maga szerény eszközeivel ehhez Orbán Viktor is hozzájárul. Amit a magyar nép önmagáért, a hazájáért, Magyarországért és tágabb hazájáért, Európáért tehet és tennie kell, az Orbán késedelmet nem tűrő megfosztása a hatalomtól. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 