A magyar kormányfő facebook oldalán egy fotó aláírásában durván megfenyegette a karácsonyi előkészületekkel foglalatoskodó, lassan ünnepi hangulatba aléló magyar lakosságot. A fenti kép alá a következőt posztolta: „2025-ben tovább építjük az országot. Ezen dolgozunk ma Lázár Jánossal és Hernádi Zsolttal.” Egy mondat, amitől pár millió embert azonnal kirázott a hideg.
Az ominózus mondat szerint három ember építi Magyarországot. Az egyik – a közismerten kérges tenyerű felcsúti foci- és kisvasútimádó fiatal demokratából idősödő autokratává lecsúszott miniszterelnök, a másik, az egykori táskahordozó, rókalelkű csinovnyik, most másodszor is hatalmi vágyakkal egzisztenciát építgető dohányipari lobbista.
A harmadik – az igazi kakukktojás a képen – a magyar nemzeti nagytőke egyik prominense, nemzetközi körözés alatt álló cégvezető, akinek normális körülmények között köze nincs és nem is kell legyen az ország építéséhez, mert erre semmilyen felhatalmazása senkitől nincs, viszont, be kell vallani, ilyesmi az esze ágában sincs a valóságban, helyette cégét, a Molt és saját portfólióját építgeti, önnön és nem az ország vagyonát gyarapítja, igaz, azt erős kormányzati hátszéllel.
Ez a három ember volna – Orbán szerint –, akik az országot építeni fogják, és nem azok a milliók, akik nap mint nap bemennek a munkahelyükre, és ott elvégzik a rájuk bízott feladatokat, amivel homlokegyenest a fordítottját teszik annak, amit a magyar politikai és gazdasági elit úgy egyáltalán, és a fényképen szereplő három különösképpen tett eddig, és nincs okunk azt feltételezni, hogy mást tenne 2025-ben.
Normális polgári demokrata országokban – Magyarország nem ilyen, így nem nálunk – a kormányzat emberei az ország nagytőkéjével közösen nem az országot építik, mert nem ez a dolguk. Helyette olyan polgári, demokratikus feltételeket teremtenek a törvényhozás jóváhagyásával, amelyben a nagytőke, a kis- és közepes vállalatok, az alkalmazottak saját szerepüknek megfelelően tevékenykedhetnek, amely tevékenységek eredője – jó esetben a kapitalizmusban is – a nagytőke és a tulajdonosok rapid gazdagodása mellett is az ország épülésével jár, és az alkalmazottak relatív elégedettségével találkozik. Ha nem, akkor a választók tömegei új kormányzatnak adnak bizalmat.
A megdöbbentő fenyegetés a magyar emberek jövőjére nézve a képaláírásban elésősorban az, hogy – mint az sugallja – ez a három ember és hozzájuk hasonlóak fogják jövőre is Magyarországot „építeni”, ami azért hangzik annyira riasztónak, mert több millió magyar embernek az a meggyőződése, és ennek egyre erőteljesebben hangot is ad, hogy ha valakik, akkor a most hatalmon lévők, ezek itt hárman különösen, az ország építése helyett eddig kétségtelen sikerrel csak annak leépítésével foglalatoskodtak.
Az építési munkák kizárólag a hatalom csúcsán állók és talpnyalóik, kiszolgálóik vagyonának gyarapítására szorítkozott, aminek következtében a rendelkezésre álló korlátozott és e tevékenység nyomán az Európai Unió által bevezetett szankciók nyomán még tovább szűkült forrásainkból az ország építésére alig maradt pénz.
A karácsony előtti órákban, a lehető legrosszabbkor érkezett a megerősítése annak, hogy jelképesen ez a három ember: az ország egyszemélyes ura és egyik fő részvényese, az ugyancsak magát tehetősre ügyeskedő gerinctelen csinovnyik és a magyar nemzeti nagytőke nem kívánja feladni mára kiharcolt kivételes pozícióját, és azzal élve (visszaélve) folytatni fogja az ország kifosztását, amit ők képmutató módon az ország építésének neveznek.
Mint minden rosszban, így a kormányzat irányából érkező elrettentő hírekben is lehet találni jót. Orbán ugyanis (dolgozik a tudatalatti?) az eddigi szörnyű „országépítés” folytatását csak 2025-re merte előrejelezni, pedig általában évekre, évtizedekre szokott ígérgetni. Tudat alatt a hármak és társaik már a számukra legrosszabbal kalkulálnak, azzal, ami 2026-ban a parlamenti választások nyomán következhet be.
Orbán azt mondta a napokban – az ellenzék legnagyobb erejére és annak vezetőjére, Magyar Péterre utalva –, hogy ő nem velük, hanem a Tisza brüsszeli főnökeivel fog vitatkozni, ami további fenyegető árnyként telepedik Magyarország jövőbeni esélyeire. Épeszűek irányította polgári demokráciákban a kormányzó párt az ellenzékével vitázik, és nem azzal a szervezettel folytat szélmalomharcot, amelynek egyébként tagja, és amelytől hasznot húz.
Orbán – amit már nemegyszer bizonyított -, nemcsak tisztességtelenebb, mint amilyennek látszik, de korlátoltabb is annál, mint amilyennek mutatja magát. A Magyarországgal szembeni uniós szankciók, a támogatások visszatartása mind-mind azt igazolják, hogy nem Brüsszellel kellene vitázni, hanem Moszkvával.
Orbánnak az orosz véres diktatúrához és annak ex-KGB-s vezetőjéhez fűződő jó viszonya ugyanis eddig csak veszteséget hozott Magyarországnak. Nyeresége ebből kizárólag Orbánnak és családjának lehet, amennyiben a klán hatalmának időtlen időkre megtartásához talál támaszra Moszkvában és Pekingben.
A szíriai rezsim, az Aszad-család fél évszázados véres uralkodásának rapid vége figyelmeztető jel lehetne Orbán és klánja számára. Az utóbbi években a véreskezű diktátor hatalmának egyetlen alapja Moszkva támogatása volt. Ahogy ez az orosz-ukrán háború következtében meggyengült, a rendszer darabjaira hullott.
Hogy a diktatúra helyett egy jobb rendszer jön-e Szíriában, az még kérdés, de az jelentős mértékben a szíreken fog múlni. Pont mint az, hogy az Orbán-rezsim 2026-ra remélt bukása után milyen Magyarországot fognak építeni a magyar ellenzéki erők a lakosság őket támogató többségével karöltve. És nem propagandafotókon, nem az állami televízió képernyőjén, nem facebook-posztokon, hanem az ország 90 ezer négyzetkilométerén.
A vezető képre montírozott “Beköltözve” sem arra utal, amit az index.hu sugall, hogy tudniillik Lázár János beköltözött Hajdú Péterhez, mert a téli apróvad helyett a népszerűség vadászatát látta időszerűnek, hanem arra, hogy ezek hárman és társaik mint rosszindulatú lakásfoglalók beköltöztek az ország házába, és onnan csak kirobbantani lehet őket. x
Zsebesi Zsolt
Fidesz-rezisztens forradalmárok a rendszerváltásért 